Harangszó, 1922
1922-06-11 / 24. szám
XIII. évfolyam. 1922. június II. 24. szám. Alapította: K A PI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dunántúli Lutlier-Szövetséa. Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémmegye), előfizetési díjak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhiva- tal&uak Bzenlgotlliárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. HARANGSZO SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. Kiadóhivatal: SZENTOOTTHÁRD, Vasvármegye. A HARANGSZO előfizetési ára: Clmszalagos küldés- ■el V* évre 88, félévre 75, egész évre 150 K. Csoportos küldéssel: '/• évre 33, félévre 05, egész évre 130 K. Lnther-Szöretégt tagoknak clmszalagos küldéssel V« évre 38, félévre 65, egész évre 130 K. Csoportos küldéssel: '/< évre 28, félévre 55, égési évre 110 K. A háromszázéves Bethlen-Kollégium. A hires erdélyi Belliién Kollégium, mely az erdélyi ősi kultúra egyik fellegvára és a törhetetlen erdélyi hazafiság eszméjének lankadatlan hirdetője volt alapítása óta, az idén gyönyörű jubileumhoz érkezett: 1622. májusában erősítette meg a kolozsvári országgyűlés törvénycikkét, mely egy erdélyi református akadémia felállítására vonatkozott, Erdély halhatatlan emlékű és lánglelkű fejedelme, Bethlen Gábor. Ezzel a törvénycikkel jutott első alapjához ez a főiskola, mely három évszázada működik és ez alatt a hosszú idő alatt sokszor páratlanul nehéz és válságos I körülmények között, de mindig tán- toríthatatlanul és céltudatosan teljesítette nagyszerű feladatát, egy erős, | hithö hazaszerető ifjúság felnevelését. Bethlen Gábor a kollégium anyagi I helyzetéről is gondoskodott, igaz, csak hét év után, 1629-ben, közvetlen halála előtt, amikor alapító levelével készpénzt, földeket és az úgynevezett enyedi domíniumot adományozta la főiskolának, amely dominium főiként Enyed városa jövedelmét jelenítette. Így, anyagiakban is megerősödve lés biztosítva, csakhamar kivirágzott lés diadalmasan nekilendült a Bethlen- I Kollégium, élete, a szegény és tárno- Igatásra szoru'ó erdélyi ifjak sok [százát és ezrét fogadta védő és oktató [szárnya elé egészen a legutóbbi évitizedekig. Eredetileg Gyulafehérváron műkö- |dött a főiskola, innen auonban 1662-ben tpaffy Mihály fejedelem Nagyenyedre költöztette. Ennek a főiskolának a története a magyar nemzeti históriáik ragyogó és sok értéket és tanulságot rejtő fejezete. A nagyenyedi iethlen-Kollégium erős nemzeti tényező volt mindig, históriai patinája és érdekes mozzanatokban bővelkedő élete nem egy írónkat és költőnket ihlette meg. Most, élsz adottságunkban kétszeres és háromszoros meg- illetődéssel emlékezünk meg erről a szinmagyar erdélyi főiskoláról, mely bizonyára sok évszázad múlva is újabb megpróbáltatások után is híven fogja teljesíteni kötelességeit. A pécsi ev. Diakonia-Egyesület vallásos iratterjesztési vállalata. A vallásos hitéletre és ev. egyhá- zias öntudatra nevelésnél sokaknál az a vélemény, hogy e téren teljesen elég az és annyi, amit és amennyit az iskola és a templom nyújt I Sokaknak az a felfogása, hogy a konfirmációi oktatással be van fejezve a vallásos ismeretek szerzése és ha azon kívül még szükség van a hitélet ápolására, ott van a templom az istentiszteletekkel. Nagyon tévednek mindazok, akik így gondolkodnak. Az iskolai oktatás és nevelés csak alapját képezi a lelki élet épüléséhez, az istentiszteleteken való résztvevésen kívül pedig még más lelki táplálékra is van szükségünk. E téren nagyon hasznos szolgálatot teljesít ez a mi hetenkénti kedves vendégünk a Harangszó, mely oktat, nevel, erősíti egyházias érzületünket, ev. öntudatosságunkat, nemkülönben a kiválóan szerkesztett Luther-naptárunk cikkeiben, mely míg egyfelől nemes szórakoztatást nyújt, másfelől ébreszti, ápolja keblünkben az evang, egyházunk iránti hűségünket. Ámde még több lelki táplálékra is van szükségünk és ép ezért gondoskodnunk kell arról, hogy ez a lelki szükséglet megfelelő kielégítést nyerhessen. Népünk szeret olvasni, sokat olvas, szükséges a gondoskodás arról, hogy oly olvasmányok kerüljenek kicsinynek, nagynak kezébe, amik nem konkolyt, hanem jó magot hintenek a szívekbe, A legszükségesebb könyv, olvasmány az élet könyve, a biblia, ezt nem is kell külön kiemelni; a másik nélkülözhetetlen könyvünk az Énekes- könyv, amely nélkül nem járhatunk el a templomba. Ezek meg is vannak minden csak valamire való evang. házban. De aztán más építő vallásos, biterősftő könyvet már alig találunk híveinknél. Még egy-egy jó imádsá- gos könyvet, melyből mindennapi lelki áldozatát küldi a buzgó lélek Istenéhez, sem találunk minden házban. Aztán mik a szórakoztató könyveink, mit adunk a gyermekek kezébe? Ha az ember az egyes családoknál megfordul, mennyi mindenféle értéktelen nyomtatványt, könyvet talál, mennyi pénzt dobnak ki haszontalan, igen sok esetben lelket megmételyező nyomtatványokért. Lelki táplálékot keresnek oly forrásoknál, melyek szennyet hordanak, gyermekeiknek oly olvasmányokat nyújtanak, melyek méreggel telítettek és lelket ölnek. Aztán szoba-fali díszeink vannak-e, melyek jóra serkentenek, melyek vallásos érzületet keltenek vagy éppen az ev. egyháziasságot ápolnák? Akár- háay házba belátogathatunk és azt sem tudjuk, kinek a küszöbét léptük át. Szép, ízléses vallásos képet, vagy Lutherünk képét alig-alig találjuk egy- egy házban. Nem gondolunk arra, hogy képkultuszt csináljunk a vallásból, de ha már áldozatot hozunk faldíszre, miért ne jusson érvényre a mi vallásos, egyházias gondolkozásunk, érzésünk? Miért ne fogadjon egy Luther-kép, egy-egy evangéliomi bibliai mondás? Sokszor tapasztaltam, hogy hit- sorsosaink kívánnának maguknak beszerezni bibliát, énekeskönyvet,
