Harangszó, 1921
1921-05-29 / 22. szám
170. HARANQSZÖ. 1921 május 29 (Justinus Mártír), aki mesteri módon ért ahhoz, hogyan kell a keresztyén világnézet elévülhetetlen tanításait a jelenkor müveit emberének gondolat- és érzés világába bekapcsolni s az akaratot megindító erővé transzformálni. Bizton reméljük, hogy előadásainak áldásos hatása gyülekezeti intelligenciánk körében maradandó lesz. Végül megemlítést érdemel az, hogy a soproni gyülekezet németajkú elemét alkotó gazdapolgá'rságnak kifejezett óhajára a püspök ur szeretettel megígérte, hogy ugyanitt nemsokára németnyelvű előadást is fog tartani. p. k. Luther és Werbőczi Irta: Payr Sándor. A nagy magyar jogász és a nagy német theologus. Hogyan is érthették volna meg egymást. Különösen abban az időben, mikor a magyar nemzeti párt Lajos király német barátait a lutheránizmus ürügyével akarta kipiszkálni az országból. Amit Luther néha csípősen és úgy félig tréfáson mondott némelyik világi emberről, hogy a juristák nem jó keresztyének (die Juristen-böse Christen), azt Wer- bőcziről is volt oka elmondani. Reformátorí pályafutásának delelő pontján, a wormsi sorsdöntő napokban találkozott vele, amikor Luthert sok előkelőség kereste fel kíváncsiságból vagy komolyabb érdeklődésTÁ I t O A. Vasárnap este. Ma ismét reám ragyogott a nap A csodásán kék, derűs, tiszta égről S tavaszi szellő dalt sodort felém A fényben úszó Somló-hegy tövéből. Ma ismét felém szórta sugarát Aranynapja az áldott Ifjúságnak ! Elfogta lelkem a tavasz bübája, Míg a kertekből virágillat áradt. Az alkony immár lopva, észrevétlen Széjjelteríti titkos fátyolát.. . Imára csendül a falu harangja: Uram, adj csendes, nyugodt éjszakát I Horváth Imre. Kúriák táján... Zöldbe borult falu... Megvénült kúriák... A falusi kertek virágja, a labdarózsa hajlik be lágy-símogatón az bői. Nem volna csuda, ha Luther el is feledte az érdekes úagy magyarral való találkozását. Asztali beszélgetéseiben legalább nem emlékezik róla, még egykori lakóját és asztaltársát, Dévay Mátyást még kevéssel a halála előtt is megemlegette. Amit a két nagy ember wormsi találkozásáról tudunk, azt Aleander pápai követ jelentései őrizték meg s Bálán, Frid- rich, Fraknói és Bunyitay r. kath. történetírók tették közzé. Werbőczi István ítélőmester, a hires »Hármas könyvnek,« az első magyar jogi gyűjteménynek szerkesztője, a köznemességnek, a magyar nemzeti pártnak volt vezető embere. A török veszedelemmel szemben ók még ekkor jóhiszemüleg a pápába vetették bizodalmukat. Werbőczi már 1519-ben járt követségben Rómában s a Luthert kiátkozó X. Leó pápától személyes kihallgatáson kért segítsé- séget a török ellen, öt hetet töltött itt s Leó pápa római lovaggá nevezte ki. Megnyerte kegyét már ekkor Medici János bibornoknak is, aki később mint VII. Kelemen pápa levelezett vele. Fraknói szerint Werbőczi áhitatosan járta be Róma szent helyeit, a szentiélekről nevezett társaságba feleségét, négy fiát és két leányát is felvétette. Szent Sebestyén ereklyéjét kérte a pápától s útközben Velencében már előbb Szent Ilona császárné ereklyéjét is meg akarta szerezni. Az útja eredménytelen maradt ugyan, de bizalmát és hódolatát a ablakokon a barnuit gerendás szobákba, ahol a pulitéros almárium tetején arasznyi biblia őrzi a családi genealógiát; a falon Kossuth Lajos képe emlékeztet a legendás időkre és Petőfi Sándoré, aki keszkenőt lobogtatva búcsúzik a szülői háztól... A gádor előtt hosszúszőrü, beszédes szemű komondorok kapdossák heve- részve a legyeket és hosszú sorban oleánderek virítanak; a fehérek úgy, mint a sápadt, hajlékony városi lányok, a rózsasszínüek meg, mint a barna-piros, gömbölyded falusi kis- asszonykák. A mezőkbe szaladó kertben, a szilvafák árnyában szüretre szánt bárányok roszogtatják a haragoszöld füvet és bicegetve rázo- gatják meg néha kakasharangos nyakukat : de jó ez a fü 1 A nádfödelü méhes körül enyvesszegfü, kakukfü, levendula terjeszt fűszeres illatot, méhek zsongnak-bongnak álomba ringatón,. mint az altatódal, melyet pápa iránt megőrizte. Hogy igazi belső vallásosság, vagy inkább csak politikai számítás füzte-e annyira Rómához, azt nehéz volna megmondani. Az egyházi visszaéléseket ő is ismerte s indulatos kitöréseivel az egyházi személyeket sem kímélte. Szobb mellett a pálos barátok vámsorompóját, mely útját állotta, erőszakkal nyittatta fel és a Duuába dobatta. A pálosokat külön királyi rendelettel kellett később visszahelyezni jogaikba. Werbőczi így személyes lekötelezettje is lévén a pápának, Luthert, a német reformátort veszélyes lázadónak tekintette. Egyénisége a két férfiúnak egyébként is merőben ellentétes. Fraknói maga mondja Werbő- cziről: »Bátorságát új eszmék hirdetésében és régi tekintélyek megtámadásában óvatos számítás mérsékli.« Másutt ismét: >Az ő élete nem az iránytűhöz hasonlít... inkább széljel- zőhőz, mely a légáramlatok változásait követi.« Luther mindezeknek éppen az ellenkezője volt. Werbőczi pénzszerző, kapzsi, egyik nemzeti ajándékot és királyi donációt a másik után keblezi be. Ugocsa megyétől lefelé Zaláig és egészen Zágrábig annyi birtoka van, hogy ezeknek jegyzéke tizenegy nyomtatott lapra terjed. Luthernek pedig sokszor semmi pénze sem volt a házában s ilyenkor ezüstpoharát adta oda a kéregető szegény diáknak. Werbőczi politikai ellenfele volt az udvari pártnak s Hármas könyve dajkánk dúdolt valaha régen a bölcsőnk felett. A sűrű lombú szederfák alatt, a malomkő-asztalnál, a Kos- suth-szakálas, selyem-nyakra valós nagyuram beszélget a borpiros-arcu . jegyzővel a ruha drágaságáról, a gabona olcsóságáról, közben vizespohárból isszák a homokit, csak úgy tisztán: a Kínos zsidó, a kocsmáros, úgyis hozzáadta már a felerész víz- mennyiséget. A ház előtti virágos kertben labdarózsa gömbölyüségü, pipacs piros- ságu ifjú lány babusgatja a társait: a virágokat; elnézi a szirmait álmodozva hullató vén akácot, az ég alatt tova szárnyaló fecskéket és írigyli a madarakat, mivel oda szállhatnak, ahova! vágyódnak. Börtönnek képzeli a kis virágos kertet, dohosnak érzi a levendulaszagu kúriát, porszagunak az akácillatos falut és elvágyódik belőle messze-messze, talán oda, ahol egy nyurga, dúshaju diákgyerek föl
