Harangszó, 1921

1921-06-12 / 24. szám

IMI, június 12 HARANdSZO. N*m jelzi útját hajnal s alkonyóra, S a múlt ösvényét szelíden bejárja : A kertek s kinn a városvégi parkok, Tavak tükrén hullámzó pici bárkák, Míg sétaútjuk lágyan, ringva járták S az alkonyesti poétikus partok! A folyómenti sétányok magánya, Bús leányszívek, melyekbe eltemetve Nyugszik a múltnak pajkos ifjú kedve S az ifjúságunk sok-sok színes álma! Pompázó rétek, hol veled futottunk, Hol minden bokor egy-egy kedves, régi Emlék, mely halkan, szomorún beszéli: Egyforma sors két üldözöttje voltunk! Ki veled együtt százszor megsirattam Holt ifuságunk sok-sok bús, kegyetlen, Küzdelmes napját, engedd meg e percen, Hogy fáradt fejem koporsódra hajtsam! Ligethy Béla. Olvassuk a bibliát! Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. Nikodému8. Június 13. János 3. i. Nikodémus fő­ember, Izraél tanítója s mégis megalázza ■» magát a galileai ácsmester előtt. Eljön hozzá, hogy tanuljon tőle. Az Isten min­denki által küldhet üzenetet Alázattal min­denkitől tanulhatok. Június 14. János 3.í—3. Nikodémus azért tudja legyőzni magában a főember büszkeségét, mert semmiképen sincs ma­gával megelégedve. Jézus látja benne, mennyire élvezi és szomjuhozza Nikodémus az Isten országát. Íme egy főember, akinek van rangja, hatalma, vagyona s mégsincs megelégedve, mert még nem övé a legna­férfiak pedig nem tudnak hallgatni, mindent elmondanak, néha még azt is, amit nem kellene. A hallgatás erősebb fegyvere a nőknek, mint a férfiaknak az ékesszólás. Amit Lottika érzett, nem mondta ki, én elmondtam : — Gondolok reá. Otthon most minden fehérvirágos: a ház előtt fehér orgonák, a kertben fehér rózsák nyílnak, a háztetőn fehér galambok turbékolnak. Ha elnézem majd a ró­zsákat, az orgonákat, a galambokat, érzem, elkomolyodom, mint az előbb, hogy miért nem gyönyörködhetik ben­nük velem együtt. De meg is vigasz­talódom : kertünk minden virágját leszedem és elhozom a kis kék szo­bába: megfelezzük az örömeinket... Szavaimra felragyogott az arca, mint a hajnali napsugár: — Igen, megfelezzük 1 — mondta és jött megnézni: hogyan csomagol­tam : — Mert ezek a fiuk olyan hanya­gyobb kincs, az Isten országa. Megvagyok-e én elégedve magammal s ha nem, miért nem ? Júhius 15. János 3.i—j. Nikodémus szégyenli magát. Azért megy éjjel s azért nem mer beszélni a lelke vágyáról. Mi lett volna Nikodémusból, ha nem olyanhoz megy, aki a néma gyermeknek is megérti szavát s a lelkünk legmélyéig belénk lát? Ne takarjam lelkem égető kérdéseit Nem szégyelni való az, hanem egy dicsőbb, ne­mesebb életre való törekvés jele. Június 16. János 3 . í—#. Boldog Niko­démus, ki egyedül, négyszemközt beszél­hetsz Jézussal ! Álmatlan éjszakák, unalmas délutánok, betegségek tétlensége, gyászok elvonultságában óh hányszor lett volna al­kalmam egyedül lenni Teveled Uram 1 Áron is megveszem az alkalmat. Június 17. János 3 . ío. Nikodémus nehéz leckét kap Izrael tanítója s mégsem érti meg. Jézus előtt le kell tennünk az ér­telem mindenhatóságába vetett hitet. Június 18. János 7.4*—ss. Nikodémus nem hiába voit Jézusnál. Most már védi Jézust s kész érte a gyalázatot is vállalni. Merem-e én Jézust védeni ily ellenséges és hatalmas sokaság előtt is? Június 19. János 19.3». Ez a drága te­metés nem a pompázó hiúság, hanem a fájdalmas szeretet szülöttje. Nikodémus sokat ad, mert sokra értékeli azt, amit Jé­zus neki adott. Én mennyire értékelem ? HETI KRÓNIKA. A nemzetgyűlés a költségvetést tár­gyalta. Az általános vita során több érde­kes beszéd hangzott el. Sándor Pál a for­radalomnak és az összeomlásnak okait kutatta. Rassay Károly különösen éles kri­tikával támadta a kormány működését. Mire Csernyus