Harangszó, 1920
1920-06-20 / 26-27. szám
1920. július 4. HARANGSZO. 169. íi is két Ízben es pedig 1787 és 1794- d ben kereste fel a zalai e.vangélikuso- ■*' kát; Kiss János püspök 1815-ben H tartott egyházláíogatást; Haubner V. Máté 1847-ben járt közöttük erősíteni, v vigasztalni ókat; Karsay Sándor 1875- d ben, Gyurátz Ferenc pedig 1896-ban it tartott a zalai gyülekezetekben kari ‘nonika vizitációt. A mostani püspöki egyházlátoga- it tással kapcsolatban tudósításunk a i következő: Kapi Béla püspök június hó 2.-án 4 kezdte meg egyházlátogatását Zalavárme- 3 gyében. Varga Gyula a kemenesaljai egy- ri házmegye esperese és László Miklós püsp. it titkár kíséretében első megállóhelye Szentit tamáson volt Nagy Pál vendégszerető ti házában, honnét másnap Pötrétére ment ) Grüner Károlyhoz. Itt gyülekeztek össze e a környékbeli szórványhivek, akiknek a [j püspök istentiszteletet tartott. A szórvány- g gyülekezet a nagy nap örömére és emlé- >1 kére 5000 K.-ás alapítványt tett. Június V 4-én Pusztaszentlászló következett, majd 5 i 5-én Zalaegerszeg, amelynek lelkésze: i Kutas Kálmán ugyanakkor súlyos műtét i ' után betegen feküdt Budapesten. Június 1 ; hó 6-án Zalaistvándot és Zalaszentgrótot i látogatta meg a püspök. Látogatását ekkor I J legnagyobb sajnálatára fontos egyetemes 1 bizottsági ülések miatt meg kellett szakítani i [ és Budapestre utazni. Június 12-én a zalai > egyházmegyében Magyary Miklós esperes- ! sei folytatta az egyházlátogatást. Kapolcs > anya- és Taljándörögd, öcs leánygyüleke- e zetben, honnan még aznap este Nagyvá- i zsonyba érkezett. Itt gróf Zichy Béla látta vendégül ősi kastélyában. Június 13-án 1 Nagyvázsony és Nemesleányfalu, továbbá l Mencshely, 14-én Alsó-felsődörgicse és i Akaii, 15-én Szentantalfa és Zánka, 16-án ! Szepezd és Kővágóőrs következtek, ahol i a zalai egyházlátogatás véget is ért. Nehéz, I komoly időkben tartotta meg ezen fontos i útját a püspök, de a fárasztó munka drága, i maradandó gyümölcsöt terem a hívek I lelkében. Mindenütt benső, meleg szeretet- | tel, örömmel fogadták a főpásztort elhal- i mozva a szeretetük jeleivel: a sok szép virággal. Prédikációit lelkesedéssel hall- I gatták, intéseit, figyelmeztetéseit készséggel megfogadták. Mindenütt résztvettek úgy a fogadtatáson, mint az istentiszteleten és i egyházlátogatási közgyűlésen a testvér református és róm. kath. egyházak tagjai is lelkészeik vezetésével és néhány helyen az izr. hitközség képviselői is. Elkísérték útjára a világi hatóság képviseletében a föszolgabirák, tisztelegtek előtte a községek, különféle testületek stb Egyszóval ünnepe volt e napokban Zalavármegyének s ezen ünnepnek melegségét még soká fogják érezni azon vidék lakosai, kiknek körében a lelkes és fáradtságot nem ismerő föpásztor megjelent. Az Istenitisztelet végeztével mindenütt offertorium tartatott, mely összesen 3170 K.-át jövedelmezett az egyházkerület segélyre szoruló gyámolt- jai javára. Keresek megvételre faluhelyen kis hajlékot belsőséggel, 8—10 hold szántófölddel, réttel. Cim a kiadóhivatalban. 3—3 A kocsi harang. Irta: Porkoláb István. Tavaszi időben, mikor a falusi kertekben otthonos labdarózsabokor habszin virágját himbálja a szellő, gólyák kelepelnek a kéményen, ko- lompszó hallik a rétekről és a zöld vetésben sárga pihés libuskákra vigyáz a liba-mama, meg a piros bőrű, kék szemű pásztor leányka, ilyenkor útra kerekedem és eljutok szarkafészkes akácok közé eldugott kicsike falukba, ahol még szed rongyot a zsidó s a bakter éjfélt kiált: itt még van kakukfü, levendula illat, muskátli, szíves szó, tiszta hangulat. Bent a kúriák padlásán szűette levelesládákban, porlepte írások a múlt időkről regélnek, — künt a