Harangszó, 1921
1921-12-18 / 51. szám
1921. december 18. HARANQSZÓ. 411. Bethlen a felekezeti békéről és az antiszemitizmnsiól. Az új kormány bemutatkozása alkalmából, Bethlen miniszterelnök érintette a felekezeti békének és az antiszemitizmusnak a kérdését, ahol is többek között a következőket mondotta : A felekezeti béke nagy kincse a nemzetnek. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy bizonyos aknamunka folyik úgy a katholikusok, mint a protestánsok részéről ezen béke megbontására. Sajnálattal konstatálom ezt és ezzel szemben a kormány el van szánva, hogy a felvilágosítás és a rábeszélés eszközeivel fordul a magyar társadalomhoz és felhívja a társadalom figyelmét arra a nagy veszedelemre, amely a keresztény felekezetek békéjének megbontásával járna. (Helyeslés a kisgazdapárton ) Vázsonyi Vilmos: Szóval a többi mehet 1 Bethlen István gróf: A zsidóság helyzetéről kívánok szólni. Méltóztat- nak tudni, hogy az új politikai élet kezdetén az országban egy erős antiszemita áramlat keletkezett, amely részben még ma is fennáll. Ez az antiszemita áramlat magát keresztény áramlatnak nevezte. Felhívom a tisztelt nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy a keresztény politika nem a gyűlölet és üldözés, hanem a szeretet, méltányosság és a szociális érzék felébresztését küveteü meg. nehéz időkben — akkor úgy simogatott, enyhített a szava, akár a hárfa zengése. Minden idejét a híveinek szentelte s azok most, hogy évek múltán újra visszatért közéjük, nyomorúságuk mellett is boldogok voltak. Mert csak azok tudják, mi az a nyitott templom, akik látták bezárva és beakartak menni az ajtóján, ámde nem tudtak. Csak azok tudják, milyen az Igétől hangos templom, akik hiába várták, hogy megszólaljon a pap a szószéken... Könnyű elmenni egy nyitott templom mellett, hiszen meg van a lehetősége, hogy bármikor bemehetünk, óh, de milyen nehéz elmenni egy olyan templom ajtó mellett, amelyre az ellenség tett nagy, felnyithatatlan lakatot!... A kajáriak mindezt jól tudták. Most újra nyitva volt a templomuk, újra gazdája volt mellette a papiaknak. Mehettek oda tanácsért, vigaszért, örömmel, panasszal, enyhülés nélkül nem tértek Egy hang: Ez az egységes pártnak szól! Bethlen István gróf miniszterelnök: A keresztény politikának a valláserkölcsi alapokat kell belevinni a közéletbe és a keresztény politika s a kezesztény Magyarország gazdasági megerősödését kell, hogy jelentse. A visszahatás onnan ered, hogy, sajnos, a zsidóság egy bizonyos része annak idején a keresztény vallásnak, a történelmi tradícióknak megbontására törekedett gazdasági okokból, amelyekkel kivételes pozíciót foglalt el gazdasági és társadalmi életben. De ezt a helyzetet nem a gyülölség és üldözés eszközeivel akarjuk megjavítani. Nem tűrhetjük ugyan a vallás- ellenes harcokat, nem tűrhetjük, hogy történelmi tradicióinkat és nemzeti ideáljainkat sárba tiporják, se kivételes pozíciót nem adhatunk gazdasági téren a zsidóságnak, azonban biztosítanunk kell ebben az országban mindenki számára a megélhetést, a szabad fejlődést, az egyenlő elbánást és a teljes személyi és vagyonbiztonságot. A zsidóság túlnyomó többsége az előbb említett destrukciótól távol áll, azonkan abba a hibába esett, hogy nem vette fel a küzdelmet a zsidóság ezen kisebb részével. Vázsenyi Vilmos: Főbe vagyunk kólintva (Nagy zaj a szélső baloldalon, elnök csak hosszú csengetés után tudja a rendet helyreállítani.) Bethlen István grói miniszterelnök: Meg vagyok győződve arról, hogy azon az úton haladunk, hogy velünk vissza. A pap a híveinek, a hívek viszont a papjuknak viselték gondját. Magányos ember létére jól is esett Szentmiklósynak a gondoskodás. A tanulás, a hányt-vetett élet mellett nem ért rá fészket verni, mire meg elkészült a fészek, gályára hurcolták... S azóta annyi volt a tenni való itt a paróchián... Most is legényes vacsorát fogyaszt- gatott: ropogósra sült fehér cipó, méz, tej volt előtte a lenabrosszal leterített kemény tölgyfaasztalon. Az álmos, téli este csendjében a becsületes munkát végző emberek nyugalmával jóízűen evett, mígnem egy kínos rángás torzította el derült arcát : a gályakötél, az evezőlapát, a rablánc fakasztotta sebek nyilaltak bele fájdalmasan a karjába, derekába, lábába... És nem Ízlett továb a falat — húzta az ágy. Feküdni készült. De a házőrző komondor azt tanácsolta: Ne mégl — Ilyen keményre együtt az egész magyar társadalommal együtt a zsidóság nagyobb része is igyekszik küzdeni a destruktiv, rendbontó tényezők ellen és akkor sikerül jó viszonyt létesítenünk, amelyre okvetlenül szükségünk van, hogy az ország sebeit begyógyíthassuk. * Raffay püspök a királykérdésről és a felekezeti békéről. A Keresztény Nemzeti Liga december 8 án a győri városháza dísztermében nagygyűlést tartott, amelyen elsőnek Teleki Pál gróf volt miniszterelnök szólalt föl. — Kormányozni ma nálunk igen nehéz, — mondotta — mert ami ma történik, azzal egyik fél sem fogja elérni a magyarság előnyét, hanem csak ellenségének hasznát. Súlyos helyzetünkre való tekintettel óvakodjunk a kritikától, még ha kívánatos is. A Keresztény Nemzeti Liga mint egységesítő erő álljon a pártpolitikán felül és állítsa fel a politizálásban azt a határt, amelyen túl már a nemzet legszentebb érdekei beszélnek. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Woiff Károly, a liga ügyvezető elnöke szólalt föl s a keresztény Magyarország mellett tört lándzsát A következő szónok Raffay Sándor evangélikus püspök volt, aki a többi között a következőket mondotta: — Nemzeti gyászunk, fájdalmunk, szenvedésünk jelképe Csonka-Magyarfagyott télidőben bemerészkednek a toportyánok a házak közelébe: hátha attól riadt olyan ijedt hangúvá a kutya. A botjáért nyúlt, egy meztelen somfa gyökérért és indult kifelé, nehogy kárt tegyen a fenevad. Marokra fogta a fütyköst, egyet suhintott vele : az a toportyán se kívánkozik többet a falu fele, amelyiket ezzel megüt 1... A gádorajtót erősen rázták. A tisz- teletes letette a botot, a farkas nem rázza az ajtót, már pedig a pap emberre nem emel kezet. Azután nem kérdezte: ki az, mit akar? — hiszen a papiakban Istené a szállás — hanem szó nélkül ajtót nyitott. A sötétből beszólt valaki: — Az Isten szolgáját keresem. — Én vagyok. Lépjen beljebb! Alacsony, vállas, fiatal férfi lépett be. Rongyos, torzonborz külseje nem gerjesztett bizalmat, a tiszteletes mégis szívesen biztatta: — Menjünk a melegre.
