Harangszó, 1921
1921-08-28 / 35. szám
XII évfolyam. 1921 augusztus 28. 35. szám. Pelcló* iKrhtiitt ti kiadó: SZALAY MIHÄLY. TártazorkotztS: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lovétzpatonára (Vaizprémmegya), elöfl- zatétl dijak, reklamációk a HARANQ8ZÓ kiadóhivatalának Szantgotthárdra (Vnavármagya) küldendők. Előflzatéat elfogad minden avang. lalkéez *• tanító. Magjalanlk minden vasárnap. T EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. Szarkaeztl ás a kiadásért falaidé t CZIPOTT GÉZA •zentgottHArd (Vaevármagya.) A „Harangszó'' előfizetési ára agész évra: Luther* Szövetségi tagoknak olm- azalagoe küldéssel 80 X, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-Szöveteégl tagoknak clmszalagos küldéssel 94 K, csoportos kfll* déssel 88 K. A „Harangszó*, terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. A „DUNÄNTÜLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Txi erősek hivatása. Az állatok életében az erősnek előjoga látszik lenni a gyengébb felett. A nagy hal a kisebb halak életével táplálkozik; a sivatag oroszlánja vért szomjaz s széttépi a gyengébb vadakat. Ámbár az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember is a történet folyamán nem egyszer közönséges falánk húsdarabnak bizonyul — ahol tud, ott ihar és harap — ő mégis csak az ég polgára itt a földön ; rendeltetése, hogy testi-lelki te- hvtségdí, *.ujá£Í javait nálánál gyengébb embertársának gyámolítására fordítsa. A gyengének, a sorsüldözöítnek, az erőtlennek gyámolítását köti szívünkre a Bibliának is minden lapja, mely könyvről pedig mi ev. keresztyének oly büszkén valljuk, hogy ez a mi szemünkben egyedül az élet zsinórmértéke. Az Isten azért ád egyik embernek többet a földi jóból, hogy legyen miből segélyeznie másokat; hogy válhassék mintegy a gondviselő Istennek kezévé; tegye a társadalomban azt a szolgálatot, amelyet az eledelt befogadó, emésztő és a tagokat ekként tápláló, erősítő gyomor te.*>z a testben ; nem azért, hogy uralkodásra, hanem hogy nagy kiterjedésű nemes szolgálattételre nyújtson módot. S mégis sok azt hiszi, hogy gazdagsága csak tékozlásra való, a nyomort meg neveti. Miatta el is veszhet, pusztulhat az Isten képét viselő ember, csak pénzének ne essék baja, csak ahhoz ne nyúljon senki. Pedig ki merné elzárni a kamráját, a kútját, midőn a faluban étlen-szomjan vesznek az emberek ? Ugyebár senki I Amidőn Dunántúli Lutherszövetsé- günk ez évben is felemeli könyörgő kezét s »mindennapi kenyeret...« kér, iskoláinkkal együtt, otthonukat elvesztett, gondok súlya alatt roskadozó egyházi tisztviselők részére: mi szentül megvagyunk győződve, hogy a »Harangszó« olvasóközönségének táborában ezúttal is meleg visszhangra talál az ég üzenete: »az erőtleneket segéljétek«. Végre is örök igazság az : Adjatok és néktek is adatik. Az adakozás, az erőtlenek gyámolítása, a legbiztosabb betét; a legelőnyösebb bistosítás. Az ínségesnek adva tulajdonképpen magának ád az ember. Amint a templomba járással nem muiaszt az ember, úgy az erőtlenek segélyezésével, a jótékony adakozással nem szegényedik, sőt a szegények közt elosztva sokszorozza vagyonát a gazdag. De meg aztán az erőtleneknek gyámolítására, adományainkra nem annyira a szegényeknek, hanem nekünk van szükségünk. Mikor a mohamedánusok valamikor KonstayJÓ polyt ostromolták, Konstantin r^j-y^.ogusz császár végigjárta a város áúsgazdag lakóit, kérve hadseregének segélyezését. Azonban hasztalan volt a könyörgés, a gazdagok csak nem adtak semmit. Ebből drága takarékosság lett. A kiéhezett katonák által rosszul védett város rövid idő múlva az ellenség kezére került s ezzel odalett a gazdagoknak nemcsak a vagyona, hanem az élete is. Legyünk tehát legalább önmagunk iránti irgalomból jótékonyak, segéljük az erőtleneket, mert ez ma az »erősek« hivatása, érdeke. A bonyhádi ág. h. evang. fögimn. ínternátusa a jövő 1921/22. tanévben megnyílik. Érdeklődök kérjenek felvilágosítást Lövik Kálmán int. vezetőtanártól. 5-5 A gyülekezetekhez: Az egyházközség tagjainak testvéri szeretettel békesség! Egy esztendővel ezelőtt könyörgő kezet emeltem felétek s »Mindennapi kenyeret...« kértem tőletek gondok súlya alatt roskadozó egyházi tisztviselőink részére. Ma a köszönet szavát hozom az imádkozó gyülekezetbe s Istent magasztalva, hálás szívvel áldom mindazokat, akik nem szégye- nítették meg jószívükbe vetett hitemet, hanem áldozatkészséggel, testvéri könyörületességgel diadalra vitték segítő munkámat. Fogadjátok mindnyájan, kik jószívvel az adakozók sorába állatok, hálás köszönetemet. De meleg köszönetemet küldöm néktek is, vezérek és fáradozók, kik a lélek ébresztés és a gyűjtés munkáját elvégeztétek I Vajha köszönő szavamból kiéreznétek mindazok hálás szívének dobogá?át, kikkel jót cselekedtetek a testvéri könyörületesség kötelezése szerint I Köszönetemhez kérést csatolok. A szükség ma még nagyobb. A gond sápasztja az orcákat s a lelkek boltozatán az aggodalom sötét felhője úszik. Egyházi tisztviselőink, szegényeink, özvegyeink, árváink közül sokan nem képesek beszerezni mindennapi kenyerüket. Sokan közülök nagy bizonytalansággal tekintenek a jövő elő s mire e sorok hozzátok kerülnek, talán már iskoláinkkal együtt otthonukat is elveszítették és sírva imádkoznak eddigi életük romjai felett. Most kérni, a szeretet törvénye. Most adni. a szeretet törvényének betöltése. Töltsétek be hát a törvényt szeretet által s adjatok abból jószívvel, amit néktek Isten adott. És egy se legyen köztetek, ki el ne mondhatná: én is tovább adtam azt, amit Isten reám bízott, hogy általam betöltessék a