házak előtti falócák üléssel kínálnak s amíg megpihenek, okos szavú magyarok mellém telepedve meséket mondanak. Kiböngészem a történetet, elhallgatom a mesét és, hogy semmibe ne vesszen, tovább adom én is: szálljon apáról fiúra. * * 1600 után járt az idő... Mint annyi sokszor már azelőtt és oly igen sokszor még azután, ekkor is rossz csillagok jártak Magyar- ország felett. Pedig pártfogó-gazdája lett volna kettő is, egyfelől a török, másfelől Rudolf király vigyáztak rá a maguk módja szerint, különösen az utóbbi, ho,"y milyen eredménnvel. megmutatta Bocskay vallás-szabadságharca. Pápa, Sümeg, Egerszeg végvárak vidéke, a Marcal menti Veszprém-vasi határ különösen sokat szjenvedett, útjában lévén töröknek, németnek, hajdúnak. De nem Bocskay hajdúinak. ök is vitézkedtek ugyan erre fele 1605-ben, de a vallás-szabadság zászlait lobogtatták s pusztítás emléke nem fűződik neveikhez. A De- vecser környékén elszaporodott, zsoldba nem álló, rablásból élő kósza hajdúk voltak a németek után legnagyobb rémei a vidéknek. Ez időben még a mostaninál is jóval sűrűbben sorakoztak egymás mellé a Kemenesalja Marcal-menti részén a jómódú nemes községek. Ilyen, mondhatni honfoglaláskori települések : Bekeny, Bekefa, Boba, Kocs, Parragi, Teke, Vadasülés és a környék egyetlen erődített helye az izsákfalvai palánk. Bekeny, a Héder- nemzetség ősi birtoka, a hetyei határban, a mai Nagy Sándor-féle major helyén létezett. _Teke ugyancsak a Héderek birtoka volt, a mai kocsi malom táján. Vadastilés, egyházzal, a Móritz, Huszár és Vörös családok származási helye, a mai bobai temető helyén feküdt egykor s vei« volt határos a ma is létező Izsákfalva, a Mark, majd a devecseri Csórón és Nádasdy (a nemes ágból) családi birtoka. Inkább kastély, mint vár voltánál fogva ez utóbbi sem nyújtott védelmet a vidéknek, de azért sem, mivel urai is inkább sarcolták, mint védték a föld népét s az őrségnek is mintha más gondja lett volna: a várak őrségei egymás közt hadakoztak. Az izsákfalvai palánkot épp ezidőben verte fel a zalaegerszegi vár magyar őrsége magyar tisztek vezetése alatt, taián éppen a kölcsön kenyér vissza I jár elvénél fogva,. A falvak így I — vedelem hiiján — egymásután lettek a török, a német és a hajdúk rfíarialékai, úgy annyira, hogy csak itt, e kis darab földön (a ma is lé- i tező Boba és Kocs közvetlen kör- j nyékén) alig pár évtized alatt öt falu f pusztult el teljesen nyomtalanul s velük együtt virágzó családoknak szakad magvuk. Erre a sorsra jutott Parragi is e (a mai kocsi határban a róla elnevezett dűlő őrzi emlékét) és földes- r; urai: a Parraghyak. 1606-ban még g létezett a község s a Parraghv csa- , Iádnak is számos tagjárói tétetik em- á lités. Rajtuk kívül a bobai Györffy w családból élnek itt és a jobbágyaik, k Hihetőleg e két, akkor előkelő és . gazdag család áldozatkészségének i eredménye az az 1606-ból való e harang, mely hírmondó gyanánt meg- lí maradt és napjainkig emlékeztet arra, - hogy itt, e tájon volt valha egy Par- n ragi nevű község is... * ^ * * * * % Közel a Marcal folyóhoz, susogó akác-lombok és ezüstösen csillogó c rezgő-nyárfák között húzódik meg ia egy igénytelen kis falu: Nemeskocs. °l A mellette elhaladónak nem regél ri semmi a hajdan itt élt frank lova- 0 gokról: a Héderekről és a velük bejött nemes vitézekről, akiknek pedig e* ma is megtaláljuk e tájon a leszár- n mazóit. A benne lakott törzsökös nemes családok sarjai különösen ,n Zsigmond alatt és a Hunyadyak- o korában vitézkedtek. Kocsy György ^ Zsigmond király kedvenc udvarnoka 1° és vitéz katonája volt s hősi harcok fA jutalmául (a Mestery családdal együtt) * nyer címert s több vas- és zala- megyei falut 1421-ben. Hollós Mátyás
