Harangszó, 1921

1921-01-09 / 2. szám

14. HARAN05ZO. 1921. január 9. Olvassuk a bibliát. Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. A bor. Jan. 10. I. Mózes 9.20—S3. Farsangban nagy szerepe van a bornak. Jó szemmel tartanunk, hogy mire tudja felhasználni a Sátán a bort. Noé Istennek kiválasztott s becsületben megöregedett embere volt, mégis mivé tette őt a bor! Hogyan szé- gyelte magát apja miatt Sém és Jáfet, hát még hogy szégyelhette magát Noé, amikor megtudta, mit csinált 1 Mily bűnökbe tudja keverni a Sátán még Isten embereit is! Jan. 11. I. Sámuel 25.2—38. Az ittas Nábál visszautasítja Dávid jogos kérését s durván megsérti jóltevőjét. Végveszede­lembe juttatná őt részeg beszéde, ha okos felesége el nem hárítaná Dávid gyilkos ha­ragját. De sok ember siratta meg már, hogy ittas fővel eljárt a szája! Jan. 12. Dániel 5.1—30. A részeg Bel- sazár megszentségteleníti a templom szent edényeit. Mily sok szentségtörő tréfára vitte már rá az embereket a bor! Jan. 13. Máté 14.3—11. Heródes józanon nem merte megöletni Keresztelő Jánost, de a vendégek miatt megteszi, mert szégyelné visszavonni esztelen Ígéretét. Mennyi vér­ontásra vitte már az embereket a részeg hősködés! Jan. 14. Példabeszédek 20.1. Az ittas ember magát bölcsnek tartja, mindenkibe beleköt, csúfolódik s kész a háborúság. Mily sok családi életet tett már pokollá az ital! Jan. 15. Példabeszédek 23.29—35. A bor a parászna gondolatok melegágya s ravasz, rabtartó úr. Nem könnyen engedi ki mar­kából azt, akit megfogott. Egyre mélyebbre huzza, mind jobban magához láncolja. Nem jó játszani vele. Jan. 16. Galata 5.24. Aki fel nem hagy a részegeskedéssel, az Isten országának örököse nem lehet. Kemény beszéd ez, de igaz. Aki pokollá teszi övéi életét, annak a pokolban a helye. HETI KRÓNIKA. A politika újéve. A kormány tagjai megjelentek Teleki Pál gróf miniszterel­nöknél, akit Hegedűs Lóránt pénzügymi­niszter üdvözölt. Teleki köszönő szavai után a közélet aktuális kérdéseiről tárgyal­tak a kabinet tagjai. A miniszterelnök és a kormány tagjai átvonultak a kormányzópárt épületébe, ahol Horthy Miklós kormányzó fogadta őket testületileg. Teleki Pál üdvözlésére Horthy Miklós kormányzó válaszolt, melynek során kijelentette: — Belpolitikánk legfontosabb kérdése a gazdasági rekonstrukció, különösen gaz­dasági helyzetünk megerősítése. Szilárd akarattal kell nekifognunk, hogy minden segítő forrásunkat és energiánkat, gazda­sági helyzetünk javítása érdekében érvénye­sítsük. Ha kitartunk, célt is érünk. A beszéd elhangzása után a kormányzó hosszasan elbeszélgetett a kormány tagjai­val. A kormányzó üdvözlése után a kabinet tagjai visszatértek a miniszterelnökségre. Itt időközben gyülekeztek a kormánypárt tagjai, ahol megjelentek a miniszterek a nagyteremben, ahol lelkes éljenzéssel fo­gadták őket. Itt Hermann Miksa nemzet- gyűlési képviselő üdvözölte a miniszter- elnököt. Teleki Pál gróf válaszában többek között a következőket mondotta : — A mai napot két szempontból nézem. Az egyik az, hogy egy óriási általános fej­lődési hullám közepén haladunk, az egész világ, de különösen a mi világunk Európa szempontjából nézve. A másik szempont, amelyben ma is előre kell tekintenünk, a politikánk működése ebben a nagy fejlő­désben, a múlt évben és a jövő esztendőben. Két nagy momentumra akarok most utalni, ami egész Európának érdeke, ami nekünk is érdekünk: ez a gazdasági és szociális talpraállítás. A legfőbb feladat, ami elénk tornyosul, a munka felvétele mindenütt és minden téren. Az első és legfontosabb kö­telesség dolgozni és dolgozni hagyni. A munkásságot felkarolni, rávezetni a nemzeti eszmének és a keresztény erkölcsnek út­jára, ez legyen egyik legfőbb feladatunk. A magyar munkást nem tekinthetjük magunkon kívül állónak. Nem is tekintettük soha. A magyar munkásnak kezét meg kell fognunk, rá kell vezetnünk arra az útra, amely egyedül lehet a nemzetnek és azzal együtt a magyar munkásságnak is a boldo­gulásához vezető út. Négy halálos ítélet. A nagy port, mé­reteire nézve talán a legnagyobbat, amely valaha bírói itélőszék előtt megfordult, megfelebbezhetetlen döntéssel befejezték. A budapesti büntetőtörvényszék a tíz nép­biztos bűnpörében meghozta az Ítéletet, amely ellen tudvalévőén felebbezésnek helye nincs, csak kegyelem változtathat rajta. A bíróság Vántus Károlyt, Haubrich Józsefet, Bokányi Dezsőt és Ágoston Péter dr.