Harangszó, 1922

1922-06-11 / 24. szám

1922. jdniuu 11

HARANQSZO.

195

szövetség irányával megegyezik s ami a szövetség céljait szolgálja. A kővetkezőkben azután szó van a különböző munkakörök szervezéséről. Ennek alapján szervezte az Ifjúsági Diákszövetség 1921. május 29-én teljesen szabályszerűen a „Deákkuti cserkészcsapat “-ot, mely hivatásának megfelelően elsősorban is a „Deákkut“ ügyének felkarolását, a liceumhoz fűződő régi emlékek felújítását s ennek önnevelési érdekből való felhasználását tűzte ki céljául. Ebben a tekintetben és ebből az érdekből megy az Ifjúsági Diákszövetség cserkészcsapatának segítségére és támogatására a „Soproni Ev. Liceumi Diákszövetség“ választmánya, amidőn a közgyűlés jóváhagyásának reményében a Soproni Városszépítő Egyesületet a Deákkut helyreállítására vonatkozó szép tervében anyagilag is és erkölcsileg is jelentékeny módon támogatja. Ebben a tekintetben a jogi és a kötelességre vonatkozó helyzet további kialakulása a legközelebbi jövő feladata.

A kellemes viszontlátásra f. évi június 29-én.

Sopron 1922. jun. 1.

Testvéries üdvözlettel:

Soproni ev. Lie. Diákszövetség választmányának nevében:

Dr. Wrchovszky Károly

a S. E. L. D. elnöke.

Hetvényi Lajos a S. E. L. D. titkára.

Az Úr oltalmában.

Történeti elbeszélés.

Irta: Kap! Béla.

Hetedik fejezet, 21. folyt.

\ melyben az emberi jóakarat keze érin- \ tésére viharfelhők szertefoszlanák, de a az emberi gonoszságnak miatta ismét 1 újak sűrűsödnek Rafanides prédikátor uramék veszedelmére.

A helytartótanács épülete elé po- 1 ros fogat robog. Mikor a benne ülő u utas sokgalléru köpönyegéből kibontani kozik, egy szikár katholikus főpap a alakja lép az utca kőkockáira. Fiata- >ilos fürgeséggel siet fel á lépcsőn s a amerre megy, mindenütt előzékenység )'i fogadja. A tisztviselők udvariasan J kisérik beljebb a hosszú szobasorba, ii mígnem beérkezik a legbensőbb szo- (Jbába. Nemesvonásu arcával már táplálkoztunk : Majtényi János kanonok. 3Egy óra hosszat tanácskozik a belső .sszobában, azután megint megjelenik *a küszöbön magas alakja. Az előkelő iitisztviselő egészen a lépcső elejéig

— Tehát bizhatom Nagyságod giigéretében.

— Akár mérget vehet rá Kanonok tCUram I

— Testi-lelki jóbarátom az ottani -{prédikátor, így tehát semmiképen e«em terhelhetem leikiismeretemet azzal, hogy tudomásommal kiüldözik békés otthonából.

— Nagyságos Kanonok Uram gyorsfutárral küldött értesítésének vétele után, — mint már említém, — személyesen jelentkeztem audenciára az elnök dr őexellenciájánál. Nem mondom, hogy könnyen ment a dolog. Eleinte nagyon csóválta őexcellenciája a fejét. Azt mondotta, hogy a kiadott rendelkezés megváltoztatása sérti a magas helytartótanács auktoritását. Aggodalmai voltak továbbá arra nézve is, hogy vájjon eme kívánt újabb intézkedés összeegyeztethető-e az egyedül üdvözítő katholikus anyaszent- egyház legmagasabb érdekeivel ? Csodálkozásának adott afelett is kifejezést, hogy a római katholikus anya- szentegyház egy oly kiváló vezére, mint aminőt Nagyságodban van szerencsénk tisztelhetni, egy eretnek prédikátor fölé nyújtja ki oltalmazó karját, bár ez is mindenesetre Nagyságod ismeretes nemeslelküségének gyönyörűséges bizonysága De azután úgy találta őexcellenciája, hogy épen Nagyságod kérelme előtt nem zárkózható el. Gyorsan megkoncipiáltam tehát az ő hozzájárulásával az új rendelkezést s azt a következő minu- tumban alá is Írattam őexcellenciájával.

