Harangszó, 1921
1921-11-06 / 45. szám
XII. évfolyam.. 1921. november 8. 45/ szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Donántúu Lnttier-Szövetség. Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémraegye), előfizetési díjak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. EVANGÉLIKUS.- NÉPLAP. SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. Kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. A UARANGSZÓ alöflzeUst ára egész évre: Luther- Szővetségi tagoknak cim- szalagos küldéssel 8S K, csoportos küldéssel SO K, a nem Luther-Szövetségi tagoknak címszalagos küldéssel 94 K, csoportos küldéssel 88 K. A HARANGSZÓ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. Örökzöld babérkoszorú a budaörsi hősi halottak sírhalmára. Irta: Novák Rezső. Az emberi haladás országútját minden időben holttestek borítják, könnypatakok áztatják, a szenvedés jajkiáltásai jelölik meg. Ezen a vérrel és könnyel öntözött utón haladt a magyarság is ezer esztendőn keresztül küzdve, vérezre, elbukva, majd ismét talpraállva létéért, fennmaradásáért. A világörténelemnek hálátlanul elfeledett, számtalan vészt-vihart kiállott, öldöklő csatok fergetegében kifáradt katonai vagyunk. Mintha csak a görög sorstragédiák színpadáa játszanánk, nekünk kell az emberiség legegyetemesebb és legszentebb hultur- javaiért harcolnunk, áldoznunk, két elletétes világnézet között a lelki és politikai, egyensúlyt fenntartanunk, a polgári, valláserkölcsi, a hazafias erények számára legékesebb példákat felmutatnunk s azután hősi, dicső küzdelmek után mindenkitőlelhagyatva következetesen elbuknunk, hogy a nyugati kultúrának és civilizációnak, az örökkévaló erkölcsi világrendnek termékenyítő talajául szolgáljunk. Ebbe az ezeréves szomorújátékba kapcsolódik bele az utolsó hét év viharos történelme, a világháború ezernyi borzalma, elesett hősök kálváriajárása. Vértanuk, megdicsőült eszményképek magasságába nyúlik fel nemes alakjuk, kik megtagadva egyéni, családi érdeket, a haza szent oltárára teszik szívüket, lelkűket, tiszta ideáliz- musukat; példát mutatnak, életet feláldoznak, hogy halálukkal megmentsék az önálló, hatalmas Magyarországot. Azoknak a hősöknek sorában foglalnak helyet, akik nemzetünk megrázó eseményeiben áldozatul dobták oda magukat létünkért, fennmaradásunkért. Kora> halálukat az ó-szövetségi Ráchel szomorúságával gyászolja, siratja a megtépett, feldarabolt magyar haza s sírhalmaikat hálával és elismeréssel koszorúzza a hazafias kegyelet. Édesanyák szívettépő fájdalma, édesapák rombadőlt reménysége, özvegyek, árvák könnyharmata' testvérek néma gyásza mindmegannyi értékes drágagyöngy nekünk, nemzetünk közös kincsei, mert veszteségük egy egész ország vesztesége, bánatuk egy rombadőlt haza szomorú végzete. Könnyeikben meglátjuk mindnyájunk bánatát, panaszukból kiérez- zük egy elveszett ház* ’•égi dicsőségét. De hitünkben megnyugodva, keresztyén alázatossággal hordozzuk jájdalmunkat s nyugodt önérzettel i ondjuk a gyászolóknak a próféta i avait: »Tartsd vissza szódat a sípástól és szemeidet a könnyhullatás- •( mert meg lesz a te cselekedeted• ek jutalma, azt mondja az Úr...« Ehettünk, az élőkért, utódainkért, egy * b, boldogabb jövőért haltak meg >k, nekik mindnyájan hálával tartozunk. Szent előttünk az ő nevük, melyet imánkba fog* ílunk, eszmény- nyé magasztosul hó erényük, melyet oltárunkra helyezür*, világító példa dicsőségük, melye4 utódainknak naponkint elmondunk. Szükségünk volt reájuk, míg éltek, szükségünk van reájuk haláluk után is, mert küzdelmük a létért élet-halál harcot vívó nemzet eiszánt erőfeszítését jelképezte, haláluk pedig a gyászos végzetszerüséggel elbukott nemzet feltámasztásáért kiált az égre az igazság Istenéhez! Testük az enyészet martaléka lett, de halhatatlan lelkűk közöttünk él a múlton borongó lelkünk kegyeletes érzésében, esdeklő imánk fohászában, a mindennapi kemény munka verejtékharmatában, a magyar géniusz teremtő erejében. Hírüket, dicsőségüket szárnyára veszi a magyar szellő, ismeretessé teszi a földkerekség ösz- szes népei előtt; nevükre nem teríthet fátyolt az irigy Idő, mert szírünk dobogásában, márványtáblánk arany- betűiben, a történelem kiszakíthatat- lan lapjain őrizzük soha el nem múló emléküket. Békesség takarja hamvaikat, vir- rasszon csendes álmuk felett a honfiui kegyelet s tegye áldottá áldozatukat az Isten kegyelme, hogy vérük hullásából a szabadság, az igazság, a szeretet vetése sarjadjon ki s a három halom és négy folyó Nagyma- gyaro*-«zága romjaiból minél előbb feltámadjon I A biblia. Az erdőn-mezőn járó földmívelő- életet élő ember születésétől haláláig ezer és ezer formában látja az Istent, érzi áldó és sújtó kezét; a napnyugta, a nap világossága, a fűvek, a fák, az állatok, az anya-föld, a napi kenyér, az eget-földet rázó viharok, az elemi csapások: mind Isten létéről beszélnek neki. De rendes körülmények között nem beszél neki senki, semmi az ellenkezőjéről, nem igen van, ami meglendítse hitét, feldúlja lelke nyugalmát. Reá a rendkívüli viszonyok, mint amilyen volt a háború világrengető vihara, a kommunizmus preir-tűze, sem tudtak olyan hatást gyakorolni, melynek a nyomai maguktól el ne enyésztek volna a falu, az erdő-mező világa újra visszaadta őket önmaguknak. Másként van ez az u n »tanult« emberekkel. Az iskolák megfutása közben felszedett tudományukkal kikerülnek az életbe, ahol csakhamar észreveszik az élet, a tudomány és a vallás dogmái között mutatkozó látszólagos ellenmondásokat s hatásuk alatt sokszor ön
