Harangszó, 1921
1921-06-05 / 23. szám
it*i. janius 3. Nystedt Öllé Sopronban. Budapest, Aszód, Szombathely, Kőszeg után Sopron-részesült abban a kitüntető szerencsében, hogy falai között a svéd lutheránus egyház hivatalos J kiküldöttét üdvözölhette. Sopron, mely nemcsak a dunántúli egyházkerületnek, de bátran elmondhatjuk, a magyarhoni evangélikusság egyházi és kulturális életének központja, ahol az új nemzedék lelkesedése, hithüsége mellett a régi nagy idők történelmi emlékei hirdetik a nagy Isten csodálatos dolgait, ahol ha az ember néma marad is, a kövek kezdenek el kiáltani. Nystedt Öllé Sopront is, Kapi Béla dunántúli püspök társaságában látogatta meg. A magas vendégeket megérkezésükkor az állomáson -a soproni egyházközség presbyteriuma, a theol. tanárok és hallgatók fogadták. Útjuk legelsőbben a templomba vezetett, ahol épp Pöttschacker István lelkész a magyar konfirmációt tartotta. A magyar konfirmáció végeztével még a délelőtt fo- —'.1 Nystedt az egyházközség és az ^yházkerület iskoláit, tanintézeteit látogatta végig. Délután részt vett a német konfirmációs ünnepélyen, ahol is a kedves vendégeket elsőben a konfirmáló lelkész Hanzmann Károly, majd Kheim Teréz és Tremmel Irma növendékek üdvözölték. Úgy a püspök, mint a svéd kiküldött meg- indultan mondottak köszönetét a szívhez szóló szavakért. Miután egy darab ideig még nagy lelki gyönyörűséggel hallgatták a konfirmandusok feleleteit, az evang. árvaház, diakonisszaház, gyermekkert látogatására indultak el. Este a soproni nagy templomban vallásos est volt, ahol is Altdörfer művészi orgonajátéka, az egyházi énekkar szép énekei, Gabnai Lajos szóló éneke ragadták magasba a lelkeket. A zsúfolásig megtelt templomban a hívek serege először a hős svéd király, Gusztáv Adolf hattyúdalát: „Ne csüggedj el kicsiny sereg" énekelte, majd befejezésül felhangzott Luther Márton diadalmi éneke: „Erős várunk nekünk az Isten“. E zenei- és énekszámok közé illesztődtek be Kapi püspök oltár! imája és magyar, valamint német nyelvű ünnepi beszéde; Ziermann Lajos lelkész előadása és Nystedt válasza. Kapi püspök beszédében megkapóan mutatott rá, hogy a szomorú összeroppanás után Európa összes nemzetei között a svéd nemzet volt az első, mely vigasztaló és szeretetteljes segítségével á magyar evangélikusok segítségére sietett. Hogy a svédek mennyire éreznek velünk, ennek tanúsága Nystedt megjelenése szomorú hazánkban. Amidőn a dunántúli evangélikusság, az evangélikus nép ezrei nevében melegen üdvözli a vendéget: kéri, hogy hazájában és mindenütt a megpróbált evangélikusság- nak és ezer sabból vérző magyarságnak javát mozdítsa elő. Kapi Béla püspök után Ziermann Lajos a soproni gyülekezet üdvözletét tolmácsolta, mesteri vonásokkal rajzolta meg a svédek közelebbről egy Gusztáv Adolfnak szerepét a világtörténelemben a múltban és a jelenben. Majd átnyújtotta a vendégnek a soproni gyülekezet történetének egy kötetét. A svéd lutheránus egyház kiküldötte Nystedt lelkész mélyen, meg- indultan mondott köszönetét. Nincs hatalmában — úgy mond — érzel- - meinék kellőkép kifejezést adni, de mindaz amit látott és hallott, maradandó benyomást tett rá. Ameddig él, bárhova jön, mindenütt a súlyos megpróbáltatásnak kitett Magyarország érdekében emel szót. Meghatalmazottjainak, a svéd lutheránus egy- háznak, az upsalai ev. érseknek jelenteni fogja, hogy bár romot és szükséget látott mindenütt, de a vezéreszme mindenütt az Istenbe vetett hit, a szent reménység egy jobb jövőben, amit a magyarság meg is érdemel. Áldás kívánással fejezte be a szívből Jk jövő és szívhez szóló, jelenlévőkre-^! mély benyomást tett beszédét. Nystedt Olló Sopronból Budapesten