Harangszó, 1921
1921-06-12 / 24. szám
XII. évfolyam. 24. szám. 1921. június 12. 9 F*1«I4» azerkaaztő és kiadó: SZALAY MIHÁLY. TéraazerkeiztS: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lováazpatonára (Vaizprémmagya), alőfl- zatéal dijak, reklaméclók a HARANQ8ZO kiadóhivatalának • zentgotthárdra (Vnavármegya) küldandók. Előfizetést elfogad minden avang. lelkész éa tanító. Megjelenik minden vasárnap. EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béta 1910-ben. Szerkeszti és ^ kiadásért feleiós: CZIPOTT OÉZA •zentqotthArd (Vasvármegye.) A „Harangszó" előfizetési ára egész évre: Luther- Szövetségi tagoknak cím- szalagos küldesse! 88 K, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-Szövetségl tagoknak clmszalagos küldéssel 94 K, csoportos küldéssel 88 K. A „Harangszó1. terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Képmntatás. Irta: Sass János. Alig születik meg helytelen gondolat, alig esik meg bűntény anélkül, hogy az ne igyekeznék tetszetős színben lépni a világ elé. Annál fogva igán természetes, hogy azokban a korszakokban, amikor nagyon általános a törekvés az erkölcsi törvények tagadására s megszegésére, ezt a törekvést nyomon követve általánossá lesz a képmutatás. A mi korunk szülötte is ügy értelmezi a kivívott szabadságot, hogy az teljes függetK nséget jelent bármiféle törvényektől és szabályoktól, holott az ember szabadsága gyarló voltunknál fogva a végetlen bölcseség által aíkotott örök világrend törvényei iránti önkénytes ós^ örömteljes és szeretetteljes hódolatban nyilvánul. Ez a hódolat, ez az engedelmesség az Istenfiűság érzetében gyökerezik. A mai ember pedig épen ezt az érzetet nem ismeri s nem is akarja elismerni. Ellenkezőleg azt követeli, hogy a világrend az ö akarata s kívánságai előtt alázatosan meghódoljon. Ez az oka, forrása ama megté- velyedett gondolkodásmódnak és a helytelen cselekedetek halmazának, amellyel az ember az erkölcsi világrend, a társadalomi» nyugalma, a felebarátok jóléte s' önmaga életérdekei ellen naponta vétkezik. Ez az oka, hogy korunkban, — miként Augusztuz császár idejében a farizeusok — a képmutatás csillogó mázával igyekeznek az emberek az ö gondolataikat és cselekedeteiket a világ elé állítani. Jótékony egyesületet, vagy valami közgazdasági vállalatot alapítok. Nagy hangú szavakkal, virágos kitételekkel behízelgő modorban festem a világ elé vállalkozásom szükségességét és önzetlenségét, holott valódi célom nem egyéb, mint szereplési vágyam kielégítése, vagy felebarátaim kizsákmányolása folytán jövedelmem gyarapítása. Társas körben poharak mellett, víg zene hangjainál tomboló jókedvvel, habzó örömmel mulatok, mintha nekem volna legtöbb okom gondtalan vidámság áldásában gyönyörködni, holott féktelen, kacagásommal leik*’ -neretem nyugtalan zaj- gását akar' j, elnémítani. Sopánkodom jajvesze lek, sűrűn ontom köny- nyeimet f arátom szerencsétlen, esete miatt. * *dig én inagam bíztattam ót bek <bba a szerencsétlenségbe. Tele* óm . világot hangos panaszaim.» anyag, veszteségeim miatt, holott a ereskedelmi viszonyok ügyes felhas álásával, eladásra való cikkeim árái figyelmes emelésével ládámban a ;nz garmadáját halmozom föl. Alázatosan lehajtott fővel járulok a bikgolkodók seregével az Ur oltára ein s egész magamvisel- kedésével igy ezem fitogtatni áhi- tatosságomaí. dig célom nem egyéb, mint feleban n ámítása, nagy háborgó lelkiir . »-etem elaltatására szolgáló haáit« j kísérlet. De kii.tydná elszámlálni a kép- mutatás^a^:> száz és ezer fajtáját, amellyel a .társas életben naponta találkozunk'Az ember gondosan szor- galmaskódik lelkét kibékíteni, kielégíteni, de'^t a célt azon az úton soha nem éri el. Ahol egyedül a földi javak szeretete zsarnokoskodik a szívek felett, ott a rabszolgaság jármába hajlott szemek a föld felé fordulnak és ennélfogva nem lővel rájuk az a világosság, mely megmutatja, hogy az ember üdvének első elengedhetlen föltételét: a lélek nyugalmát mi módon lehet elérni. Aki nem a külvilág szemében, hanem mindenek előtt saját lelkiismeretével igyekszik tisztán állani, aki Krisztus Urunk szavait fogadja el cselekedetei zsinórmértékéül: »mithasznál az embernek, ha az egész világot megnyerne is, ha az ő lelkében kárt vall« aki Gazdag Imre szavaiban talál bűnössége tudata mellett vigasztalást: »ám maradjak tolvaj a világ szemében, csak a magam lelke ne kiáltson tolvajt« (Arany J.) és aki élénken érzi, hogy ez a a szózat a Mindenható ítéletét nyilatkoztatja ki az emberi kebelben: az nem kereshet; mivel tudja, hogy nem talál nyugalmat lelkének a képmutatás semmiféle nemében. A protestantismusnak egyik alapelve az, hogy a halandó az ö élete mir»den nil’anaiában a mindentudó mennyei Arye színe előtt áil minden közbenjáró nélkül, közvetlenül — mint az engedelmes fiú az ő édes atyja előtt — aki tudja legféltettebb gondolatunkat, mielőtt az szavakban nyilvánulna, ismeri cselekedeteinket és azok legtitkosabb rugóit, mielőtt ezeket önmagunk előtt is bevailanánk. A protestáns ember ennélfogva nem lehet képmutató; vagy a képmutató nem igaz protestáns. * De az is bizonyos és minden kételkedés nélkül általánosan elismert megállapításnak mondhatom, hogy az a várva várt, forrón óhajtott jobb világ, a tisztességnek, becsületességnek, emberszeretetnek uralma csak akkor köszönt be hozzánk, ha lemondva minden szépítgetésröl, minden mentegetődzéstól, félretéve a tagadást, minden képmutatást fenékig őszinte lélekkel magunkba szállva elismerjük, megbánjuk, megutáljuk bűneinket, a melyekkel a szeretet törvényei, felebarátaink jóléte s saját lelkünk nyugalma ellen vétkeztünk. Ez az őszinte, fiúi bizalomból fakadó bűnbánat és meglgazulás űzi el a lélek nyugtalanságát, ez oszlatja szét a vidámság felett borongd komor felhőket, ez deríti föl egünket és felhozza a súlyos tehertől megkönnyebbült lélekre a
