Harangszó, 1921
1921-01-02 / 1. szám
.XII. évfolyam. 1921. január 2. I. szám. Felelőt tzerketztő 4. kiadd': SZALAY MIHÁLY. Társtzerkesztő: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lováazpatonára (VetzprAmmegye), al6H- zatéal dijak, reklamációk a HARANQ8ZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vnsvármegye) küldendők Eldnzetéat elfogad minden evang. leiké.z 4. tanító. Megjelenik minden vaeár nap. EVANGÉLIKUS Alapította: Kapi Béla 1910-ben. Szerkeeztl ás a kiadásért felelős: CZIPOTT GÉZA •zentootthárd (Vasvármegye.) A ,,Harangszó“ előfizetési ára egész évre: Luther- Szövetségl tagoknak cím- szalagos küldesse! 86 K, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-Szövetségl tagoknak clmszalagos küldéssel 84 K, csportos küldéssel 88 K. A „Harangszó“ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányo- kát küldünk. A „DUNÁNTÚLI LUTHE R-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Újjáépítés. Irta: Szalay Mihály. Sokat hallunk ma destrukcióról és rekonstrukcióról, vagyis rombolásról és helyreállításról. Rekonstruálni kell, amit a hitetlen és hazátlan elemek leromboltak. így lett jelszóvá a »Keresztyén Magyarország« s így váltotta fel az előbbi irányt a »keresztyén kurzus«. A romok megszámlálhatatlan sokasága építésre hí minden hitét és hazáját szerető embert, hogy a keresztyén és magyar szellem bukásával elbukoit hazát újra építhessük. Zajos »mozgalmak«-ban nincs is hiány. Csak csöndes, komoly építést látni keveset. Az eddigi építésnek jórésze inkább rombolás és a szép jelszavakkal való éretlen visszaélés. Szomorú szemmel-kísérni, miben látják sokan a keresztyénséget és magyarságot. Egyik abban, hogy gyűlölni és irtani kell a zsidóságot; a másik abban, hogy minden szabadabb és emelkedettebb szellemű keresztyénben a mai kurzus ellenségét szimatolja; a harmadik abban, hogy zajos és botrányos tüntetéseket rendez ; a negyedik abban, hogy lélek- halászattal foglalkozik; az ötödiknek meg azt jelenti a keresztyén kurzus: maradjon minden a régiben, fordítsuk vissza a haladás kerekét, maradjon meg a kiváltságos osztályok nagy vagyona, kényelme, hatalma s az alsó rétegek tudatlansága és nyomorúsága. Aki másként gondolkozik, veszedelmes destruktív elem. Hogy az ilyen építők nem építenek s még a romokat sem tudják eltakarítani, szomorúan bizonyítja az a körülmény, hogy a keresztyén kurzus alatt épen annyi a bűn, a korrupció, épen úgy folyik a hatalmon és a koncon való marakodás, épen úgy halmozódik egyesek vagyona mások és a haza rovására, épen olyan hitetlen és erkölcstelen életet élnek a divatos keresztyének, mint mikor még szabadkőmívesek, modern pogá- nyok voltak és szégyenlették a keresztyén nevet. Most csak azért keresztyének, mert ez a divat, ez a hatalmon levő »kurzus«, ez ád kenyeret, állást, biztonságot, népszerűséget. Ha holnap a keresztyénség rombolása lesz a divat, nem esnek zavarba, ott is otthon érzik magukat. Aki valóban építeni akar, sokkal mélyebbre kell hatolnia. A külső romlást a belső romlás vonta maga után, tehát a belsőt keli újjáépíteni, hogy a külső is újjáépülhessen. A keresztyén szellem, vagyis az éltető lélek szállt el a nemzetből, azért kellett, mint a testnek, porba roskadnia. Tehát a lelket kell visszahozni, hogy a testet életre kelthessük. Keresztyének voltunk Krisztus nélkül, tehát a baj ott rágódott a fundamentomon. Más fundamentomot vetettünk; a régiről lecsúszott egyéni, családi, társadalmi és nemzeti életünk. Krisztus sokaknak elestére, sokaknak feltámadására vettetett. Nekünk elestünkre, mert nem tudtunk rajta, mint szegletkövön megmaradni. Építésünknél félre dobtuk öt, az mondtuk, nem alkalmas arra, hogy beleépítsük életünkbe, vagy épen arra alapozzuk a magunk, gyermekeink, hazánk boldogságát; Krisztus nélkül könnyebb és jobb az élet, gyorsabban lehet boldogulni, bátrabban lehet a bűnnek élni: s így rajtunk is be kellett teljesedni az írásnak, hogy amely követ a^ építők félredobtak, mégis az lett a szegletkő s mivel ebbe a kőbe beleütköztünk: összezúzottunk s mivel ez a kő ítéletként reánk esett: széjjelmorzsoltattifnk. Ha tehát a szép jelszavakkal nem rombolni, hanem építeni akarunk, nincs más választás: álljunk határozottan az egyetlen fundamentomra; abba gyökerezzék, abból nőjjön ki, abból nyerjen uj erőt életünk, mert nincs más fundamentom, amelyen biztos és maradandó épület épülhetne, csak amely egyszer s örök időkre vettetett: a Jézus Krisztus. Míg erre az alapra nem állunk, lehet üres jelszó, lehet önző célokat takaró képmutatás, lehet éretlen és veszedelmes önámítás, de nem lehet valóság sem a »keresztyén kurzus«, sem a »Keresztyén Magyarországi« Meg egyszer „Kara“-csoDg. Irta: Torda Lajos. (Folyt.) Sok, sok példát hozhatnék föl, melyek azt bizonyítják, hogy nem igaz egészen, amit Vámbéry, a jeles nyelvtudós hirdet, hogy a beköltözött ős-magyarok a finn-ugor népekkel elegyedve elvesztették eredeti török nyelvüket. így maradt meg a kara és csöng szó is. .. Nem folytatom tovább. De ezzel a nyelvi kérdéssel kapcsolatban kifejezést kell adnom egy óhajomnak. Mindig azt halljuk, hogy mi magyarok testvértelen nemzet vagyunk.,Ez nem igaz. Sok, nagyon sok testvérünk van Közép-Ázsiában, tehát vannak testvéreink, csak távol laknak. Talán nem is tudnak rólunk. Mi már tudunk róluk. Élnek testvéreink nagy számmal Indiában angol, Turkesztánban részben kínai, részben orosz fennhatóság alatt. Nyelvünk indiai, mongol, tibeti és csaggataj török szavaktól hemzseg. Főleg az utóbbiból van sok benne. Ez áll a mienkhez legközelebb. Erre jött rá Vámbéry is, mikor Konstantinápolyban középázsiai török zarándokokkal érintkezett. ..
