Harangszó, 1921

1921-08-28 / 35. szám

;

1921. augusztus 28.

HARANQSZO.

275.

... SzívUnk már a jobbat hiába’ várja; Mindig rövidet húz az özvegy — az árva... Ám azért csak bízzunk: hogy míg élünk

itten,

Mégis csak megőriz a jóságos Isten I . . .

... Jön — mi jön — de most már a jövőt

nem féljük!

Ami hátra van még — békével leéljük... Úgy lehet: csak elszáll egy-két év felettünk S elmegyünk azokhoz, akiket szerettünk... Tóthnő — Munkácsy Eleonóra.

Képek a bosnyák életből.

Dobrun, 1915. dec. hó.

Hosszas gyaloglás után megérkeztünk rendeltetési helyünkre, egy kis bosnyák faluba: Dobrunba. Hamarosan átadtam magamat az alvásnak. Az álom hamarosan elringatott és varázslatos világának forgatagába kerültem bele. .. Otthon voltam ... ölemben tartom egy és féléves fiamat, aki édesen gőgicsél és merően hézi a parólin lévő fényes csillagokat Amellett édesdeden majszolja a távolról hozott édes csokoládét. Majd kis leányom, ki az elemi iskola I. osztályát frekventálja, jön elém örömmel és érdeklődéssel számol be, hogy milyen betűt tanult utoljára az iskolában. Hozza kis palatábláját és mutatja szorgalmának a gyümölcsét. Hatalmas „b* betűk sorakoznak példás rendben egymás után az irótáblán. Megsimogatom kis arcát, megdicsérem, hogy szépen ír s buzdítva, hogy továbbra is szorgalmas legyen. Feleségem ezalatt asztalt terít, hogy kedvelt eledeleimet feltálalhassa... De a kegyetlen álom megirigyelte boldogságomat: Gyorsan elrepült szememről.. . Otthagyott, mielőtt jól laktam volna. Fájó volt az ébredésem. Éhesen ébredtem fel s amellett még ráadásul nem is az otthonomban, hanem egy kis bosnyák faluban találtam magamat.. . rozoga ágyon ... fáradt tagokkal... Ez volt az első éjjelem Dobrunban.

* *

*

nyétől nem piroslott az égalja. A királyon kívül álló oka volt ennek. A rendek minden osztályában nagyon elterjedtek már Luther*) és Melanch*) Luther élénk figyelemmel kisérte a magyar viszonyokat s többekkel levelezett is. Révay Ferenc egyenesen Luthertől kért tanácsot az úrvacsora kérdését illetőleg. — Egy másik szép levelét a Sopron városi levéltárban őrzött eredetiről kiadta Horváth Mihály, de mivel még így is kevésbé ismert, érdemesnek tartom teljes szövegében az alábbiakban ismertetni.

„Martinus Luther, Der Edlen, tugen- reichen Frawen Dorothea Irrgerin, Vidve zu Kopinz, meiner günstigen guten freun- din. Gnad und Friede ym Christo, Edle, tugenreiche Frau, Weil (itt olvashatatlan) ir Andres itzt von euch erfordert, sich dienstlich zu erzeugen vorhat, Bitte euch, wollet yhr ym gvsten fefohlen haben, denn er ist ia, wie ihr wisset, ein frommer Mentsch, Vnd er sorget, das er nicht ein Jahr da mecht sein vnd euch mit sich ynn die Fahr zihen, doch werdet ihr wol wissen yhm zu raten, wo not furfallen würde. Ich hab yhm meines Verstands rat mitge- i eilet, wo es sein kan, das er so sich halte.

Dobrun tipikus bosnyák falu. Kies völgyben fekszik. Vidéke kellemes, időjárása enyhe. A természet itt mindig díszük. Nincs hervadás, nincs enyészet e kis község ölén. A növényzet mindig zöld. A kankalin, a primula egyre virágzik. Ha a hó leesett és gyorsan elolvadt, a virágok ott mosolyognak a zöld fű között, mintha örökös tavasz volna.

A levegő kitűnő. Fenyőfák árasztják balzsamos illatukat. Zöld koronájukkal a meredek hegyoldalok szikláin bóüntgatnak. A sziklák között búgó vadgalambok tartózkodnak. Ha a vadász meg tudja őket közelíteni, nagy zsákmányra tehet szert. A hegyoldalak bokrokkal, cserjékkel; madarakkal benépesült fákkal, szakadékokkal, csörtető patakokkal, egyik-másik pázsiton legelésző kecskenyájjal tarka-barka, változatos képet nyújtanak a természetet kedvelő embernek. Hátha még a frissen leesett hó is rajta csillog a fákon és ha az olykorolykor odatévedö napsugarak bearanyozzák a környéket, oly világ tárul a szemlélő elé, amelyben a természet ünnepel.

Hogy teljes legyen az a természeti kép, a jó Isten a hegy tövébe varázsolta a csendesen hömpölygő Rzav folyót, amely éke és koronája a vidéknek.

