Harangszó, 1921
1921-08-28 / 35. szám
274. HARANGSZO. 1921 augnsztus 28 szeretet. Mind ezt pedig azért csele- kedjétek, hogy az emberek dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat! Áldás és békesség legyen Ti veletek 1 , Szombathely, 1921. aug. 21. Kapi Béla s. k. püspök, a D. L. Sz. elnöke. Gyűjtő-állomások és a hozzájuk csatolt egyházközségek. 1. Boba központhoz: Zalagalsa, Kissomlyó, Qérce. 2. Bonyhádhoz: Kismányok, Iz- mény, Majos, Mucsfa, Hidas, Rácko- zár, Bátaapáti. 3. Beledhez: Vadosfa és filiái. 4. Farádhoz: filiái. 5. Szilsárkányhoz: Szilnémeti. 6. Rábaszentandráshoz: Nagymó- richida. 7. Bükhöz: Felszőszakony és Nemeskér. 8. Czelldömölkhöz: Kemenesma- gasi, Vönöck.Ostffyasszonyfa, Csönge, Nagysimonyi, Kemeneshőgyész. 9. Marcalgergelyihez: Dabrony, Nagyalásony, Somlószőllős, Kerta (mind Dabronyon át). 10. Dombóvárhoz: Kaposszekcső, Csikostöttös, Mekényes. 11. Eneséhez: Bezi, Kisbabot, Mérges. 12. Lébenyhez: Rábcakapi Tárnokréti. 13. Győrhöz: Nagybarátfalu, Bőny- rétalap. 14. Győrszemeréhez: Felpéc, Kis- péc, Tét. 15. Györkönyhöz: Bikács, Paks, Sárszentlőrinc, Dunaföldvár (Pakson át). 16. Hegyfaluhoz: Sárvár Rába- bogyoszlóval, Uraiujfalu és filiái, Nagygeresd. 17. Kőszeghez: Nemescsó. 18. Magyarszombathelyhez: Sikátor, Hánta, Sűr, Csernye (Suron át). 19. Nagykanizsához: Gyékényes (Psztkirályon át), Porrogszentkirály (Nemespátrőn át), Nemespátró (Sur- don át), Surd, Vése, Sand (mindkettő Iharosberénybe), Iharosberény (Po- gányszentpéteren át), Szepetnek. 20. Nagyvázsonyhoz: A.-dörgicse, Kapolcs, Kővágóőrs, Mencshely, Szentantalfa. 21. Pápához: Gecse, Homokbö- döge, Lovászpatona, Vanyola, B.- sztiászló, B.-tamási, Csikvánd, Uj- malomsok. 22. Répczelakhoz: Csánig. 23. Szombathelyhez: Körmend, Nemeskolta, Meszlen, Órimogyorósd. 24. Szárazdhoz: Varsád, Gyönk, Kalaznó, Kölesd, Kéty, Pelsőnána, Kistormás, Keszőhidegkut. 25. Tabhoz: Nagybábony. Kötcse. 26. Várpalotához: Tés, öskü. Elszigetelt gyülekezetek : Pusztaszentlászló, Zalaistvánd, Nagyszokoly, Tolnanémedi, S.-döröcske, Ecsény, Ajka, Lajoskomárom. Nincsenek beosztva: Lajtaujfalu, Szekszárd, Veszprém, Szentgotthárd, Zalaegerszeg, a megszállott gyülekezetek : Alsólendva, Alsómarác, Baty- tyánd, Bodóhegy, Domonkosfa, Muraszombat, Kácsfalu, Pécs, Magyarboly, Légrád, továbbá bizonytalanná vált gyülekezetek: Felsőlövő, Alhó, Alsólövő, Borostyánkő, Felsőőr, Vágód, Pinkafő, Csáva, Rohonc, Várossza- lónak, örisziget, Locsmánd, Ágfalva, Balf, F.-meggyes, Veperd, Rabold, Patőfalva, Ruszt, Kukmér, N.-hideg- kut, ókörtvélyes, Vasdobra, öriho- dos, Tóíkeresztúr, Péterhegy. Akiket szerettünk... Akiket szerettünk — és akik szerettek: A szülők, testvérek, előttünk elmentek. S a szép nagy családból — virágzóból — már ma, Csak mi vagyunk még itt: három szegény árva. Csak mi vagyunk még itt — három árva lélek — A tizenháromból itt maradt testvérek. Tövises, göröngyös életünknek útja, Miért maradtunk itt, a jó Isten tudja 1... Amíg együtt voltunk, volt örömben részünk, Milyen szép is volt a mi családi fészkünk 1 óh, miért is kellett nekünk úgy elvállnunk, S ahányan csak voltunk — annyi felé szánnunk 1 . . . Úgy el-el tűnődünk — s ejtünk egyegy könnyet: Melyőnk sorsa volt bús — melyőnké volt könnyebb ? Mi fájt a legjobban — mindenőnk tagadja — Három megtépett szív — sebeit takarja... Óh, a könnyes múltból van mit elhallgassunk, Szívünkön elég seb, amit takargassunk. Mindenőnk magában: megkíméllek téged, Ami nekem úgy fáj, miért fájjon néked!... TÁRCA. Várunk: Kínzó, sötét démonhadak árja Éjféli táncát testünkön járja. Csonka törzsünk zúzzák, tépik... Fekszünk nyögve, mozdulatlan, Sebzett mellünk alig piheg, Éltünk mécse kihunyóban: Fojtogat az árnysereg. És mi mégis hiszünk, várunk I Várunk, mikor üt a Szeííeműző, szabadító óra, Várunk reménységgel, égő hittel A hajnali kakasszóra. KERECSÉNyi DEZSŐ. 1606; 1621. Irta: Portját» István. Bocskai kezdte, b." en folytatta... Bocskai diadala ai 1606 június 23-án kötött Bécsi-, Bethlen dicsősége az 1621. december 31-én szerzett Nikolsburgi-béke. Az utóbbi az előbbinek a megerősítése, vívmányainak a megmentése. Amidőn tehát a Nikolsburgi békekötés 300. évfordulóján visszatekintünk halhatatlan emlékű alkotójára: Bethlen Gáborra, lehetetlen anélkül tennünk, hogy még messzebb is ne nézzünk s ott meg ne lássuk szabadságharcosaink legelsőjének: Bocskai Istvánnak hatalmas- alakját. A kor, melynek hátteréből Bocskai, majd Bethlen előlép, akár egy Szalvator-kép, a sötét-szinek egész skáláját tárja elénk. Az anyagot a Habsburgok, a török-világa a vallási- és nemzeti-szabadságharcok szolgáltatják a képhez s így nem csuda, ha a festő csak a feketébbnél-feketébb színárnyalatok közt válogathat. Habsburgokról, akár Ferdinándról, aki a mohácsi vész után a törökkel együtt elsőnek szakadt az országra, akár a fiáról, Miksáról: jót mondani nagyon nehéz, az unokájáról: Rudolfról meg éppen lehetetlen. Már Ferdinánd fogott ollót a magyar alkotmánynak s nem rajta múlt, hogy teljesen szét nem nyirbálta. Az ő keze még kötve volt; sokáig bizonytalan uralma nem tette tanácsossá, hogy kimutassa a foga fehérét. Ámbár tudjuk, erre meg volt benne a hajlam s éppen ezért még azok között is, akik beültették a magyar trónra (tizenhárom mágnás és főpap), nem egy akadt, aki később nagyon megbánta tettét. Nem Ferdinándon múlt, hogy uralkodása alatt a Lutherani comburantur kiáltástól nem lett vissz- hangos az ország és a máglyák fé-
