Harangszó, 1921
1921-09-04 / 36. szám
284 HARANQSZO 1921 szeptember 4 A bevált recept szerint koholt vád alapján pörbe fogtak mindenkit, akitől valamit remélhettek. Nem volt biztonságban senki élete és vagyona; nem kíméltek egy Illésházy Istvánt, korának kimagasló egyéniségét, nem a Homonnayakat, a Rákóczyakat, a Nádasdyakat, a Dobó örökösöket, nem az érdemet, senkit, akinek tekintélye és vagyona volt. A hamis vád, rendszerint felségsértés, alapján hozatott meg a koholt Ítélet: fej- és jószágvesztésre. Az ítéletek alatt Istvánffy Miklós nádori helytartó rosszemlékű neve olvasható. A főurak, az egykor oly büszke oligarchák, lenyűgözve, megfélemlítve tanácstalanul tűrték a megaláztatásukat, a borzalmakat, vagyonuk, életük elvesztését. Sokan menekültek lengyel földre s akik tehették, behúzódtak jól védett váraikba és onnét ki nem mozdultak. Báthory Istvánt 1604-ben hiába hívták országgyűlésre az erős Ecsed- ből: »Elmennék — jegyezte meg a hívásra, — ha Ecsed vára is eljönne velem... « Mikor a nagy, a hatalmas urak is így voltak, hogy lehetett a »tömeg«: a kisebb nemesség, a jobbágyság ?! Nyögve, jajjal viselte a sorsát. Tűrte, mert hát mit is tehetett volna mást, egyfelől a német zsoldosok szöges csizmáinak a rug- dosását, másfelől a török rabszijat, hogy mindezek hegyébe elszenvedje még földesurai brutalitását is. A nép tűrt, evett keserű kenyeret és hullatott fájó könnyet. Magyarnak és protestánsnak lenni könnyes sors volt! . (Folyt, köv.) A hadnagynak még mindig nem volt elég. Egy magyar kidőlt, bukfencet vetett. Úgy maradt, ahogyan elesett, meg sem mozdult. A hadnagy őrjöngve hadonászott: — Gyorsabban I... Fuss ! Mély, dörgő hang zúgott a levegőben :-Állj! V A kétszázötven magyar megállt. Dacos lábuk al$tt szinte megdobbant a föld. A hadnagy elsápadt: — Ki volt az! Pattantyús János előlépett a sorból: — Én! Sasszemével belenézett a hadnagy szemébe: — Elég volt! 0 A hadnagy megborzongott a dühtől: — Bitang! — ordította rekedten és ütésre emelte karját Pattantyús János megmarkolta a A pinkafői ev. árvaház. Egy eleddig csendben, úgyszólván nagy visszavonultságban élő, szeretetlen tevékenykedő, életeket mentő intézményre, a pinkafői evang. árvaházra kívánjuk olvasóink figyelmét felhívni. Tizenkét esztendős múltra tekint most ez az árvaház vissza. Két éven át Pinkafőn a gyülekezet egy épületének kis szobájában találtak az árvák menhelyet. Nemsokára ezután Putsch Sándor pinkafői gyáros egyik házát és a hozzátartozó fekvő- ségeket adományozta a gyülekezetnek. Itt nyílt meg 1919. július 11-én az árvák új otthona, melynek felszerelése és berendezése a pinkafői gyülekezet híveinek áldozatkészségét dicséri. Eleinte egy pinkafői gyermektelen házaspárra bízatott a gyermekek nevelésének, ellátásának gondja, később a pozsonyi diakonissza intézetből küldött nővérek vették kezükbe az árvák gondozását, testi s lelki ápolását. A háb uus nehéz években egyre jobban kitűnt a rendelkezésre álló alapítványok jövedelmének elégtelensége, a gyülekezet sem bírta egyedül a terheket, mindig jobban és jobban kitűnt, hogy a legmesszebbmenő támogatásra van szüksége, nemcsak a vasi felső egyházmegyének, hanem egyházkerületünk minden gyülekezete részéről. Jelenleg csak két