Harangszó, 1921
1921-07-31 / 31. szám
XII. évfolyam. 1921. Júliusul. 31. szám. r Falcló» »zarke»ztó *• kiadd: SZALAY MIHÄLY. T ár»»zerk«»z tó: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lováozpatonára (Voozprémmogya), elöfi- zatésl dijak, raklamóclók a HARANQ8ZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdi-« (Vxavármagye) küldendők. Elóflzetéat elfogad minden evang. lalkáaz áa tanító. Megjelenik minden vaaár- nép. HARANGSZO EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. Szerkeeztl éa a kladáaórt felelő» i CZIPOTT OÉZA •zentqotthArd (Vaevármegye.) A „Harangazó“ alőflzetáal ára egész évre: Luther- Szövetségi tagoknak cím- azalagos küldéssel 86 K, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-8zövetaégl tagoknak clmszalagoa küldéssel 04 K, csoportos küldéssel 88 K. A „Harangszó', terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányo- kát küldünk. A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Isten akarata. Kedvező időjárás után járva a viruló mezőt édes gyönyörűséggel szemléljük a szorgalmas munkára bőséges jutalmat Ígérő kalászhullámokat. De hányszor megtörténik, hogy egy éjszakai dér vagy néhány percig tartó jégeső megsemmisíti minden reményünket. Keresztyéni kötelességérzettel és önzetlen szülői szeretettel neveled gyermekedet és midőn szíved vérén táplált csemetédben már vigasztalást, örömödet találnád, akkor ragadja ki őt az a csontkezű zord hatalom karjaid közül. Közéletünk terén hányszor kell ia]0 szívvel tapasztalnunk, Hogy lelkiismeretes munkásságunk gyümölcsei a dologtalanság és kényelem ölébe hullanak. Hány élő példa vonul el szemünk előtt, amelyen a költő szavai szerint látjuk, érezzük a nyomort, amelyet a becsület válla hord, megtiporva az erényt, az észt; míg a vétek irigységre készt s a butának sorsa földi éden. Ezek a keserű tapasztalatok kemény ostromot indítanak a halandó lelkében ama meggyőződés bástyái ellen, hogy jóság és igazság kormányozzák a világot. Keressük szenvedésünk okát mindenütt és mindenekben, ami körülöttünk van, a természet helytelen berendezésében, a körülmények vak szeszélyében, felebarátaink ellenséges indulatában. A fájdalom által felháborított szív indulatos panaszra fakad, de jajkiáltásai nem hoznak vérző sebeire enyhítő balzsamcseppeket. Mit használ tehát nékünk a mi keresztyénségünk, ha nem ebben keresünk vigasztalást a szenvedések közt, csapások súlya alatt fölemelkedést és új erőt, ha elfáradtunk? Emlékezz zaklatott szívű felebarátom Krisztus urunk hivó szózatára: Jöjjetek én hozzám, kik megfáradtatok, én megvigasztallak titeket. És ha az ő szelíd keze letörli könnyeidet és világosabb színben látod körülményeidet: gondolkodj akkor azon, vájjon ama szenvedés előidézésében, amelynek okát oly szívesen szeretnéd másra hárítani, nem részes-e saját vétkes mulasztásod és panaszhangok helyett nem inkább töredelmes bűnbánattal kellene-e keresnünk megigazulást ? Aztán gondoljuk meg, hogy ki az a bölcs körülöttünk, aki egész biztossággal és a jövő titkába belátva meg tudná mondani, mi válik testi jólétünk javára s lelkünk üdvösségére? Hányszor megtörténik, hogy aminek bekövetkezésétől féltünk, remegtünk, ami ellen minden erővel küzdöttünk, az, amikor heves harcunk dacára bekövetkezett, bőséges áldást hozó jótéteménynek bizonyult. És viszont mennyi példa vonul el szemünk előtt annak tanúságára, hogy ami után egyik-másik felebarátunk legforróbb vággr törekedett: az a gazdagság, az nyes állás* az a hatalom, amelyi k elérhetéséért annyi életerőt, egészs-geí, sokszor még lelki kincseket is feláldozott, az rejtett magában életromboló mérget, mely feldúlta a lélek békességét és a test egészségének alapjait aláásta. Vagy mikor amiatt nyílik szánk panaszra, mivel ez és az a tisztességes életű, nemesen érző, szép tehetséggel megáldott és a munkában fáradhatatlan felebarátunk nem részesül megérdemlett elismerésben és kiváló munkássága mellett nyomorral küzd; ellenben ott az a félkegyelmű, hasznavehetetlen, vagy a munkától irtózó, vagy épen' bűnös életbe merült egyént ölében tartja a szerencse: gondoljuk meg, hogy a mi elménk gyarló mécsvilága mennyire nem hat be az emberek lelkének titkaiba. Ki tudja közülünk, hogy az a szükségben szenvedő az ő lelke nyugalmát, szívének ártatlanságát nem tartja-e oly drága kincsnek, amelyet el nem cserélne a világ semmiféle gazdagságáért? Mikor az az édesanya kis csecsemője gagyogásában gyönyörködik, amikor az az édesapa az ő hűséges élettársát életdús csemetéjével együtt keblére szorítja, oly kimagyarázhatatlan boldogság üt tanyát ezekben a szívekben, melyhez fogható pompa, kényelem, kincsgarmada nincs széles e világon. És ki tudja viszont, hogy az a bűnnel terhelt gazdag ember, amikor kincseit fitogtatja, amikor az élvezetek tengerébe merült; nem azért cselekszi-e ezt, hogy aranya, gyémántja ragyog- tatásával bűneit takargassa a világ előtt és zajos mulatozásával nem lelkiismeretét igyekszik-e elnémítani? Gondoljuk meg, hogy mikor panaszos hangon hánytorgatjuk sorsunk méltatlanságát, igazságtalanságát, akkor a nagy világ kormányzása felett mondunk gáncsoló ítéletet. Mert az Isten akarata nélkül egy veréb se esik le a főidre. Vájjon mi, parányi férgek, bölcsebben és mindenek kívánságának kielégítésére tudnók elkormányozni ezt a nagy mindenséget, melynek csak egy fűszálát se volna képes a leggazdagabb, a leghatalmasabb egy milliméternyivel nagyobbra növeszteni ? A mi véges, korlátolt szemhatárunkra alapított kevélység nyilatkozik meg panaszhangunkban, mikor a fájdalom kemény ostora alatt a gondviselés végetlen bölcsességének útjait birálgatjuk. Vetkezzük le ezt a kevélységet, ne a mi gyarló értelmünk okoskodásaiban keressünk vigasztalást, mikor életünk ege elkomorul és szenvedések sebző nyilai ütköznek szívünkbe; hanem emelkedjünk föl a hit szárnyaira s a fiúi bizalom, a
