Harangszó, 1921
1921-08-07 / 32. szám
— ———— HÁRANQS2Ó. 1921. augusztus 7. “— 11 250. festett bálványt hurcol a gonosz... És hazánk, az egyetlen, mindennél forróbban szeretett szép, gazdag magyar hazánk csak megtépett rongyaiban a mienk. Volt-e magyar szívben még ilyen fájdalom, amilyen az én szívemet tépi. Él-e magyar szívben biztosabb tudat, hogy e fájdalom csak a mi fájdalmunk, amelyre orvosságot nekünk kell és mi fogunk keresni és amelyre egyetlen orvosság: Nagymagyaror- szágunk dicső szabadsága. Óh ez az égő vágy, ez a folyton vérző seb, ez az egyetlen életcél nyissa meg a mi füleinket és halljuk meg a fájdalmunkon keresztül felénk zengő szót: A Mester hív Téged. Téged, engem, mindnyájunkat, kik Isten országának tagjai vagyunk s a talpunk alá rendelt földet megmenteni akarjuk. Jézus hív minket s mi megyünk Máriával és hallgatjuk és tanuljuk az Ö beszédét, hogy úgy éljünk, mint Ő élt; úgy szeressünk, mint ó szeretett. Olyan jók, olyan alázatosak, olyan igazságosak és irgalmasak, olyan hívők és istenfélők legyünk, miként Jézus tanította: »legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes«. (Máté 5 .48.) Mert ez a tökéletességre való igyek- vés visz minket biztos lépésekkel vesztett határaink felé. Ez a tökéletességre való vágy formál minket igazi keresztyénekké. TÁH^OA. • Két madár. Két fürge madárka vidáman röpködött Kertem sürűlombú kedves fái között. Aztán megpihenni egyik ágra szálltak, Víg énekeléssel beszélve egymásnak. Én gondolatokba merülve ültem ott, Az élet sok baja egészen elnyomott. Majd szóra nyílt ajkam s így kezdtem beszédem : „Életmódotokat, madárkák nem értem. Vetni ti nem vettek és nem is arattok, Télire a csűrbe semmit nem takartok, Életetek mégis mindig ilyen vidám? S mint szélcsendben a viz folyik tovább [simán ?* „Hazudnánk, — szóltak ők — ha olyant [mondanánk : Biz nehéz az élet s igen sok gondot ád. Nemi Mennyben jóságos Atyánk van minekünk, Azért hát szükséget sohasem szenvedünk. Sőt mi több együnk sem esik le a földre, Hogy azt a mi Urunk ne tudná egyszerre. És ha eljő a tél zord, fagyasztó szele, Az ellen is nlegvéd jó Istenünk keze. Ez tölti el a lelkek mélyét igazi vallásossággal. És ezt a tökéletességre való vágyat csak úgy közelíthetjük meg, ha mi nők otthon a családban, minden szavunkban, érzésünkben és cselekedetünkben élő például szolgálunk a gyermekek s a ház népe előtt. A magyar asszonyok és leányok kezének kell a lelkek udvarából azt a sok önzést, kapzsiságot, durvaságot, erkölcstelenséget és nemzetköziséget kisöpörni, mit a piszkos háború maga után hagyott. A magyar asszonyoknak és leányoknak kell visszatérniük a templomhoz, hova belső vágy vezesse őket. És az^ott lelkűnkbe szívott áhítatot, azt a sok szép tanulságot, mi a lelkész szívből ömlő bestédéből felénk árad, vigyük haza az életbe s a levetett ünneplő helyett öltsük magunkra az evangéliom tiszta ruháját s csak otthon, a hétköznapok ezer gondja, ezer baja közt kell igazi keresztyéneknek lennünk, mert ez az igazi vallásosság. Gondos, hálás és szerető munkatársai értünk fáradozó hitestársunknak, kiknek okosabb szeme elé mi tegyük az asztalra a protestánsok üdítő, tiszta forrását: öreg bibliánkat. És a mi kezünk nyúljon az énekes könyv után, hogy énekben vidul- janak a munkában elfáradt karok. Az édes Anya kulcsolja imára gyermekei kezét, mert nincs szebb látvány a világon az imádkoztató édes Anyánál. Vastag tollazattal testünk betakarja: Óh nincs, nincs közülünk csak egy is elhagyva 1“ „De madárkák — szóltam, folytattam beszédem — Életmódotokat én még most sem értem. A hangya nagy buzgón hordja össze étkét, Hogy télen üresen ne találja fészkét. A méhecske szintén hangyaszorgalommal Tölti meg kaptárát édes tartalommal. Csak ti nem fáradtok a kenyérért soha 1 Mégsem lesz hozzátok az élet mostoha?" „Igaz, — volt a válasz — éléstárunk nincsen, Az Isten kezéből vesszük étkünk ingyen, Ki mikor éhezünk, telt asztalhoz vezet, Gondot visel rólunk, Atyánk ő, áld, szeret. Azért mindnyájunknak, míg e földön élünk, Bízni az Istenben szent kötelességünk.“ Erre a madárkák elhallgattak szépen. Felrepültek s gyorsan szálltak át. a légen. Azóta ha bánat és gond reám törnek, Ha a csalódások seregestül jönnek: Fegyverül használom az idézett választ, Mely szívemben újra reménységet támaszt. Németből szabadon. Horváth Sándor. Adakozzunk a Harangszó terjesztésére! És ez az imádság így végződjék: Add vissza jóságos Isten drága, szép Hazánkat. Az a gyermek, ki már kiskorában ilyen környezetben nő fel, férfi és nő korában is áldása lesz családjának, egyházának és hazájának. Az nem mondja felnőtt korában, mit a napokban hallottam egy hazafias ünnepély alkalmával egy derék, szép magyar leány ajkáról, hogy ő nem tudja és nem tehet róla, de az ő lelkében nincs semmi hazafias érzés. Szomorú, mély sajnálkozással néztem rá, aztán elmondtam neki, hogy egyszer egy kis ragyogó székely faluban valami ünnepélyen együtt énekelt a tömeg. Amint Anyám szoknyájába fogódzva unatkozva álltam, egyszer csak rápillantok s látom, hogy könnyes az én édes Anyám szeme. Figyelek, hát ezt éneklik: Isten, áldd meg a magyart. És ebben a pillanatban lángra lobbant lelkemben egy addig aléltan szunnyadó érzés : a hazaszeretet. * óh édes testvéreim, ti Anyák és ifjú leányok: könnyes szemmel énekeljétek a Hymnuszt I És halljátok meg a szomorú magyar csendből folyton felétek zúgó, zengő szót: >A Mester hív Téged«. Szenteh Dezsőné. A Payr-féle német emlékfüzetek még kaphatók. Megrendelhetők a püspöki hivatalban. Elment a kis bojtár.*) Irta: Cslte Károly. Két évet fordult ismét az idő vérzivatarban gázoló kereke. Másfél arasznyit nőtt az alatt a kis bojtár s még mindig a falu sertésfalkáját őrizte. De már nem a Csőre Bindi kenyerét ette, mert az öreg búcsút mondott a pásztorkodásnak, beszegődött a kendi póstához levélhordónak. Nagy vész ütött ki a falu sertései között, egyre-másra hullottak el a drága állatok. S a népek az öreg kanászt gyanúsították, hogy ő rontotta meg a disznóikat. Könnyebb az emberek lelkének, ha okozhatnak valakit a bajokért. Még szomorúbb világ köszöntött be az árva bojtárra, a rajongó szívti, *) E történet első része a háború folyamán jelent meg a „Harangszó“-ban. 1 i;
