Harangszó, 1921
1921-01-16 / 3. szám
18 HARANQSZÖ. 1921. január 16. Azután építőkre, kik élő köveket faragnak a Krisztus anyaszentegyháza számára. Hű pásztorokra, kik nem kopár mezőkön legeltetnek és nem állott vízből itatnak, hanem kies mezőkre és friss forrás vizére terelik nyájukat. Pásztorokra, kik nyitott fülekkel járnak s hallgatják a bokrok közt csörtető vadat, amint bárányra les s nem futnak el, hanem szembe szállnak a vaddal. Pásztorokra, kik meghallják az eltévedt vándorok segélykiáltásait s készek sziklás, tövises utón alászállni, magukat megvérezni, hogy a tévelygőt reávezessék a mennyei Kánaán felé vezető útra. Boldog az az ország, melyet az Úr hűséges pásztorokkal ajándékozott meg, de jaj annák a népnek, melynek pásztorai nem pásztorok 1. .. Csudálados, hogy hányféle elem keres és talál elhelyezkedést a nyáj körül. Ha a minden idők hivatalos és hivatásos pásztorait vizsgálom, ügy tűnik föl nékem, mintha egy végtelenül magas lajtorját látnék. Míg a felső vége, már szinte a mennyben van s a legfelső fokain, közel a Jó pásztorhoz, Dánielek, Ezsaiások, Jeremiások, Lutherek, Kálvinok állanak, — a lába mintha nem is a földön, hanem mély gödörben állna, hol pálinkától gőzölgő pópák fetren- genek, kiket mélyen megaláz a pásztorkodásban még a kis havasi pásztor komondorkutyája is. Egy viharos téli napon a kis paku- lár, a havasi pásztorgyerek nem jött haza a nyájjal. Leszállt az est, a vihar TÁRCA. ■■■■MiHiimiMimMiaiaiMlaaiaMimimitiiiiaimiaiMiiMiaiiiaiaaiMa Magyar nóták. i. Darumadár, fecskemadár, gólyamadár ... Hervadásnak indult már a magyar határ. Napról-napra haloványabb, Hidegebb a napsugára ... Menjetek csak jó madarak, Más vidékre, szebb hazába! Darumadár, fecskemadár, gólyamadár .. . Menjetek csak 1... Elmúlott már a meleg Bosszús magyar fellegekből [nyár. Vad, haragos vihar támad . .. Lészen akkor pusztulása Sok madárnak ... gyászmadárnak ... 1 II. Szegény magyar népnek Szomorú a sorsa: Áldott országára, Békés otthonára Rátámadt a csorda. percről-percre jobban dühöngött. A pásztor gazdája: a pópa a kandalló mellett kártyázott és ivott. Vendége, a helység református lelkipásztora hiába kérte, hogy menjenek a kis pakulár keresésére, a hűtlen pásztor, a züllött tékozló fiú megmaradt a bűnét hizlaló moslékos tjézsa mellett. Ekkor a református pap egyedül indult el a kis pásztor keresésére. S akit a pópa (a pap) nem támogatott az elveszett gyermek keresésében, azt támogatta egy hű eb, a kis pakulár komondorkutyája. Hű csatolással vezette a lelkészt nyomról-nyomra le egészen egy szakadék mélyére, hol a félholtra zúzott kis pásztorfiu hálakönnyekkel köszönte meg megmentését. Micsoda utolsó alakja a világrendnek (mondja a történet megírója Rákosi: Elnémult harangok), a havasi pásztor kis bojtárja, s hol következik ezután a bojtárnak komondorkutyája 1 s ez a komondor hívebb pásztornak bizonyult, mint a keleti ortodox egyháznak diplomás pópája. Az Úr Jézus, a szelíd Mester szent haragjának szinte villámköveivel sújt le a hűtlen pásztorokra. Lássunk csak néhányat e menykövekből: »De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt, mivel hogy ti nem mentek be, és akik be akarnak menni, azokat sem bocsátjátok be. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát és színből hosszan imádkoztok; ezért annál Cseh-, Oláh-, Szerb-honban Zászlókat bontottak Prédát leső vitézek ... S koncra éhes vezérek Ekép szónokoltak: ősi vitézségünk Zászlóinkra írva . .. Rajta, rajta cimborák! Szemesnek áll a világ, Vaknak alamizsna! Árva magyar szomszéd . .. Sok annak a baja ... Igyuk meg mi a borát, Tartsuk is meg a torát, Aki bírja, marja! De ha tán a jó nép Türelme elfogyna S ellened cimbora Kapát, kaszát fogna: — IIP a berek, nád a kert — Dobd el pajtás a fegyvert, S szaladj haza nyomba’! súlyosabb lesz a ti btintetéstek. Jaj néktek képmutató Írástudók és farizeusok, mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyeték és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál .. . Kigyők, mérges kígyóknak fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetésit. (Máté 23. része 13—15, 33. verse). Nemzeti életünknek feleletet váró súlyos kérdései között egy sincsen olyan horderejű, mint az: lesznek-e a népnek hű pásztorai ? A hű pásztor által vezetett nyáj szorosan együtt halad, s jó legelőre talál. A pásztor nélkül való juhok szanaszét csatangolok és a tilosba járnak. Ilyen szanaszét csatangoló, tilosba járó nép ma a mi magyar népünk. A közös nyelvvel, közös múlttal bíró népet erkölcsileg véve nemzetté az avatja, hogy fiai honfitársi szeretettel, meleg ragaszkodással viseltetnek egymás iránt. Hol keressük nálunk azt az Összefarasztó szeretetet ? !. Egyik jeles publicistánk, a régi Magyarországunk egyik nagy alakjáról úgy emlékezik meg, mint a sötét gyűlöletnek emberéről.« Ha fent az ormon, a sziklában ilyen mély gödröt áshat a gyűlölet, micsoda mélyre hatolhatnak a gyűlölet kutásói lent a hegy lábánál, a puha agyagfölben. A gazda nem vet gabonamagot, csak annyit, amennyi saját élésére elegendő, mert hát takarmányért többet adnak, mint gabonáért és hát miatta ugyan »megdögölhet« a városi nép. A villáin. Kassán a poroszlók, hej, be vígan vannak! Nagy Rákóczi Ferenc sírjában nem alhat. Felkönyököl ágyán, kinéz a piacra, Poroszlók vígságát búsan úgy hallgatja. Leszállt a sötét éj Kassa városára, De még egyre hangzik poroszlók vígsága 1 Felsír a szél, mintha nagy bánata lenne, Mintha nagy Rákóczi lelke sírna benne: „Én elárvult hazám, szép Magyarországom, Legdrágább földdarab ezen a világon 1 Érted hullott annyi jó vitézem vére ... Hajh, miért is jutottál bitangok kezére! Be nehéz hallgatnom poroszlók vígságát, Be nehéz hallgatnom magyarok sírását; Be fáj, hogy csehjabló dőzsöl a portámon, Be fáj, hogy népemet rabigában látom! Vidd el szellő, vidd el üzenetem délnek... Én jó magyar népem, üzenek tenéked: Bercsényi Miklóssal minden este, reggel Várjuk: mikor jöttök felmentő sereggel. Akkor mi kurucok, legendás vitézek, Kikről a regősök hős regét regélnek:
