Harangszó, 1921
1921-08-14 / 33. szám
XII. évfolyam. 1921. augusztus 14. 33. szám. Fclélfla Mérkésztó 4« kiadó: SZALAY MIHÁLY. Táraazerkasztó: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lováazpatonára (Veazprémmegya), élőfl- zatéal dijak, reklamáolók a MARANQ8ZÓ kiadóhivatalának Szantgotthárdra (Viiavármagya) küldandók Elóflzatéat elfogad minden evang. lalkéaz A. tanító. Magjalanlk mlndan vaaár- nap. EVANGÉLIKUS NÉPLAP. A „DUNÁNTÚLI Alapította: Kapi Béla 1910-ben. LUTHER-SZÖ VÉTSÉG“ Szarkaaztl éa a kladáaért felelő.: CZ1POTT GÉZA •ZENTOOTTHÁRD (Vaavármegya.) A ..Harangazó" alőftzatéal ára egéaz évra: Luther- Szövetségl tagoknak clm- azalagoa küldéssel 80 K, caoportoa küldésael 80 K, a nem Luther-8zövataégl tagoknak clmazalagoa kill* déaael 84 K, caoportoa kül- déaaal 88 K. A „Harangazó1, terjeaz- téaéra befolyt adományokból azórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. HIVATALOS LAPJA. S míg ott lábainál ült: Istenével egyesült.“ Dr. Tirtsch Gergely. A lelkiismeret. irta: Zsiral József. A társadalmi együttélést törvények szabályozzák. A törvényeket az ösz- szesség javát szolgáló szükségletek teremtették meg. Nyilvánvaló, hogy azoknak betöltése elsőrendű egyéni és közérdek. Aki valamely társadalom keretében keresi az életfeltételeket, annak alkalmazkodni kei! azokhoz a törvényekhez, amelyek a társadalmi együttélést biztosítják. Bölcsen teszi, ha örömteljesen aláveti magát szigorításainak s meggyőződéssel vallja, hogy a törvények nem a szabadság ellen, hanem a szabadságért, nem az egyéniség ellen, hanem épen az egyéniség becsületes érvényesülésének biztosításáért vannak. Az ilyen meggyőződés utat nyit azon belátáshoz, hogy a társadalmi törvényeket a lelkűnkben élő isteni törvényekkel összhangzásba hozzuk. Ahol az összhang megvan, ott elvész a világi törvények merevsége, könnyűeknek, maguktól értetődőknek tűnnek fel. Életcélunkká válik, hogy környezetünket, végeredményben pedig azt a közösséget, amelynek szerves tagjai vagyunk, cselekvéseink és mindennemű elhatározásaink által boldogítsuk. Ez a boldogítás nem jelenti azt, hogy egyéni sajátosságainkat, jogos érdekeinket mások javának szolgálása közben teljesen feláldozzuk, hanem csak azt jelenti, hogy egyéni érdekeinket ügy egyeztessük össze a közérdekkel, hogy az egyeztetésből mind a kettő sértetlenül kerüljön ki. Ebben az egyeztető munkában csalhatatlan bíróként a lelkiismeret őrködik. A lélekbúvárok szerint a lelkiisJézus és az asszcnyqk.1 Az üdvözítő kegyeinek sugarai megaranyozták a nő tevékenységét, hivatását és egész lényét. Mennyi megértéssel, mennyi kedvességgel beszél a nőről s foglalkozik ö vele. Szívesen vette, hogy azok a nők, kiket megszabadított tisztátalan lelkektől és betegségektől, háladatosságuk és sze- retetük jeléül az ő marháikból sáfárkodjanak neki. (Luk. 8.3) Nem tudott szükségben szenvedő nő kérelmének ellent mondani s ha mégis megtette — azt a kánaáni asszonnyal (Máté 15.22.) — azt csak hitének megpróbáltatása miatt tette. Vett magának annyi fáradságot, hogy bevezette őket a mélyebb igazságok ismeretébe s személyes behatással iparkodott lelkületűkre hatni (Ján. 4.), de azon is fáradozott, hogy a nő hivatását eszményibbé, Isten országa szempontjából méltóbbá tegye. Ezért dicsérettel szól ugyan Mártáról: szorgalmatos vagy és sokra igyekezel, de nem a ház körüli teendők szorgos elvégzésében látja a nő hivatását kimerítve, hanem az isteni dolgokkal való foglalatosságban. Egy a szükséges dolog: Mária pedig a jobbik részt választotta, mely el nem vétetik tőle. (Luk. 10.18—42). A személyének tett szolgálatokért hálás volt, a nő figyelmét szívesen vette, különösen akkor, ha látta, hogy ez a szolgálat és ez a figyelem a hitben buzgó szív vagy a kegyelmet kereső lélek megnyilatkozása volt. A bűnös asszony azért vette elő ala- bástromból készült szelencéjét, melyben drága kincseket tartogatta volt, hogy az Úr Jézusnak szolgáljon vele, mert érezte bűnösségét és a bűnbocsátó üdvözítő figyelmét akarta magára terelni. S mert a Jézus iránti szeretet ösztönözte ót reá, mondá neki 3 az Úr, hogy az ő sok bűnei megbo-j i csáttattak neki, mert igen szeretett I(Luk. 7 . 87—bo.), sőt annyira értékelte fiaz Úr Jézus a bűnös asszony ezen §igazi szeretetből folyó tettét, hogy a I méltatlankodó tanítványokat azzal $ hallgattatta el: Bizony mondom nék- ^tek, valahol az egész világon prédi- káltatik az evangéliom, amit az én velem cselekekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetiért (Mt. 26.13). I Jézus belelátott a fiői lélek rejtelmeibe, tudta, hogy a női szíveket tényekkel és nem eszmékkel lehet rj megnyerni, azért engedte, hogy az üdvtörténet Iegraagaszíosabb eszményéről, a feltámadásról a nők vegyenek legelsőbben tudomást. Husvét reggelén Mária Magdolna, Mária és Salome az elsők, kik meghallják, hogy Jézus feltámadott (Márk 16.1—e.) és Mária Magdolnát, leghívebb sáfárkodónőjét érdemesíti arra, hogy őt, a feltámadottat legelsőbben láthassa. (Ján. 20.11—is.) Nem lett volna a mi Urunk test a mi testünkből, vér a mi vérünkből, ha édes anyját nem tisztelte, nem szerette volna. Már mint gyermek engedelmes vala az ő szüleinek és gyarapodék Isten és ember előtt való tetszésben (Luk. 2.62 ). Annyi tény, hogy nem egyszer visszautasította az anya beavatkozását (Ján. 2.41., Mk. 3.33.), de az olyankor történt, amikor üdvözítő hivatására akart befolyással lenni, ezt pedig Istennek fia még anyjának sem engedhette meg. Az anyja iránti szeretet azonban ott lobogott szívében, hiszen még a keresztfán gondoskodott édes anyjáról János kedvenc tanítványához fordulván mondá neki: Imhol a te anyád (Ján. 19.20). Mária is élő hittel lm a jobb részt választá, Midőn áhítatos szívvel A Megváltót hallgatá. Egész lelke rajta csüngött, Benne talált békét, üdvöt