át Romániába utazott, onnét Cseh- Szlovenszkóba megy, hogy itt is mindenütt ez evang. hitrokonok helyzetét tanulmányozza. A jóságos Istennek megáldó kegyelme kísérje útjában mindenfelé. A Luthertársaság elnökségének szíves figyelmébe. A kemenesaljai esperes- ségnek igen értékes antikvitásokból és ritkaságokból álló könyvtára van. Sajnos, megfelelő helyiség és gondozás hiányában az elkallódás veszélye fenyegeti, miértis felhívjuk az illetékes tényezők figyelmét a Luther Társaság elég széles egyházi körben publikált munkájára,- mely minden anyagi áldozat nélkül lehetővé teszi az es- perességi könyvtár megmentését. A Luther Társaság ugyanis egy országos könyvtár létesítésén fáradozik; összegyűjteni és méltó helyen elhelyezni óhajt minden protestáns és tudományos szempontból értékes könyvet, oklevelet, ereklyét stb., hogy ezeket kellő gondozásban részesítve, az elka- lódástól megmentse és a kutatóknak hoz- .. záférhetővé tegye. Ha tehát a kemenesaljai %F esperesség maga nem gondoskodik nagyon “ becses könyvtári és levéltári anyagának a megmentéséről, csak kötelességet teljesít, ha megmentés végett átengedi az országos Luther könyvtár nemes céljaira. TÁRCA. Jókai szobránál. Halála után tizenhat esztendővel, végre áll a szobra az ország fővárosában, az Andrássy-út mellett, és ülő helyzetben, a mesemondó álmodó tekintetével — úgytetszik — tovább szövi-fonja örök meséit... Ott álltunk a szobornál sok-sok ezeren, rabok és szabadok, de valamennyien magyarok.. . Ott álltunk... és én szelídre vált arccal együtt emlékeztem fehérhaju öreg urakkal, akik tavaszi és őszi verőfényben a sétaterek padjain gyönyörködve olvassák Jókai regényeit; aranyszőke, meg pirosbarna leányokkal, akik szerelmesek Levetinczi Tímár Mihályba, az az Aranyemberbe, és elvágyódnak Senki Szigetére, ahol akácvirágos álom volt ez a valóságban virágszegény élet; lelkes diákgyerekekkel, akiknek kicsordul a könnye, mikor a Brády család történetét olvassák és ökölbe szorult kézzel mennének neki az oláhnak, aminek majd eljő az ideje; őszbecsavarodó édesanyákkal, akik végigmerengték Dezső Naplójának őszirózsás szépségeit, megkönnyezték Lóránd tragédiáját és maguk is eltűnődtek azon: ki tudja, mi lesz velünk, „mire megvéniilünk*... És egytittt emlékeztem mindazokkal, akiknek sok-sok nehéz óráját tették elviselhetőbbé, egyhangú vasárnapdélutánjait, sötét téli-estéit széppé Jókai bűbájos meséi, melyekből az örökön-örökké élő Istent, ezt az elárvult hazát, a mindent megadó otthont, a jóságos édesapát, a drága, édesanyát s mindazt, ami szép, jó és nemes: mégjobban tanultuk szeretni. . . Ott álltam. . . és elborult tekintettel együtt sóhajtottam rabmagyarokkal : Jókai szülőhelyének, Kuruc Feya Dávid városának, a Lőcsei fehérasszony földjének, Fráter György hazájának a népével, akiknek a kezén most lánc csörög s ajkuk elnémult, mint a madáré, melynek szentségte- len kezek feldúlták a fészkét. . . Ott álltam. . . és együtt könnyeztem kisirt szemű székelyekkel, akiknek szomorú arcán kimondhatatlan vágy ül a vér-verejtékes hazájuk, a virágos-kertes házak, galambbúgos kapuk után, melyeknek csúcsivei, faragványai között szembetűnik a bibliára emlékeztető, a megfáradt vándort biztató felírás: „Istené a szállás. Tiszta szívvel bárki bejöhet, kétszín, hízelkedő tovább is elmehet *... Emlékezésben, sóhajban, könnyben eggyé forrva, ott álltunk a legnagyobb és legmagyarabb mesemondó szobránál, sok-sok ezeren: rabok és szabadok, de valamennyien magyarok s amint szomjas, vigaszért esdő tekintettel néztük Jókai ércalakját, úgytetszett, szavakra nyilt néma szája: „Ne sírjatok! Egy az Isten! Él az Isten! Föltámadunk!“... (p. i.)