Irigylésreméltó az a nép, amelynek birtokában van ez a kies hely, de nagy veszteség a népre nézve, hogy nem tudja élvezni a természeti szépséget, mert nincs meg benne a természet iránti érzék 1

Itt e kis faluban töltöttünk két hónapot, hogy a Montenegróból visszatérő csapatok számára biztosíthassuk a terepet visszavonulásuk alkalmával.

Ez idő alatt alkalmam volt a bosnyák népéletet tanulmányozni.

Dobrun lakói bosnyákok. Most azonban alig volt otthon egypár öregebb férfi, csakis gyermek- és asszonynép.

Békében az emberek szilvatermeléssel, szilvaaszalással, pálinkafőzéssel, fák kidöntésével, kecske- és tehéntenyésztéssel, továbbá cserekereskedéssel foglalkoztak. Fűrészgyára is volt a községnek. Sokan itt keresték meg munkájukkal mindennapi

kenyerüket, mások meg a kávéházban árul- gatták leveles dohányukat, fehér cukrukat, teájukat, pálinkájukat és feketekávéjukat. Majdnem minden második házban volt egy káváház, u. n. „Kafana*. A kávéház nagy szerepet játszik a bosnyák életben. Itt üdül a bosnyák, itt tölti el napjainak nagyobb részét feketekávé szürcsölgetése és csibu- kozás, cigarettázás mellett és itt elmélkedik a hetedik paradicsomról... Itt ringatja magát az édes semmittevés ölében.

A lakóházak igen egyszerűek. Ha belépünk a lakóházba, először is a konyhára bukkanunk. Középen van a tűzhely. E felett lóg a fazék, jobban mondva : széles lábas, üst, amely rúdra vagy zsinegre van akasztva. Ezen edényben főzik a szegényes babot, puliszkát és burgonyát. A kukoricakenyér sütéshez kerek, homorú vasedényt használnak, amelybe először is beleteszik a málé- kenyér tésztáját, hogy aztán domború vasfedővel takarhassák le azt. Erre bedugják a parázs közé, ahol alaposan kiszárad, jobban mondva: kisül a máié, a kevés igényű bosnyák mindennapi kenyere.

A lakószobában ágyat, asztalt és egypár széket vagy padot fedezhetünk fel házibu- torok gyanánt. Legtöbb helyen azonban az u. n. vacokkal találkozunk, amely egypár földreterített ruhadarabból áll és ez alkotja a család ágyát.

A férfi- és asszonynép, valamint a gyermek is szúrtos. Kevés gondot fordítanak a tisztálkodásra, jóllehet bőviben vannak a víznek. A ruházatuk is egyszerű.

A lakosság egészséges. Jó levegő és jó ivóvíz áll rendelkezésére A szabad.levegőn élnek. A gyermeket sem kényeztetik. A gyermekek januárban is cipő nélkül szaladgálnak az utcákon. Magam láttam, hogy a bosnyák asszony télben egy esővizzel telt árokhoz vitte 4—5 éves gyermekét, akit egypárszor belemártott a vízbe és jól lemosva, beszaladt vele — természetesen óriási sírás mellett — a szobába. Ennyiből állott a fürösztés... Ez a valódi Kneip- kúra!

Vakarcs Kálmán.

ton tanai s így az 1548-iki ország- gyűlésen hiába kísérelte meg személyesen Ferdinánd, hogy az új tanok elfojtására törvény hozassák. A rendek hatalmasak voltak még ekkor, megfoghatták a király alkotmánynyirbáló kezét és vétót mondhattak a lelkiismeret szabadsága korlátozásának is.

— Szigorú törvény helyett jó és buzgó papok kellenek — határozták a rendek — akik jó példával és szép szóval buzdítsák, tanítsák a gondjaikra bízott nyájat... A lelkészek kötelességeik pontos teljesítésére szo- rítandók. .. A püspökök jövedelmeikből iskolákat állítsanak, melyekben a

Christus vnser lieber Herr sey mit euch und sterk euch sampt den ewrn allen ynn seinem heiligen beruff. Amea

M. Stieffel hat mich gebeten, wenn ich Schrift zu euch hette, das ich euch solt von seinet wegn fast seer grussen vnd sein pater noster wundschen. Er stehet Gott lob wol.

tudomány és az igaz vallás taníttassák. .. Papokká csak feddhetlen életű s tudományokban képzett férfiakat szenteljenek s lelkésszé csak ilyenek lehessenek. . A király gondoskodjék a felsőbb iskolákról s a tanuló ifjúság segélyezéséről...

Ezeket a törvényeket hozták a rendek az 1548-iki országgyűlésen. Minő bölcs törvények... És mégis — gondolhatjuk — milyen érzelmekkel írta alá egy Habsburgi Ferdinánd:

V. Károly németbirodalmi császár édes testvére 1 ? Nem szívesen tette, mert hiszen később, élete legvégén is éppen a protestantizmus volt az, melynek terjedése gondot okozott neki. És a fiai. Különösen Miksa. A súlyos betegen is munkás császárt többször kérte Batthyányi Perenc: ne dolgozzék, annyit. —' »Nem a munka emészt engem, — felelte egy ízben a császár — hanem szerencsétlenségem: Miksának lutheránus-