Harangszó, 1921
1921-07-31 / 31. szám
242. mennyei Atya iránti szeretet és keresztyéni alázatosság annak az eleven tudatát ébressze föl lelkűnkben, hogy végetlen jóság, végetlen igazságszeretet és végetlen bölcseség kormányozza ezt a nagy világot. Gondviselő atyai kéz nyugszik rajtunk akkor is, amikor jól folynak dolgaink; valamint akkor is, amikor csapások sújtanak, vagy gonosz tapasztalatok keserítik lelkünket. Enyhítő balzsamot szenvedésünkre lelkiismeretünk tisztaságában és abban a tudatban keressünk, hogy a csapás elhárítására megtettünk mindent, ami gyarló erőnktől tellett. És ha hasztalan igyekeztünk testünk és lelkünk minden erejének megfeszítésével leküzdeni a reánk zúdult szerencsétlenséget; ha hasztalan igyekezünk megváltoztatni azokat az állapotokat és körülményeket, amelyek az elégedetlenség ürömcseppjeit vegyitik italunkba: zendüljön meg akkor lelkűnkben a hitnek húrja s juttassa eszünkbe, hogy minden, ami történt, Isten akaratával történt. Nyugtassuk meg háborgó szívünket, oly gyermeki bizalommal, mint amilyen föltétien bizalommal hajlik meg a jó gyermek az ö szülője akarata előtt, nem kérdezve, miért történt mind ez ? A megnyugodott, kibékült, alázatos szív mennyei vigasztalást talál abban a tudatban: »Mind jó, amit Isten tészenl« Sass János. A Payr-féle német emlékfüzetek még kaphatók. Megrendelhetők a püspöki hivatalban. HARANCISZO. A nagy ágyú. Az elmúlt háború egyik legérdekesebb és leghathatósabb fegyvere a harminc és feles ágyú volt. Hatalmas alkotmány s oly nehéz, hogy csak motoros kocsi tudta azt továbbítani. Szép volt egy ilyen motoros vonat amint méltóságteljes lassúsággal haladt előre. Büszkék is voltak rá a kísérői. Az egyik őrnagy barátom, aki egy ilyen motoros vonatot vezényelt, mindig avval dicsekedett, hog ő nem ismer semmiféle akadályt, ó keresztül hatol minden árkon, bokron s megjárta az orosz csatamezőket anélkül, hogy valami baja történt volna. Sokszor találkoztam vele, amikor az orosz harctérről az olasz frontra vezényelték volt. »Barátom«, kérdeztem tőle: »megbirkózol-e a tiroli hegyi atakkal, feljutsz-e azon a lejtős uton?« »S te azt még kérded?« viszonozta ő. »Ide figyelj, ép most vagyunk indulóban.« Tényleg kiadta a parancsot, hogy neki menjenek a nemrég elkészített hegyi útnak. El is indultak s az én őrnagy barátom örömmel nézte, miként dolgozik a sáros, puha uton az ő masinája. De alig indulnak el s egyszerre megakad az egész vonat. Az első motor kerekei sürögtek, forogtak, a motor maga pedig meg sem mozdult. Sőt- minél nagyobb erőt fejtettek ki, minél gyorsabban forogtak a kerekek, annál mélyebbre hatoltak a földbe. — Végre valósággal beleásta magát a 1921. július 31, motor, de előre mozdulni többé nem volt képes. Napok munkájába került, míg a motort emelőrudak és emelőgépek segítségével kiemelhették a magaásta veremből s egészen más útra kellett térniök s új irányba ha- ladniok, hogy a célt elérhessék. Lelkemben pedig ez az élmény különös gondolatokat támasztott. — Hányszor akaratoskodunk mi is az életben s bízunk önön erőnkben, hogy a megkezdett uton haladjunk. Minél jobban erőszakoskodunk, annál mélyebbre sülyedünk oly mélyre, hogy nem tudunk azután többé önerőnkből kivergődni. Az Úr kegyelme egyedül az az erő, mely bennünket a mélységből kiemelhet, ha tényleg rá bízzuk magunkat. Bűnös szenvedélyeinket, vétkes kívánságainkat, melyek a mélységbe erővel belevittek, el kell hagynunk s Istentől vett erőkkel uj, Istenosztotta utakon kell haladnunk, hogy tulajdonképeni célunkat elérhessük. Dr. Tirtsch Gergely. Ev. tanítók és szülők becses figyelmébe ajánljuk a Ruttkay S. egészségi, erkölcsi és illemszabályok című füzetkéjét. Az élet minden fontosabb eseményére ad nagyon kedves hangon illemtant. Ára oly csekély (drb.*ja 2 K), hogy ingyenterjesztésre is alkalmas. Nagyobb mennyiségek rendelé- sénél 10% engedmény. Rendelhető: a Luther-Társaság könyvkereskedésében Bp., VIII., Szentkirályi-u. 51/a. TÁRCA. Ilyenek vagyunk, komim... Irta: Szabó Gyula. Mikor a Timók-divizió betört Sze- rémségbe, nagy volt a dinom-dánom csujesországban. (A magyar katona csujesnek nevezte a szlávokat.) Azt hitték, Budapest már csak egy pityerlépés. A francia kakas sietett is telekukorékolni a világot. Himnuszt zengett a komitácsikról, a vitéz magyar bakát pedig barbárnak, sőt még gyermekgyilkosnak sem szégyenlette festeni. Hogy ez mennyire igaz, meglátjuk ebből a kis históriából. (Ehhez hasonlót százat meg százat jegyeztek fel.) A Timók-banda dicsősége azonban csak pünkösdi királyság volt. A honvédszurony hamar megúsztatta vele a Szávát. (Már t. i. amelyik csujesnek erre volt ideje.) Vájjon hogy kukorékolt akkor a gall kakas ? # Sok ház maradt akkor árván. A. szerb barátok majd mind elszaladtak. Sok háziállat lett gazdátlan. Nem bánta azt a magyar baka. Az erdőkben nem egyszer lőttek bitang szelíd disznót. Őrvezető úr Csángó és káplár úr Harangozó épp errőldiskuráltak (mind a kettő jó öreg csont) Pecinci községben, mikor »aggyék az Isten« és közibük lépett káplár úr Bükkös. Szájában egyenesszárú, szegedi »Miska- pipa«, mint valami nedves fával telerakott liliputi kályha, bajuszát hegyesre kipödörte, az ember azt hinné, hogy összetörik, ha a karján tartott kis aprójószág belemarkol. Ne bántsd a bajcomat, mert ledoblak. Pöttöm mint az öklöm s már is a magyart tépi. Adta kis csujese... Van valami humoros, valami poé- zis a gyermekettartó férfiban. Arra is vigyáz, hogy meg ne szorítsa, arra is, hogy le ne ejtse. És milyen ügyetlenül. És milyen szép az mégis. Az embernek valami csiklandozza a torkát. Szeretné kinevetni, de nem tudja. Ahelyett inkább mosolyogva játszik a kis gyermekkel és biztatja, hogy cibálja meg a dajka bajuszát, vagy... S ha megteszi — az ám csak az öröm. — Csak nem hazulról hoztad ezt a porontyot? — Hozhattam volna, mert van hála Isten. — Hát akkor hol rekviráltad? — Ha már arra fanyalodnék, magyart szereznék. Láttam, hogy az anyját majd megeszi a piszok és a dolog, mondok: csak dolgozzék, a kölkire majd vigyázok. . . Amint így beszélgettek és amire az örök téma, az otthon került volna sorra, egy bajtársuk rohant a dajkához borgyusan, puskásán:
