Harangszó, 1922

1922-01-01 / 1. szám

XIII évfolyam.

1922. január I.

I. szám.

Alapította:

KAPI BÉLA

1910-ben. Laptulajdonos:

a Dunántüll Lutner-SzCvetség.

Kéziratok LovAszpatonára (Veszprémmegye), előfizetési díjak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhivatalának Szeutgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

Megjelenik mlnilen vasárnap.

HARANGSZÓ

SZERKESZTIK:

SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA.

Kiadóhivatal: SZENTOOTTHÁRD,

Vasvármegye.

A HARAMiSZÓ elAnz'tfei ára: Cimszalagos küldéssel 1/4 évre 38, félévre 75, egész évre 150 K. Csoportos küldéssel : */« évre 33, félévre 65, egész évre 130 K.

Lather-Szöretégl tagoknak cimszalagos küldéssel ll* évre 33, félévre 65, sgés* évre 130 K.

Csoportos küldéssel : V« évre 38, félévre 55, egéaz évre 110 K.

Magasabb rendű élet.

Magyar fajunk sok nagy tulajdonsággal van megáldva Hogy csak a legszembeötlőbbeket említsük: természetes észben, bátorságban, nagylelkűségben, jószívben és szabadságsze- retetben vetekszik akármelyik néppel, sőt a legtöbbet felülmúlja.

Természetes eszét mutatja az a körülmény, hogy bármily váratlan és nehéz helyzetben is hamar feltalálja magát. Erről a háború szolgáltathat elég példát. Parancsnok hiányában az egvszerü közembernek is helyén volt az esze és sok nehéz helyzetből kivágta magát. Ha nem volt parancs, nem állt meg nyáj módjára tehetetlenül, hanem tudott tisztán látni és helyesen cselekedni.

Jó eszét mutatja az is, hogy a legnehezebb kérdésekről is lehet vele beszélni, csak a kellő formáját találjuk meg s még művészi alkotásokról: festményekről, szobrokról, költeményekről is talpraesett Ítéletet tud hamarosan mondani.

Bátorságát és nagylelkűségét ugyancsak a háború alatt láthattuk legvilágosabban. A harcban oroszlán, a békülékenységben bárány. Rettegett tőle minden ellensége, de a védtelen hadifoglyokkal és internáltakkal senki sem bánt nagylelküebben, mint ő. A francia, meg a német jó katona volt, de távolról sem mutatott annyi nagylelkűséget. Az orosz jószivü volt, de hol maradt tőle vitézségben 1

Ez a két ellentétesnek látszó jellemvonás egyetlen népnél sem fér meg úgy egymás mellett, mint a magyarnál. Ha másért nem, ezért megérdemelné az életet és a népek rokonérzését. A szabadságszeretettel együtt ez a két tulajdonsága mutatja legjobban nemes származását.

Szabadságszeretetét ismeri az egész világ. Ezt bizonyítják szabadságharcai, régi alkotmánya és az a történelmi valóság, hogy a vallásszabadságot magyar földön mondták ki törvényben legelőször.

Egyik, másik nemes jellemvonásáról az idegenek is elismeréssel emlékeznek meg. Montesquieu azt mondja: »A magyar hires szabadságszereteté- ről, nemes és nagylelkű jelleméről, hősi bátorságáról. Vendégszeretetének legendás hire van.«

Mikor nagy tulajdonságai megtestesültek egy-egy uralkodóban, mint Szent Lászlóban, Mátyásban, vagy álialában a közéiet vezéreiben, mint Széchenyiben, Wesselényiben, Deákban, Eötvösben, Kossuthban, Vörös- martyban, Petőfiben, Aranyban és érvényre jutottak nemzeti életében : mindannyiszor bámulatos haladást tudott felmutatni. Mintha erős szárny- csapások emelték volna hirtelen a magasba.

De sajnos, a gyönyörű elmélkedéseket mindannyiszor gyászos bukások, a ragyogó sikereket csúfos kudarcok, a virágzás éveit a hanyatlás korszakai követték. Mert szerencsétlen fajunk nagy tulajdonságai mellett épen olyan nagy hibákkal és végzetes bűnökkel van megverve. Ezek ellensúlyozzák amazokat, sőt ha felülkerekedhetnek: romba döntik mind, amit amazok építettek. Ezért lett az a főid a nagy nekilendülések és félsikerek, de célt nem érések hazája. Ezért van itt annyi töredék élet, félbemaradt alkotás, megérés előtt letarolt vetés.

Bűneinket többnyire Ismerjük, csak be nem akarjuk ismerni őket. Egymásban el is ítéljük, de magunkat nem tudjuk szigorúan megítélni és a megismert bűnöket nem tudjuk elhagyni.

Legszembeszökőbb bűneink a pártviszály, az alaposság és kitartás

hiánya, az életnek könnyelmű és léha felfogása, az uraskodási hajlam, igazi prófétáink föl nem ismerése és meg nem becsülése, ellenben a feltolakodó, sokat Ígérő hamis próféták és Qres jelszavak bálványozása, a szabadság összetévesztése a szabadossággal, amiért aztán reánk is illik az a mondás: »a magyar jármot nem tör, de a szabadsággal élni nem tud.'« Elég szemléltető példát szolgáltattak erre a legutóbbi forradalmak.

Újabb bününk: a régi becsületesség helyébe lépett megvesztegethetőség, vagy korrupció, a régi családi és társadalmi élet tisztaságának és tisztességének helyét elfoglaló erkölcsi romlottság, amely iszapként önt ma már el mindent; a régi magyar szivesség és áldozatkészség helyébe lépett önzés, amely miatt elpusztulhat haza és testvér, csak ő harácsolhasson és tivornyázhassoa.

A hitbuzgóság, az igazi mély vallásosság pedig sohasem volt erős oldala a magyarnak. K^t véglet között hánykolódva közelebb állt mindig a pogánysághoz, mint a keresztyén- séghez. Vagy babonába sülyedt, vagy felvilágosultnak tartva magát, a babonával együtt eldobta magától hitét, Istenét is.

Épen ilyen fogyatkozása a magyarnak a művelődés meg nem becsülése és az erre való alkalmak meg nem ragadása. Könyvre nem tud áldozni. Ha olvas is, csak a politika, a pártviszály és a napi hirek érdeklik. Lelkét gazdagítani nem kívánja.

Ideje volna, hogy végre elhagyjak bűneinket s állandóan érvényre juttassuk jó tulajdonságaikat, hogy mindig azok legyenek felül s magasra emeljenek és a magasban tartsanak bennünket.

Magasabb rendű életet kell élnünk. Erre kell vágynunk égő vággyal. Ezt kell célul kitűznünk, erre kell serken-