Harangszó, 1921
1921-02-20 / 8. szám
1921. február 20 HARANQSZO. 61. Hálta Károly jubileumi tiszteletdija. A »Harangszó« szerkesztősége múlt évi október 10-diki számában koszorús költőnk: Sántha Károly születésének 80-dik évfordulója alkalmából mozgalmat indított az agg költőnek méltó üdvözlése és tiszteletdíjjal való megjutalmazása érdekében. Hála a jóságos Istennek, mozgalmunk ezúttal is nemes visszhangra talált sokak- nuk szívében. Amidőn a Harangszó mai számában megkezdjük a befolyt adományok utalványszerü nyilvános nyugtázását, a gyűjtést magunk részéről lezárjuk, az adakozóknak hálás köszönetét mondva, rájuk a jó Istennek gazdag áldását kérjük. A jubileumi tiszteletdíjra küldtek: Tolnanéinedi 100, Takácsi 70, Ba- konyszentlászló 115, Pusztavám 115, Rábaszentandrás 80, Sobor 236, Ambróziáivá 185, Felsőőr 672, Vendvidék 50, Berektompaháza—Pórládony 254, Kőszeg 460, Béres 165, Pelső- szakony 1534 20, Boba 190, Vönöck 620, őrisziget 217, Bakonytamási 241, Sárvár 446 40, Rábabogyoszló 143 40, Schwartz Cmilné Németűjvár 100, Hárs István Székesfehérvár 150, Kiss Qyuláné 10, Tárnokréti 170, Posch Zsigmondné Keszthely 15, Hof- bauer Pál B.-Almádi 50, Berzsenyi Qyuláné Keszthely 50, Bük 575, Csánig 355, dr. Thébusz Béla Bpest 300, Tapolcafő 80, Vadosfa 80, Ostffy- asszonyfa 700, Körmend 220, Kiskőrös 125, Borgáta 175, Dombóvár 581, Kaposvár 1940, Mencshely 220, Nemescsó 183 40, Szeged 272, Mező- berény 455, Molnár Béla Beleá 250, Felsőlövő 100, Bőnyrétalap 100, Csornád 80. Nagysimonyi 524, K>s- pécz 110, Ózd 110, Beled 575, Sándor Elekné Keszthely 50, Buda 600, Ruszt 150, Sándor Endréné Keszthely 50, Kölesd 930, Kecskemét 2540 K*át. (Folyt, köv.) Olvassuk a bibliát! Zsolt. 119., 105.: Mól biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. A nagyhét szenvedései. Febr. 21. Márk 14. s—». Mennyire fájhatott az Jézusnak, hogy még azt is sajnálják tőle, hogy a szeretet megédesítse utolsó napjait. Jézusnak -semmi sem volt *1 drága miértünk, mindent ránk „tékozolt*, nekünk sem szabad semmit sem drágál- nunk érte. Febr. 22. Máté 26. u—w. Minden áru- l lás fáj, de a Judásé különösen is fáj, mert aljas. Pénzvágyból árulja el Jézust. Hát én hányszor hallgatok róla amikor bizonyságot kellene tennem mellette ...» mert’ előnyösebbnek látom a hallgatást. Ez is aljas árulás. Febr. 23. János 13.z—n. Jézust bántja a Péter vonakodása, azért felel oly keményen neki. Jézus szolgálni akar. Engedem-e, hogy szolgáljon nekem ? Igénybe veszem-e felajánlott munkatársi s Istennél közbenjáró szolgálatát? Febr. 24. János 13. u—it. Minden ember utolsó kívánságai szentek. Jézus azt kívánja, hogy szolgálat legyen az életem és semmiféle szolgálattól se irtózzam. Mennyire fájhat neki, ha látnia kell, hogy az ó utolsó kívánságai nem bírnak oly kötelező erővel, mint más emberéi. Febr. 23. János 13. is—ai. Jézus újra és újra visszatér beszélgetésében Judás árulására. Olyannak érzi ezt az árulást, mintha sarkával tapodná meg őt az, aki tőle oly sok jót kapott. Minél közelebb vagyok Krisztushoz, annál jobban fáj neki, ha elárulom. Febr. 26 Lukács 22. n—m. Jézusnak igen fájdalmas lehetett a kínos halálára való ily kézzel fogható emlékezés, mégis megtette^ az Úr szent vacsorájának szerez- tetését. Áldalak érte Uram I Febr. 27. Lukács 22. m—tt. A szolgáló szeretet talán legtékozlóbb pillanataiban mily keservesen