Harangszó, 1921

1921-11-27 / 48. szám

XII. évfolyam. 1921. november 27. 49. szám. i i Alapította: K A P I BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a DDDáDtúll Lutber-Szövetség. Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémmegye), előfize­tési díjak, reklamáoiők a IIARANGSZÓ kiadóhiva­talának Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldepdők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenni minden vasárnap. HflRANGSZO EVANGÉLIKUS NÉPLAP. SZERKESZTIK: SZALAD MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZ1POTT OÉZA. Kiadóhivatal: SZENTOOTTHÁRD, Vas vármegye. i HAHA MISZÓ előfizetési ára egész érre: Luther- Szövetségi tagoknak clm- szalagos küldéssel ää K, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-Szövetségi tagoknak cimszalagos kül­déssel 94 K, csoportos küldéssel 88 K. A HARANGSZÓ terjeszté­sére befolyt adományokból szórványban lakó híveink­nek ingyenpéldányokat küldünk. Adventi gondolatok. Lélekben komoly elszántsággal a világot megváltó szeretet földreszállá- sának méltó megünneplésére készü­lünk újból ezekben az ádventi napok­ban. Egyengetvén az Urnák utát, fájó lélekkel látjuk azonban, hogy a kü­lönben szelíd, kedves ádventi napok, esték ezúttal még szomorúbbak, még némábbak, sötétebbek mint amilye­nek csak egy évvel ezelőtt is voltak. Az élet külső örömei annyira meg­fogyatkoztak a legtöbb ember életé­ben, hogy reája nézve üres, semmit- ■mondó leit űz ádvent, szomorú lesz a karácsony is. Ennek oka azonban közel sem az ádventben, hanem mi bennünk emberekben rejlik, akik nem akarjuk megérteni, mit jelent igazán az ádvent, qem akarjuk az Ádventet felhasználni utegyengetésre. Ádvent s vele kapcsolatos igazsá­gok: »térjetek meg«, »egyengessétek az Urnák utát«, »minden fa, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik«, a legtöbb emberre nézve csupán em­lékezések, melyeket a tökéletesbülés lépcsőfokává tenni, azokat átvinni a jövőbe, hogy azok életcélunkká vál­ván : gondolkodásunk, szeretetünk tárgyává legyenek, — képtelen. Pedig hiába minden 1 összedült világunk romjain új, szebb, boldog világot akarunk felépíteni, úgy elöbb- utóbb a lelkek mélyéből mégis csak elemi erővel kell feltörnie az ádventi szózatnak: »térjetek meg«, »egyen­gessétek az Urnák utát«, az élő Krisz­tusnak útját, aki megold minden kér­dést, minden társadalmi problémát, aki előtt nincsen személyválogatás, aki csak egyet ismer: az örökkévaló Isten gyermekeit, akik szeretni tudják lángoló szeretettel az Istent, egyhá­zat, hazát, nyelvüket, fajtájukat, az embert; akik gazdagok tudnak lenni anélkül, hogy ezt a gazdagságot szé- gyenelniök kellene, mert éhes embe­rek verejtéke, asszonyok átka, gyer­mekek könnyé nem tapad hozzá ; aki felül áll osztályok, felekezetek, népek, nemzetek, letűnő világok önző har­cán, pártok vetélkedésén s ezt a sze­rencsétlen emberiséget nem formák­kal, hanem a megváltó szeretettel teszi boldoggá 1 Aki az ut, igazság és az élet, uralja az idők szellemét és e világ világossága volt és marad mind­örökké. A feltámadás csodás erejét kínálja fel különösképen nekünk, sze­gény, sorsüIdőzött, nyomorban ver­gődő magyaroknak 1 Kapi Béla püspök filozó­fiai előadásai. Kapi Béla dunántúli püspök szék­helyén, Szombathelyen a kulturház nagytermében nagyszán u és előkelő közöáség jelenlétében ké, egymásután következő este filozófiai előadásokat tartott. És pedig az első este: a be­csületről, a második este: az élveze­tek filozófiája és esztétikája címen. Mindkét este a hallgatóság a legna­gyobb figyelemmel kísérte tudós püspö­künk mélyen szántó fejtegetéseit, ma­gas szárnyalásu előadásait s azokat lelkes tapssal köszönte meg. — Az élet legnagyobb problémája mindig az ember volt és az ember marad — kezdte az élvezetek filozó­fiája és etikája című előadását a püspök — törékeny edénybe hullott maroknyi föld, amelyből csodálatos gazdagságú isteni virágok fakadnak, agyag, szelencébe belezárt balzsamok amelyek az egész világot elárasztják ékes illatukkal. A test és lélek egymásba való viszonyának rajza után áttért azután tulajdonképeni tárgyára, az élvezetek filozófiájára és etikájára. — Az élvezetek problémája attól függ, hogy az ember hogyan tudja az ő élvezeteiben uralomra juttatói a lelket és hogyan tudja az élvezetet a lélek szolgálatába szegödtetni úgyT hogy az élvezet ne legyen csak múló jelenség az ő életének utján, hanem legyen annak köze az ember élete fejlődéséhez, a lelke emelkedéséhez. — Az élvezetek filozófiája minde­nekelőtt az élvezet jogosságát állítja az ember szemei elé. Az ember, mint egyes ember is jogosított erre, jogo­sított azonban úgy is, mint az emberi társadalomnak egy tényezője. Az élvezet feladata, hogy ugyanakkor, amikor pihentet, ugyanakkor dolgoz­zék az ember emberi méltóságának, emberi egyéniségének kialakításán. Kétféle élvezet van, amelyik eltű­nik nyom nélkül és olyan, aminek hatása későbbre is megmarad. Az élvezetek között mindenekelőtt a szükségképeni és az érzéki élveze­tek lépnek elő. Ezek közt első helyen áll az evés és ivás. Ez az ember életében az állati tényező. Ugyanígy vagyunk az érzéki élvezetekkel azzal a különbséggel, hogy itt nincs forma és korlátozás. Ennek az élvezetnek a vége csalódás, sivárság, lelki üres­ség, az élvezetnek és boldogságnak a csődje. Az élvezetek másik csoportja a szórakoztató élvezetek; azt a hiva­tást szolgálják, hogy munka után pihenést, szórakozást biztosítsanak az elfáradott embernek. Ide tartozik töb­bek között a sport, a kártya, a sze­rencsejáték. A sport a test kultuszát szolgálja. De a sport ue legyen a kiváltságosoké, hanem legyen az nép­sport és ne épen az aszfaltos útra korlátozzák ezt az élvezetet, hanem keressék fel a zúgó erdőt, a fenyve­seket, találják meg a csobogó pata­

Next

/
Oldalképek
Tartalom