Mihály felszólalása után Bethlen miniszterelnök nagyszabású beszédben fe­lelt a felhangzott vádakra és leplezte le Kun Béla levelei alapján azt a titkos pro­gok, csak belegyömöszölik a bőröndbe a holmijaikat. Lottika mindig megnézte, ha haza utaztam: rendes-e a csomagom? Azt tartotta, hogy az embert nemcsak a barátjáról, hanem a csomagjáról is fel lehet ismerni. Hasonló nézeten voltam én is, azért a bőrönd szemle egész jól végződött, csak azt kifogá­solta, hogy nincs benne az ima­könyvem. — Azt minden 'útjára vigye ma­gával — intett. Azután kivette a fiókomból az első Ürvacsora emlékét: a »Lelki Vezért« és beletette a cso­magomba. Azóta sok idő múlt el, sok mindent elfeledtem, de ezek a szavak, a kis Kék Leánytól kapott talizmán­ként, ma is velem vannak, élnek és valahányszor útra indulok, telkembe csengenek: — Azt minden útjára vigye magával 1. .. — És én velem viszem. Mégegyszer nézte meg Lottika a 189. pagandát, amellyel balsó és külső *ll*n- ségeink újabb forradalmat szeretnének szí­tani az országban. — A kisgazdapárt ré­széről Berki Gyula mondott figyelemre­méltó beszédet. Magyarország jövője — úgymond — nem a gyűlölségen, hanem a kiengesztelődésen alapszik. A szeretet je­gyében fel fog támadni Magyarország halé porából. Bernády György. A krónika író fel­veszi a tollat és feljegyzi ezt a patinás nevet minden idők magyarjainak a számára, hogy viselőjétől megtanulhassák : hogyan kell a legnehezebb viszonyok közt is hű maradni a hazához. A magyar rabok nehéz sóhajától visszhangos Erdélyből jön a hir. hogy Marosvásárhely egykori főispánja, Bernády György, díszmagyarban jelent meg a román városi tanács által rendezett ün­nepségen és ott a többek között a követ­kezőket mondta : .Azért öltöttem fel a mai napon a magyar nemzeti ruhát, mert egy­felől ez ünnep jelentőségéhez méltó mez­ben óhajtottam megjelenni, másfelől kül­sőleg is jelezni akartam a magyar fajhoz való tartozásomat és nemzeti érzésemet. Magyarnak szült édesanyám, magyarnak nevelt áldott emlékű jó atyám, magyarnak éreztem és vallottam mapamat mindig, annak érzem és vallom magamat e pilla­natban is. Magyarként akarok és fogok itt, hol őseim sírjai domborulnak, meghalni is. Eljöttem erre az ünnepségre azért, hogy megjelenésemmel tanúbizonyságot tegyek arról, hogy szülőföldem sorsában osztozn kívánok*. A beszéd leírhatatlan hatást kel tett s azt teljes egészében magyar és rr. ( mán nyelven Erdélyszerte terjesztik. { Hegedűs Lóránt és a gazdák. Az ik , gatlan váltságáról szóló törvényjavaslato Hegedűs Lóránt most szándékozik a r.oü, zetgyűlés elé vinni, előzőén azonban mati vitatás végett beküldte a gazdasági ércen képviseleteknek. A miniszter a ardagy 4 sen elhangzott támadásokra sajíoj*. ^ zattal felelt, melyben kijelenti, hogy aaJv.«t gatlan vagyonváltság-törvényjavaslatra vo­natkozó minden olyan módosításhoz hoz;- fog járulni, mely nem ellenkezik a java­csomagomat: év végén, miker jvte?t" búcsút vettem. Egyetlen egyszer, «üs- a napon látott csak szomorúnakTő hadnagy-utcai öreg ház, de ekkoi nagyon szomorú voltam s a kis Kék Leánynak is mintha ellopták volna dalos kedvét. — Azután többet so­hase kérdést* meg: — Vei* van az imakönyve ? Elmondjam-e, mennyire örült*m annak a finom, merített papirosnak, amelyre fölül az volt nyomtatva nagy betűkkel: »Érettségi Bizonyítvány/ alul pedig számos jól-rosszul olvas­ható aláírás bizonyította, hogy az illető »megérett« ? Hazafelé men*t hányszor elolvastam: >az egyetemi tanulmányokra érettnek nyilvánítjuk«! Az uccán mindenkit a keblemre ölel­tem volna és azon csodálkoztam, hogy nem Őrölnek velem együtt az emberek az érettséginek. Ragyogó arccal mutattam Lotti- kának:

Next

/
Oldalképek
Tartalom