Harangszó, 1922
1922-04-23 / 17. szám
HARANQSZÖ. 141 • A'* 1922. Április 23. Olvassuk a bibliát! Találkozás Jézussal. Ápr. 24. János 3.1—11. Sokféle lehet a találkozás. Itt az éjszaka leple alatt játszódik le egy. A találkozás nem Jézus miatt titkos. A találkozást kereső, nagyrangu tudós férfiúban az ok. Valami ellenállhatatlan vágy viszi Jézus felé; de ugyanakkor fél; — nem Jézustól, hanem a világtól. Elmegy, de nem lehet a találkozóján «áldás. Pedig az Úr Jézus teljes szívével, ott van mindenestül a találkozón. Többre felel neki, mint amit kérdezne; mély titkokat tesz nyilván az újjászületés, az egy s;ükséges dolog, Isten Országa felől. A Lélek fuvalma suhan el közöttük. S bármily sokat kapott, szíve marad a találkozás után is, mint találkozás előtt, a régi Nikodémuszé. Aki világtól félve csak rejtetten meri keresni, annak meddő marad a Jézussal való találkozása. Apr. 25. János 4.4—30. Alig van párja a bibliában, olyan ritka esete ez a Jézussal való találkozásnak. Rosszhirü, vizhordó az asszony, kinek esze ágában sincs találkozást keresni Jézussal, találja egészen egyedül Őt. Amint csipőfe tett kézzel elkezdi, nem is tudja, hogy kivel beszél. Akkor is, mikor észreveszi, hogy szent ember, arra akarja felhasználni az alkalmat, hogy sokat vitatott vallási kérdéseken tereferéljen egyet. Az Úr azonban ehelyett rátapint az ó bűnös szívének elevenjére. A csipőre tett kezek letörnek s az asszony a Megváltót váró bűnös módján áll az ismeretlen előtt, úgy hogy a találkozás csúcspontját éri s az Ür fülébe súghatja a Vele való .találkozás legdrágább mondanivalóját: „Én vagyok az“. Mikor elmegy a találkozóról már egészen más lesz. Aki nem lett tőle mássá, nem is lehetett még annak Jézussal találkozása. Ápr. 26. Máté 8.1—4. Ez a találkozás csak pár percig tart, de a hegyi beszéd hallgatása alatt jól felkészülhetett az illető. Leborul. Egyszerre eltalálja azt a magatartást, mely mellett a találkozás áldásos lehet. Meg meri szólítani, ő, az úgy megvetett s ki akarja használni nagyon az alkalmat. Nem bókolásra, hanem az Ő akaratának engedelmes átvételére. Mily kevesen tesznek így. Nem siránkozni, nem szellő, — lassú, komoly léptekkel közeledett és nem is kiáltotta már messziről felém: — Hozott-e új mesét? — Csak mikor kezet fogtuak kérdezte. Ám ezt sem pajzánul, köny- nyedén, mint valaha, — muzsikás hangjára fátyolliangfogót tett — valami... A válasz lemondó volt: — Nem hoztam. Már nem tudok mesélni. Ahonnét én jövök, ott nem terem mese, nincsen poézis. A városban mig a hóvirág se fehér. A sváb asszonyok azt is színesre: rózsásra, kékre, zöldre festegették. Ilyen különben az egész Város: természetellenes, kifestett. Harangszót is oly rég nem hallottam már. Pedig a legnagyobbak épen ott a harangok. Mégse hatol messze a hangjuk, elnyelik a nagy kőházak, a gyárak, a korom, a füst, a piszok... Itt kicsi a havitatkozni, nem szép beszédet élvezni, nem a kegyeskedéstől csepegni, hanem az Ó akarata előtt feltárulni, avval, figyelni s csendben elfogadni — ezek az igazi, Jézussal való találkozások. Ápr. 27. Márk 5.1—20. Ez a találkozás keresett is, nem is. Egy rettenetes lélek részesül benne; de azért mindazok, akik keresztül mentek a Jézussal való küzdelmes találkozáson, magukra ismerhetnek a képén Mikor messziről látja, felé fut; mikor lába előtt hever, szabadulni igyekszik Tőle. így van mindenki Jézussal, mig egészen fel nem olvadt szíve a Vele való találkozásban. Mikor azt látjuk, hogy Ő többet akar mi- velünk, mint mi Ő vele, elf )g a kétség: talán nem vagyunk mi mégsem egymásnak valók. Nem tudjuk elképzelni, hogy ő a mi egész életünket magáévá tudja megtisztítani. Mivel pedig az Úr Jézusnak mindenkivel, akit találkozóra foghatott, ilyen messzemenő céljai vannak, kikerülhetetlen Vele az a küzdelmes találkozás. De csak addig tart, míg a találkozás forró percében, ki nem adjuk magunkat teljesen Néki. Ápr. 28. Máté 15.21—28 Járt-kelt