Majtényi melegen megszorítja a beszélő kezét.

— Valóban hálás vagyok Nagyságodnak szíves figyelméért.

— Én pedig örvendék, hogy olymódon cselekedhettem jót, ‘hogy ugyanakkor Nagyságoddal szemben érzett reverendámnak is kifejezést adhattam.

— De vájjon odaérkezik- e még idejekorán a helytartótanács eme újabb rendelkezése?

— Lovasfutárral küldöttem s elrendeltem, hogy háromszori váltásról történjék gondoskodás.

A két férfi meleg kézszorítással búcsúzik s a következő pillanatban a jóvérű fáradt lovak megint porfelhőbe merítik a kanonok kocsiját.

Ugyanebben az időtájban Korláti boldogan készül Szolgaháza ítéletnapjára. Elhízott, petyhüdt arcán cáendes megelégedés sugárzik. Úgy reméli, hogy Szolgaháza veszte az ő megmentését jelenti. Rá is fér a megmentés I Életmódja most is a régi. Sokat van távol otthonról. Tivornyában tölti éjszakáit s szerencséjének megreparálását most is a kártyaasztalnál keresi. Néhányszor hangos mulatótársaságot hozott magával az ősi kastélyba s hangos tivornyázásukkal ugyancsak megbotránkoztatták a békés falu lakosságát

Szolga háza ítéletnapját Korláti a buszu napjának tekinti. Szíve lassanként engesztelhetetlen gyűlölettel telt meg Rafanides prédikátorral szemben. Gyűlöli gerinces jelleméért, másokat ítélő tiszta életéért, a férfias szókimondó bátorságáért. Mindenért gyűlöli. De különösen gyűlöli azért az önérzetes büszkeségért, mellyel ót egykor megalázta Majtényi kanonok előtt. Hát hiába rendelkezik cselédek cselédek és zsellérek felett, hiába tud mindenkivel szemben tekintélyt tartani, csak csupán ez a hitvány lutheránus prédikátor mer önérzetesen a szeme közé néznj ? Arcát biborszinüre festi a harag s a kezében tartott könyvet mérgesen vágja a szoba sarkába.

Mikor Rafanides megkapta a vármegyétől a helytartótanács ama végzését, mely a szolgaházai templom átadására kötelezi a gyülekezetét, sokáig tusakodott magával, végre azután mégis csak vette a kalapját és átsétált az urasági kastélyba. Magának nem kért volna soha semmit Korlátitól. De most az eklézsiáról van szó s akkor meg kell hajolnia még az ő kemény derékának is.

Az inas azt mondta, hogy őnagy- sága otthon van ugyan, de egy városbeli úr van nála.

Visszafordult és sétált egyet a kertben. Egy félóra múlva újból a folyosón áll, de a városbeli idegen úr még mindig tanácskozik őnagy- ságával. Végigsétál a folyosón, leül az ablak melletti székre s elgondolkodva nézi a szeme előtt elterülő kert gazdag pompáját. A szobában egyszerre csak hangossá válik a beszélgetés. Kemény szavak pattognak, mint mikor páros viaskodók acélpengéje egymásra csap. Hangos zuhanás is hallatszik, valaki öklével rácsapott az asztalra. Egyszerre hangos robajjal feltárul az ajtó s a küszöbön megáll az ismeretlen férfiú.

— Új kölcsönről szó sem lehet. Erről egyszersmindenkorra lemondhat Nagyságod I... De mi több, ha két hét alatt elmulasztja a lejárt kölcsön visszafizetését, úgy bizony meg- üttetem a dobot az ősi kúria előtt... — hangzik a küszöbről.

Korláti a szobából válaszol, de felelete olyan csendes, hogy Rafanides prédikátor csak a hang morgását hallja. Az idegen már a folyosó haj- lásához érkezik, mikor Korláti sietve utánaszalad s kérlelve kiáltja:

— Csak egy pillanatra jöjjön visz- sza, kedves Diamant Jakab I Gondol-