Harangszó, 1922
1922-05-21 / 21. szám
1922. mája* 21. HARANOSZO. ________ ____ 171 kor talán éppen Petőfi szedte vad virágok illatoztak... Ha valaki megkérdezi az egyházas- hetyei faluvégen : melyik házban született Berzsenyi Dániel ? — az első szdra akármelyik ostorosgyerek rámutat: — Ott nil Tábla van a falon. — De kérdezze csak meg: hol született Kunoss Endre? — alighanem a szemébe nevetnek. Azt hiszik viccből kérdezősködik valami vándorkomédiás. Pedig idevaló, ősnemes családból valóban itt született (1810-ben) ez a méla szavú, szomorú sorsú poéta, kinek a nevére sem emlékszik manapság senkise. Költősors: mindent adni — semmit sem kapni. Sokszor még egy emléktáblát sem... A szomszéd faluban: Dukában, nem tudom, rá lehetne e találni emléktábla után Dukai Takács Judit szülőházára és Zádor (Stettner) Györgyére? Kemenesalja túlsó szélén, Szentivánfán pedig, talán Szelestey László háza jeltelen. . . Ostffyasszonyfán is hiába kérdez- nők: hol lakott Petőfi Sándor? — nem tudnák megmondani. Hogy tudnák?! Semmi sem jelzi a házon. És csak kevesen tudják a faluban: ki volt az a Salkovics Péter? — Se hire, se hamva már a családnak. Különben is rövid életű volt: két nemzedéken át élt itt. Salkovics Péternek, aki mint mérnök ember, elsőnek szakadt a felvidékről Kemenesaljára, egy, Petőfinél fiatalabb fia volt, benne halt ki a család. Erre az ifjabb Salkovicsra még többen emlékeznek, mint postamester halt meg Sopronmegyében a 80-as évek- ban. Csonka volt: jobbkezét a szabadságharcban, mások szerint az olasz háborúkban veszítette el. A Salkovics-féle ház, mely egykor Petőfinek otthont adott, most Kelemen Istváné, öt mindenki ismeri a faluban, első szdra megmutatják a házát. Nézem.. . Csinos, tiszta, kuria- szerü épület. Milyen szépen elférne nagy fehér homlokában egy kicsi, arany betűs emléktáblái... Elférne... és legalább tudná minden errejáró: hol töltött hosszabb időt Kemenesalján a magyar nép leghalhatatlanabb lantosa, biborszívű szabadsághőse: Petőfi Sándor ? I Talán most, születésének 100-ik fordulóján, amikor nevének hallatára összedobban minden magyar szíve és vetélkedve ünnepük egyre jobban élő és mind halhatatlanabbá váló emlékét: akadnak Kemenesalján is olyan lelkes Petőfi barátok, akik . összeadnak egy emléktáblára valót. Talán... (Vége.) Az én világom. Egy picike sziget Háborgó tenger közepén, Partját virág szegi, lakója a béke, Éíetsajkám rajta: a remény. Világító mécsem: hitem szövétneke. Olajforrása : az örök szeretet. . . Az én világomnak szelíd csend a hangja, Az én világom egy virágszegélyes Boldog kis sziget I Hudy Ilona. Az Úr oltalmában. Történeti elbeszélés. Irta: Kapl Béla. Hatodik fejezet 19. folyt. Az elkövetkező hetek Mártonra súlyos lelki gyötrelmeket hoztak. Szerelme viaskodott érzékeny lelkiismeretével. Korláti magaviseletéből kénytelen volt kiérezni azt, hogy az apai hozzájárulásra nem számíthat. Hazaérkezése óta olyan gőgösnek látja, hogy lassanként minden remény- sége^ szertefoszlott. Mit tegyen ? Mint az Úr szolgája választásra kénysze- rítheti-e ezt az ártatlan, meleg szívű leánykát ? Kényszerítheti-e, avagy elfogadhatja-e, hogy válasszon közötte és az édesapja között? Oltár elé léphet e az apai áldás nélkül, vagy az apai átokkal feje felett ? Ha pedig Zsófia lelkében a gyermeki szeretet és engedelmesség lenne döntő erejű, úgy hogyan bírja el szíve boldogságának összeomlását? Néhány hét mufva az édesapjával történt megállapodás szerint felment Északmagyarországba. Megállapodtak abban, hogy papi vizsgáját leteszi s lelkipásztori hivatására felavatást nyer. Rafanides Sámuel prédikátor említést tett erről egy véletlen találkozás alkalmával Korláti őnagyságá- nak. De az csak vállát rángatta. — Hát azután hol akar működni a fiatal prédikátor?,., kérdezte félig gúnyolódva, félig komolyan. — Oldalam melletti... feleli határozott hangon Rafanides Sámuel. Korláti csodálkozó kérdésre vonja fel szemöldökeit. — Itt, Szolgaházán ? Nem lesz az jó, prédikátor uram 1 Úgy látom, e szent eklézsia úgyis pusztulásnak indult, minek volna halotti kocsihoz kötni egy fiatal élet saroglyáját? De meg különben is, kérkedés, meg ki- hivásszámba menne egy fiatal prédikátornak munkábaállítása, holott a vármegye, a helytartótanács, sőt a magas kancellária is görbe szemekkel tekint Szolgaházára. Rafanides prédikátor ajkán megfagy a sző. — Nem értem Nagyságod ellenvetését. Az eklézsiánkra vonatkozó beszédét sem értem. Tudomásom szerint az eklézsia ügye rendben van s igazságunk napnál világosabb bizonyságot nyert a világi felsőbbség előtt. Ahhoz pedig, hogy saját fiamat oldalam mellé vegyem hűséges segítségül, vájjon kinek lehet ellenvetése? — Nekem 1... vágja oda Korláti s szavai megerősítéséül nagyot üt mellére. Rafanides arcát elönti a harag bíbora. — Nagyságod csak egy ember. Akármilyen sokra taksálom, mégis csak egy ember. Ha ellene van szándékomnak, nem tehetek róla, én azonban véleményét megapellálom magához a gyülekezethez. Döntsön a nép fiam sorsa felől. A harag villámai cikkáznak Kor-' láti szemeiből, de azért « mérsékeli szavait. — Prédikátor uram fia kap lágy kenyeret egyebütt is I Ne zavarja eklézsiánk és önöncsaládja ügyét. Nem is tartom ajánlatosnak, hogy velem szembehelyezkedjék. Rafanides egy pillanat alatt meghiggad. Arcizmai elsimulnak s tekintete ismét megnyugszik. — Lágy, vagy száraz kenyere bizonyára mindig lesz az Úr munkásának. Nem is ez az aggodalom sürgeti elhatározásomat. Midőn fiamat Szolgaházára oldalam mellé kívánom, egyedül az eklézsia és az anyaszentegyház ügyére tekintek, öreg, beteg ember vagyok. Tartozom olyan utódot állítani, kinek kezébe letehetem ennek az eklézsiának a sorsát, ha a jó Isten életem felől már határozott. Fiamat ilyennek ismerem. Lelkemen nevelődött. Tudós, hivő lélek, bátor, szilárd jellemű. Ha őt látom a szent templom küszöbén, akkor nyugodtan sóhajtom az agg Simeonnal: Mostan bocsásd el Uram a te szolgádat békességgel I... Korláti boszusan ingatja fejét. — Hát értse meg Kegyelmed Prédikátor Uram, hogy Szolgaháza már el van döntve. Nem szólhatok többet, de amit mondottam, vegye bizonyosra. Rafanides Sámuel arcán mintha megkővesednék az élet. Mereven tekint Korlátira s csak a szeme mélyén