gyermek a pinkafői gyházközség- ből való, 9 Kőszegről, 3 Felsőlövőről, 1 Nagyszentmihályról, 1 Borostyánkőről, 1 Alsólendváról, 2 Nemeshollósról, összesen 19 gyermek. Tizenkardot, egyetlen rántással kirántotta s végig vágott a hadnagyon. Az éles golyóra töltött puskáju szakasz a sor elé kanyarodott. A román szakasz nekikészült a magyaroknak. Pattantyús János öklével végigkaszált a soron, csak úgy bukfenceztek a románok. A román szakasz eszeveszett futásnak eredt. Késő délután volt, mikor a magyarok bevonultak a városba. Jöttüket megelőzte a kemény zengésű ének: Kossuth Lajos azt üzente. . . A nóta szállt. . . szállt. . . Az egész oláh helyőrség ágyukkal kivonult. Vér festette pirosra a poros utat, a megmaradt magyarok énekelve- megindultak a börtön felé. . . kettő köztilök hadiárva, nyolc teljesen árva, sőt még közelálló rokonuk sincs. Az árváknak múlt évi számadásából is közlünk néhány adatot, hogy evvel is kimutassuk mennyi jóakaratu támogatást vár minden* igaz evangélikus hívőtől. Az árvaalapítványok kamatjövedelme 1099 21 K tett ki. Ez oly csekély összeg, hogy egy havi liszt és hús készlet fedezésére sem elég. Hadi- árvasegély és tartásdíj címén különféle egyletektől 5039 K folyt be. Kisebb bevételeik összesen 4830, a különféle adományoké beleértve a nagy amerikai szeretetadományt 47,226*44 K, összes bevétel 58,194 65 K- Evvel szemben a kiadások 4,5,304*44 K-t tettek ki. Sok-sok jóakarónk közül névszerint is meg kell említenünk Kapi Béla püspököt, Beyer Theophil, Scholtz Ödön- esperes urakat és özv. Höllriegel Gyfrgyné kőszegi uriasz- szonyt kik állandóan szívükön viselik a pinkafői árvaháznak fenmaradását. Kérő szózattal fordulunk minden lelkészhez, tanítóhoz, minden evangélikushívőhöz: Ha valakinek néhány fiillérje és jószíve van, gondoljon árváinkra, a pinkafői árvaházra. Addig vagyunk evangélikusok, amíg sze- retetben tevékenykedünk. N. P. Vasmegyei olimpiász. Olimpiász! Milyen különös cseng ma ez a szó. Ma többet jélent egy lemondással. Az elvakult, bosszuszomjas győző nem elégedett meg határaink szétdarabolásával. Kevés volt neki egy megalázott ország minden kínja, vergődése. Az ötesztendős kárhozatos múlt, Trianon nem elégítette ki; el akarta törölni egy szebb jövő minden reménységét, ahogy profán kezekkel eltörölte a térképről Magyarország évezredes határait. Kitiltott bennünk az olimpiai versenyekről is. De íme mi történt? Elleneink ép az ellenkező hatást érték el. Megvalósult az első megyei olimpiász terve. Miért ? — kérdezhetné valaki, hiszen úgysem lehet reményünk arra, hogy a nagy nemzetek fiaival összemérhessük erőnket. Erre csak azt válaszoljuk, hogy ép ennek elérésére, egy testben és lélekben egyaránt ép, s a jövő Nagymagyarországának építő munkájához kell, hogy edzett ifjúságunk legyen, aki visszaszerzi azt, amit mi elveszítettünk. Egy eljövendő boldogabb és szebb Magyarország kelő napjának első aranysugara csillan felénk Szombathely felöl, ahol Vasvármegye első olimpiai versenyét rendezik. Szeptember hó 18, 19. és 20.-án zajlanak le ezen olimpiái versenyek, ahol Vasvármegye minden atlétája szerepelni fog, hogy megmutassa a vasi föld őserejét Csonkamagyarország többi vármegyéjének s bebizonyítsa azt, hogy elkezdődött az új