eshetett a tanítványok nagyravágyó versengése. Ki kell ölnöm magamból minden oly vágyat, mely mások fölé szeretne emelni. Szolgálatra teremtettem! HETI KRÓNIKA. A politika eseményei. Teleki fáradozását végül is siker koronázta. A parlamenti válság megoldást nyert. A kormányt támogató pártok párt- szövetség megalkotása mellett foglaltak állást abban a meggyőződésben, hogy az ország jelen helyzetében erős, eredményteljes kormányzást csak egy egységes kormányzópárt biztosíthatja. A Nemzeti Kaszinó Széchanyi-lako- mája. Most tartotta a Nemzeti Kaszinó szokásos Széchsnyi-lakomáját, melyen a Széchenyi-serleggel a kezében ezúttal Perényi Zsigmond báró mondott nagyszabásd ünnepi beszédet. »Nincs nagyobb kin, mint néhai boldog napokról emlékezni magunk okozta nyomorúságban.« így szól hozzánk Széchenyi István a Stádium előszavában, — úgymond. — S amidőn hat hosszú, keserves esztendő elmúltával kezembe veszem ezt a serleget, szomorúan emlékszem néhai boldog napokról, szép Nagy-Magyarország- ról. Beteljesedtek Széchenyi jóslatai rajtunk és a magunk okozta nyomorúságnak és bajainknak okait megtaláljuk azokban a hibákban és bűnökben, melyeket Széchenyi oly leplezetlenül és kíméletlenül tárt a nemzet szemei elé... — Széchenyi volt az első, aki a keresztény magyar felfogásnak pozitív tartalmat adott. — Széchenyi tanításai szerint »mentői magasabb születésű és mennél nagyobb vagyonú valaki, annál nagyobb a reája háramló felelősség és kötelesség és közhasznú tettek által kell azt kiérdemelni«. II. Vilmos. A berlini Vorwärts közli azt az intervjut, amelyet Vilmos volt császár a múlt év őszén adott Amerongenben Petermayer hollandi újságírónak. — Mikép tarja felséged lehetségesnek, — kérdezte a hírlapíró — hogy a német nép ilyen mélyre zuhanhatott? — Az én népem — válaszolta a császár — elárulta Istenét és elárult engem már a háború alatt. Gondoskodtak erről a szociáldemokraták. Elsősorban ők viselik a felelősséget. Minden német katonát, aki a háború alatt rövid szabadságra hazatért otthonába, tervszerűen megrontottak. Hamis és aljas befolyásoktól eltelten tért vissza ismét muokájához, de többé már nem volt katona. Sohasem vesztettük volna el a háborút, ha népem hű maradt volna Önmagához. — Ez a halál örök időkre szól? — kérdezte a hírlapíró. — Ezt senki sem tudja, — felelte a császár. — Csak a mindenható Isten segíthet. A legközelebbi jövőtől nem sokat várok. A világ helyzete minden nappal sötétebb lesz. Sohasem volt olyan távol a békétől, mint ma. Az egész világ megtagadta Istent. Huszonhat nehéz éven keresztül egymagám harcoltam azért, hogy népem számára biztosítsam a békét. Ekkor legjobb barátom (az orosz cár) kiütötte a béke kardját a kezemből. Én sohasem akartam a háborút. Csehek kilépése a katolikus egyházból. A Cseszko Szlovo szerint egyre nagyobb méreteket élt a római katolikus egyházból valé kilépés. A lap közli, hogy a mindig hű katolikus Pilsenben a legutóbbi hetekben körülbelül 25,000 egyén lépett ki a római katolikus egyházból, Prágában a felfordulás óta 80,000 egyén, a vidéken pedig egész községek léptek ki. A Narodni Liszti megállapítja, hogy tárgyilagosan Ítélve meg a dolgot, egyáltalában nem vallásos mozgalomról van szó, hanem politikai mozgalomról. Kapcsolatban áll vele a kormány javslata, mely szerint semmiféle felekezet vallását az iskolában tanítaai nem szabad. Vallás hslyett