-t kötél általi halálra, Bajáki Ferencet, Dov- csák Antalt, Kelen Józsefet, Kalmár Hen­riket, Szabados Sándort és Nyisztor Györ­gyöt életfogytig tartó fegyházra ítélte. Japán könyv a japán-amerikai há­borúról. Azok, akik nem látják a jövő háborúját, amelyet Japánország fog vívni az Egyesült-Államokkal, vagy vakok, vág) ostobák. így kezdődik annak a könyvnek az előszava, amely nagy feltűnést keltve, most jelent meg a felkelő nap országában. A könyv címe: „Japánország és az Egye­sült-Államok elkövetkezendő háborúja“, szerzője Tazukava ismert japán író, elő­szavát pedig Kavazima írta. Tazukava azt a nézetét hangsúlyozza a könyvben, hogy a Monroe-elv Kaliforniában Japán-ellenes célzatú. A háború elkerülhetetlen — írja Tazukava — és pedig azért, mert az ame­rikai nép egész lelki élete igazolja azokat, akik azt tartják felőle, hogy természetében rejlik a támadó háború. Fiume sorsa. Alig egy éve annak, hogy Pesten járt D’Annunzio sajtófőnöke diplo­máciai küldetésben. Információkat oszto­gatott, összeköttetéseket keresett és általá­ban véve úgy tett, mintha ura, a viharos múltú költő-hadvezér Fiúménak máris meg­koronázott és világszerte elismert királya lett volna. D’Annunzio a maga ideálizmu­sában és felületességében akkoriban tény­leg nem engedte magát zavarni attól a gondolattól, hogy egy szép napon cserben­hagyva katonáitól, cserbenhagyva a fiumei lakosságtól, kénytelen lesz menekülni ab­ból a városból, amelyet virágos szavakkal és a középkorból ellesett hősi gesztussal olyan hamarosan meghódított magának. De ha álmatlan éjszakáiban talán ilyenféle rémlátások gyötörték is, azt bizonyára soha­sem hitte, hogy egy olasz generális, olasz csapatok élén fogja kezéből kicsikarni a fegyvert, amellyel Fiúmét az olasz nép számára akarta megszerezni és megtartani. És most D’Annunziónak ezt a lehetetlen­nek gondolt kudarcot is el kellett viselnie, hogy a sikertelenség feletti szégyene és keserűsége még fájdalmas is legyen. EGYHÁZI KÖZÉLET. Halálozások. Terényi György, a szar­vasi tanítónőképzőnk vallástanár-igazgatója négy napos betegség után dec. 22-én vá­ratlanul meghalt. A város nagy részvéte kisérte utolsó útján... Melczer Dezső galgagyörki (Pest m.) lelkész, nov. hónapban, hosszas betegség után, 39 éves korában hagyta el gyüleke­zetét. A Melczer ároni családnak utolsó lelkész tagja volt. Felsőszakony. Az ádventi időszakban minden 1 szerdán este vallásos estélyt tar­tottak. Eleinte az iskolában gyülekeztek össze, de miután-ah nagy érdeklődés kö­vetkeztében az iskola szűknek bizonyult, a templomban. Gyülekezeti ének s a lelkész alkalmi imádsága után Major Samu tanító vezetése alatt a gyermekek két hangon, a gyülekezeti férfikar négy hangú énekekkel mind a négy estén közreműködtek. Tóth Kálmán lelkész a következő témákról tar­tott felolvasást: 1. Ki a Krisztus, a mi megváltónk? 2. Hogyan kell a Krisztust várnunk ? 3. Isten országáról. 4. Az evang. Csepreg pusztulásáról 1621. január 6-án. Szavaltak: Major Samu tanitó, Tóth Béla gimn. tanuló, Németh Kálmán, Németh Lajos, Hidegh Jolán, Hasza Irén, Hidegh Lina, Baráth Gizella, Szabó Lidi és Gaál Gizella. Oltári áldás- és közénekkel végződtek az esték, amelyekről meg vagyunk győződve — ismervén a sxakonyi gyülekezet lelki ve­zetőit, evangéliomi lelkületű híveit — meg­hozzák óhajtott 'gyümölcseiket. Új adminisztrátor. Kapi Béla püspök Szekeres Sándor körmendi s. lelkészt a bőnyrételapi gyülekezetbe adminisztrátor­nak küldte ki. Karácsony Rábaszentandráson. Temp­lomba hivogatólag szólaltak meg a haran­gok karácsony ünnepeiben Rábaszentandrá­son is. Fájdalom azonban, aki mind ezideig karácsonykor mindig oly sok lelkesedéssel hirdette Jézus megszületését, annak ajkán csak a közelmúltban elsémult a szó. Lel­kész hiányában a gyászbaborult gyüleke­zetnek ezúttal Glatz Lajos tanitó hirdette az Istennek gazdag kegyel inét szép buz­dító beszédben. Csöngőn december 19-én a Luther- Szövetség vallásos délutánt tartott, mely alkalommal emlékezés történt a kiváló egyházi költőről: Sántha Károlyról is. Ez alkalommal a gyülekezet vendégekül tisz­telhette Molitorisz János ostffyassonyfai és Nagy Miklós celldömölki lelkésze­ket kik lebilincselő irásmagyarázataikkal maradandó emlékeket hagytak a szép számmal megjelent hívők szívében. Hut­ter Zsigmond helybeli lelkész megható oltári imája, az ifjúsági egyesület vegyes­kara nagyban emelték a vallásos hangula­tot. Offertorium 679 korona volt, mely a Luther-Szövetségnek elküldetett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom