Harangszó, 1921
1921-03-20 / 12. szám
XII. évfolyam. 1921. márciusi. 12. szám. Falaid, .zarka.ítd 4. kiadd: SZALAY MIHÁLY. Téra.zarka.ítd : NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lová.zpatonAra i (Va.zprémmegya), előft- zeté.l dijak, raklamáclók • HARANQ8ZÓ kladdhlva 1 laténak Szantgotthárdra I (Vn.vármagya) küldendők Előfizet*.t elfogad nnlndan avang. lelkén é* tanító. 1 Megjelenik minden va.ár nap. ¥ EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. Szerke.ztl é* a kiadásért feleld.: C Z IP OTT GÉZA szentootthArd (Va.vármegye.) A „Harang.zó" aldflzeté.l ára egé.z évre: Luther- Szövetségi tagoknak cím- •zalago. küld*..el 80 K, c.oporto, küldéa.el 80 K, a nem Luther-Szdvetaégl tagoknak olm.zalago. küldd..el 84 K, o.oporto, kül- déa.el 88 K. A „Harang.zó" tarja.i- té.ére befolyt adományokból .zárványban lakd híveinknek Ingyenpéldányo kát küldünk. A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Nem ismertem öt! Irta: Grössing János. Annak a borzalmas drámának, ; amely közel ezerkilencszáz esztendő- * vei ezelőtt megremegtette Jeruzsálemet és egész Izráélt, egyik legszo- : morúbb jelenete az Úrnak háromszo- t ros megtagadása. Alig fejezte be Jé- : zus bensőséges imáját, mikor megje- [ lent a szolgák fegyveres csapata, az i egykori tanítvány vezetésével és »megfogván őt, elvivék a főpapnak [ házába. Péter pedig követi vala távol.< Tehát űgvlátszik. ez a tanítvány nem felejtette el, amit egykor mesteréről \vallott: »Te vagy a Krisztus, azélő I Istennek fial« Úgylátszik komoly és i őszinte érzésből fakadt bizonyságté- I tele, mikor az Úr maga figyelmez- \ tette őt közeli gyengeségére! »Uram, i kész vagyok veled mind tömlöcre, i mind halálra menni 1« Mert mikor I beteljesülni kezd a próféták jövendö- 1 lése és az ártatlan a latrok közé s számíttatik, akkor elhagyta öt miniden tanítványa, csak »Péter követte t távol.« És épen ez a vonás teszi Pétert »minden gyengesége mellett is olyan I rokonszenvessé szemünk előtt. Most, j a vihar kitörésekor még állta Ígéretét, laz Úr közelében igyekezett maradni, i mikor mindenki elhagyta. Hogy azon- í ban ezt nem tehette mindvégig, hogy i erősebb volt a kísértés, az legyen i számunkra is komoly intelem: Em- I bér vigyázz, mert mikor azt hiszed, 3 szilárdan állsz, akkor eshetsz el a í leggyorsabban. Mert mi történt Pé- tterrel? Egy gyönge szolgáló leány e szavára is megtagadta Jézust: »Nem Iismertem őt!« Nem is rég történt, hogy szerencsétlen országunk kormányát éretlen j? gyerekek és börtönökből kiszabadult s gonosztevők ragadták magukhoz. És az lett a jelszó: Nincs Isten, mert mindenki magának az Istene és nem élt Jézus soha. A keresztyén vallás hazugságon alapszik és nincs létjogosultsága. És érvényesülni csak az tudott, aki ezeket a tanokat elfogadta és vallotta. És mi történt akkor? Olyan emberek, akik előbb Péterrel fogadkoztak: »Uram, kész vagyok veled mind tömlöcre, mind halálra menni«, olyan emberek, akikről azt hihettük, a poklok kapui sem vehetnek rajtuk diadalt, meghódoltak ez előtt a szédelgés előtt és csak azért, hogy kint az életben jobban érvényesülhessenek s vezetőszerepre juthassanak, letagadták addigi keresztyén voltukat és ajkukra vették és hangoztatták a Krisztustagadó igéket: Nem ismertem őt! Valamikor azt tanultuk és eddig úgy is éreztük, hogy a hit mellett van űiég egy eszmény,, amelyért érdemes élni és amelyért meg is tudunk halni és ez az eszmény a haza. A ránk kényszerített szégyenletes béke hazánkat a sír szélére juttatta. Kifosztva természeti kincseinkből, elvágva millió és millió testvérünktől, akik idegen rabság alatt nyögnek és sóhajtoznak a régi boldog haza után, koldussá nyomorítva tengetjük szomorú életű« t! És mi történik ez alatt sok esetb úl az erőszakos határokon ? Sok e -, akiről azt hittük, jó hazafi, aki i el nem múló bálával tar- tozné a közös édes anyának, csak azért, hogy jobban boldogulhasson, azt a "égyenletes elvet vallja: ubi bene, patria, ahol jól megy dolgom,!, az én hazám és a régi elhagyatott lelkiismereti furdalás nélkül megtagadja : Nem ismertem őt 1 Vájjon meddig tart még ez a tagadás? Nem okoltunk még mindig a múlton ? Nem érezzük, milyen fájó arccal, milyen szomorú szemmel tekint ránk az Úr? Boruljunk már egyszer a kereszt alá és engedjünk szabad folyást könnyeinknek és akkor nem lesz szükségünk ébresztő kakasszóra, még nagyobb és súlyosabb csapásokra, mint amilyenek az utóbbi években értek bennünket! „Tartsatok bünbánatot!“ Ez volt a vezérgondolata annak a hatalmas, mély hatású szabadelőadásnak, amelyet Kapi Béla püspök tartott »Bünbánat az ember és a nemzet életében« címen a szombat- helyi nőegylet első böjti vallásos estéjén. Az előadás elején rámutatott korunk erkölcsi rajzának kapcsán arra a végzetesen szomorú körülményre, hogy a bűntudat és bűnbánat ismeretlen fogalom manapság kevés kivétellel mindenkire nézve. A bűn valóságát, világuralmát nem érzik ma az emberek, mely nem cselekedet, egyes vétek, hanem a lélek szembehelyezkedése, dacos ellenséges állapota a kegyelem Istenével. A bűn az Istennel való egység hiánya, az ő erkölcsi világrendje, parancsa ellen való lázadás, pedig életérdeke a léleknek, hogy az Istenben, az Istenért éljen; csak ez az élet, a belső-fejlődés útja ránézve. Ami a bolygónak a nap, az a léleknek az Isten. Tőle nyeri életét s ennek feltételeit. Aki vele szakít, az az életfeltételeitől fordul el. Ennek az érzése, a bűnbánat az alapja a keresztyén erkölcsi életnek. Porig megalázva, magát semminek érezve az új életet biztosító isteni kegyelem hite tartja fent a keresztyén embert. A bűnbánatban benne van a megtérés folyamata, az érzület fokozatos megváltozása, a kegyelem megragadása, új élet teremtése. Nem csüggeteg, szenvedő tétlenség, hanem új élet teremtő, állandó cselekvő akarás, a belső lelki folyamat a ke
