Harangszó, 1922
1922-06-04 / 23. szám
1922. jűniuu 4 RARANQSZO. 187 kész. Innen idézte meg Srelepcsényi prímás 1674. a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé. Bizonyára mint álruhában titkon bujdosó lelkész halt meg a gyászos évtizedben. A XV1I1. századból már nem ismerünk Zvonarics lelkészt. Zvonarics György 1817-ben még mint evang. nemes fizetett elő a reformáció jubileumának emlékkönyvére. A soproni lyceum tanulói között már régóta nem volt Zvonarics nevű. De valamelyik másik soproni iskola érettségit tett ifjai között láttam úgy tiz év előtt egy Zvonarics György nevét és arcképét. Érdekes volna tudni, hogy ebből a horvát eredetű ároni házból hol és kik maradtak meg korunkig hírmondónak. A világosság dicsérete. Ne nézz a sötétbe, gyermekem, OH semmi sínesen; Hanem nézz a világosságba, Ott van minden. A sötétség bús, fekete lap, Amire csak a félelem rajzolgat Ijesztő árnyakat. A világosság pedig szép tarka játék; Be ne — vonat, mozgás, kacagó élet, Szárnyakat bontó messzeségek. Ne nézz a sötétbe, A Bűn gubbaszt ott, Ez a csúf madár; Ha incselkedsz véle, Kikéi onnét Es éjszakánként Ablakodra jár. Nézz a világosságba, Ahol hosszú utakon, ihlettel arcukon, dig lézeng az utcán valaki. Ne lássák, hogy hova megyünk. Csendes, szép csillagos éjszaka kezdődött. Sándor ábrándozva nézte menés közben a ragyogó Arkturos csillagot. — Nini, öcsém, miért keresel te az égen csillagot, mikor a földön is vannak szép, ragyogó csillagok? S mikor ippeg a legszebb ollan páros csillag megszerzéséért ballagcsálunk. — Nézze, Gergő bátyám, az a legszebb, tündöklő csillfg az én égi csillagom! — Hej, öcsém, sokaknak volt az már csillaga 1 S csak azt mondom, sohse válassz te ollan csillagot magadnak, amely mát másoké is volt és amely még másoké is le3z... Megérkeztek a Paksa udvarra s mitagadás, a hires, kemény legény, szívén is erőt vett egy kis izgalom. — No, Sándor öcsém, itt volnánk. De előbb csak én magam köszöntök Próféták jönek; S ha egy-kettő el is bukik A kereszttel, Ne busulj «1, Siess oda, S nehéz terhük te vegyed fel. Ne nézz a sötétbe, A Halál van ott, Az Örök Csönd, Ez a hideg halott; Fekszik mélységek nyoszolyáján Virrasztó titkok között; Aki társukká szegődik, Hiába él ide fent, Rajta gyászruha leng, S már szemfedélbe öltözött. Nézz a világosságba, Bele a kék ég palotájába, Ahol a napsugarak Versenyt szállanak, S kedvet hintenek Illatos kertnek, Dalos madárnak, Ahol fel, felfelé száll minden, Illat, ének. Ahol szivárvány íveli át A messzeséget, Ahol a felhőket az alkonyat Arany koronával koronázza, S ahol ... Valaki vigyáz a világra. Nézz a világosságba gyermekem, Az Isten van ott jelen. Sági Lajos. Keresztyén erkölcsi gondolatok és életideálok. Tudományosság még nem műveltség. Utóbbi személyes benső életet, szabad elhatározást, önállóságot és öntevékenységet jelent. Az igazán művelt ember a valóban szabad ember. Műveltség erkölcsi erő és vallásos lendület nélkül az emberi szellem be. Te addig állj ide félre a folyosón s majd akkor jöjj, mikor kiszólok érted. Kopogtatott az öreg az ajtón. — Szabad 1 — hangzott a csengő hangú felelet és Gergő beköszöntött a szobába. — Aggyon Isten békességes, szép jó estét 1... S könnyüséges csizma- levetést. Mári asszony ugyanis akkor nyögött, erőlködött a gazda csizmájának lehúzásával. Vilma az asztalnál ült, vásáron szerzett kis füzetkéből olvasott valami szerelmes történetet. Mind a csizma levetés, mind a szerelmes történet olvasása megakadt, egy kis meglepetéssel tekintettek mindannyian az ünneplőbe öltözött vendégre. Gergő megállt botjára támaszkodva az ajtó előtt s versben kezdte a mondókáját: isteni eredetének, tehát isteni képmásunk megtagadásával azonos. Az még nem műveltség, hogy sokat tudunk, de önönmagunkat még nem ismerjük. A vallás nélküli műveltség egy lyukas kúthoz s az isten nélküli szabadság egy gyökereitől megfosztott fához hasonlít. * A benső szabadság eszméje lelke minden erkölcsi életnek, s összfogal- ma az erkölcsi életideáloknak. E szabadság jelenti az akarat és a cselekedet harmóniáját, a jellemes ember következetességét, vagyis jelent lelkiismeretességet, igazlelküséget, szilárd meggyőződést és állhatatosságot az erkölcsi követelmények követésében. E benső szabadság szabaddá teszen az alsóbb érzéki vágyaktól, a marcangoló lelkiismereti furdalá- soktól, a szemrehányásoktól s a bűn uralmától, s csak az erkölcsi törvényhez köti az embert. Egyedül az erkölcsi életideálokat összefoglaló erkölcsi törvény teszen szabaddá, míg a bűn szolgaságra vezet. De a benső szabadságra csak az Isten kegyelme neveli és emeli az embert. • A benső szabadság eszméje egy megtisztult akaratnak a törvénye, mely nem más, mint szabad alárendelés az erkölcsi eszmék törvény- hozása alá. E benső szabadság erkölcsi életerején épül föl egy népnek külső politikai szabadsága. Egy népnek jóléte nem a jogi szervezettségén, katonai hatalmán, gazdasági jólétén, Í óravaló magyar népek ügyeljetek mit mesélek! Messze földön barangoltam, Hetven csizmát e’szaggattam, Óperencián túl messze Tündérfival találkoztam. Szép királyfi, mi a bajod? Fejed búra miért hajtod? — Nem találom — szólt a legény — A legszebb lányt a földtekén. Hej, pedig már tündérország Minden zúgát bejártam én! Gyere velem, szép urficskám Tudom én, hol a legszebb lány. Világszép fi’ szeme ragyog, Parolázott s eljött legott. Szép lányt látni, szép lányt kérni, Amillent még sohsem látott. Akarják-e kendtek látni — Tündérlegényt bebocsátni ? — Jöjjön hát az a világszép hamis tündér királyfi 1 — intett Vilma ragyogó tekintettel. Gergő felnyitotta az ajtót s kiszólt: — Gyere be, szép legényem, ihol vár a legszebb tündér lányi