mindenfelé, nem azért, hogy szép vidékeket lásson, hanem azért, hogy minél több léleknek lehessen alkalma a Vele való találkozásra És mégis itt valakit nem akar fogadni Jézus találkozásra. Meglepő. De ha mindent végig figyelsz, meglepőbb lesz az, hogy végül mégis megáll s valóra válik a találkozás. Jézus keresői néha ma is nagyon tapasztalhatják ezt a mozdulatot. Mikor nem mi, hanem Ő akar elsiklani a találkozás elől. Miért, miért se; — azt most ne hozzuk szóba 1 De ugy-e tapasztalhatni azt is, milyen jó annak, aki kitart — mindjobban alá alázkodva 1 Mert, hogy utána annál forróbb ölelésü lesz a Jézussal való találkozás. Ápr. 29. Lukács 23.39 —43. Kereszten Jézus, kereszten a Vele találkozó is. Mondhatnánk ez a legpáratlanabb találkozás, amilyen több nem is lehetett. Voltakép azonban a Jézussal való minden találkozásnak ilyenné kell lenni. Találkoznom kell Jézussal, nemcsak úgy, amint a hegyi beszéd boldogságait mondja felém; hanem úgy, amint a kereszten függ értem. És nekem is a kereszten kell lennem, — legrang, alig nagyobb, mint a csengetyü, mégis lélekbe suhan a csilingelőse, és messze földet bejár, mire elhal a dallama... A hajlékhoz értünk. S én vártam, hogy Zsuzsika kézen fog, mint mindig és vezet a fülemülékhez, de nem tette. Egyedül indultam a bokrok felé. Szomorúan szólt utánam: — Ne menjen 1 Üres a fészek... A lakói nem jöttek meg... Vihar érhette szegénykéket... Vihari... Bizony, abba bele lehet pusztulni!... Azért odamentem a bokorhoz. Valóban üres volt a fészek és hideg, mint késő ősszel, mikor lehull az első hó. Néztem... és mintha hattyúdalt sírt volna nekem ez az üres, szellő-fosztorgatta fészek... Hattyúdalt, amely után nem következik több!... Szótalao tekintettem Zsuzsikára. alább a találkozó végén. Mert szép az, hogy valaki már nem csipőre tett kézzel beszél Vele, de csak azokon fog meglátszani, hogy átmentek a Yele való találkozáson, akik megtalálták Ót a kereszten és felmentek utána találkozóra, óh mily boldog élet ömlik fel ottan, hol a találkozók kereszten vannak 1 Ápr. 33. Ap. Cselekedetei 9.1—0. Ha Jézus él, akkor nincs semmi gyanús azon, hogy valami Saulus találkozott Vele. Ha már a földön telkekkel való találkozásra volt irányítva az élete, egész bizton számíthatunk rá, hogy ma is ezen van Ö legjobban. Nem egy-két dolgot akar Magáról megtudatni csupán, hanem odavonni teljesen a Vele való találkozásra. Sok mindent nem értesz meg az életedből, Istenből, igéből, Jézusból, míg nem tudod, hogy ö találkozót akar tartani veled. Ne gondold, hogy képzelődés ez. Egész pontosan meg lehet tudni, hogy Pál Vele találkozott. Ha átmész a Jézussal való találkozáson, minden vágyad teljesedést talál s nem akarsz mást, csak élni, szolgálni s együtt lenni azzal, Akivel Jézusban találkoztál. MAGYAR GAZDA. A kender- és lentermesztés fokozása. Külkereskedelmi mérlegünk legutóbb közzétett adataiból láthatjuk, hogy a múlt esztendőn ruhaneműek- ből (textiláru) a behozatal tizenkét és félmilliárd korona volt. Olyan ösz- szeg ez. amelytől el kell szörnyüköd- nünk. Ha erővel, kitartással, akarással, kormánytámogatással pár esztendő alatt annyira tudunk haladni juhtenyésztésünk fejlesztésével, a kender és len nagyobbarányu meghonosításával, hogy ezt az egy tételt ki Most már nemcsak a hangja, a szeme is fátyolos volt: — Az én kis barátaim I A fülemüléim!... — sóhajtotta fájdalmasan. — Nem ébresztenek fel többé a dalukkal, nem altatnak el csattogásukkal !... Elfordította fejét és, mintha kitörölt volna szemeiből — valamit... — Porszem esett a szemembe... — mondta azután és mosolyt erőltetett arcára, hogy mosolyogjak én is. De nem tudtam. • Üres fészek . . . leánykönny... elnémult dal... megszakadt mese...: mi volna ezen mosolyogni való?... Csak a kakuk kacagott élesen, szívtelen valahol a hegyoldalban. Az erdők kószaéletü klarinétosa nem érezte: virágfakadáskor, árva fészek láttán, mi van megkönpyezni való?!... i
