Harangszó, 1920
1920-06-20 / 26-27. szám
168. HARANGSZÓ. 1920. július 4. szigetvári hős. Tehát nem a háromszor lehajló csudás feszület és a Mária-kultusz lelkesítette Zrínyit és hős társait, hanem az evangéliom, a buzgó evangélikus prédikátorok éneke, imádsága és igehirdetése, miként ezt később a költő Zrínyi Miklós mondta a légrádi evangélikusok imádságáról és sok énekléseiről. 5. Horvátországi és muraközi birtokain Zrínyi horvátnyelvü protestáns műveket terjesztett És pedig Erdődy Péter horvát bán társaságában. Már egy 1559. évi levél szerint Consul István horvát bibliafordítását Zrínyi gróf birtokán lakó evang. lelkészek bírálták és terjesztették. Ungnad János 1561-ben horvát protestáns művek terjesztésére kérte fel Zrínyit, Erdődyt és Leukovicsot. 1562-ben Trüber Primus evang. lelkész Un- gnadnak írta, hogy néhány könyvet szépen beköttet és Zrínyinek küldi. 1563-ban császári biztosok tudakolták Fröhlich Sebestyén bécsi könyvárustól, hogy mennyi protestáns könyvet szállítottak Zrínyi grófnak. És ez évben panaszolta fel Fröhlich könyvárus, hogy Zrínyi Miklós könyveket kért tőlük s ők szépen bekötve küldtek neki ilyeneket De midőn Raid Kristóffal együtt felkeresték és az árát kérték tőle, a pénzhiányban szenvedő Zrínyi magyarul és gorombán felelt nekik (Ungarische Antwort er deswegen schimpflich gegeben) A bekötés árát később Raid Kristóf fizette meg 12 tallérral. (Kostrencic, Beiträge 2., 96 és 207. I. Főuraink fi zetni a legszentebb célokra sem szerettek s a hitelezőket kedvetlenül fogadták, mert állandóan pénzhiányban szenvedtek.) Ez utóbbi a legnyomósabb érv Zrínyi protestáns hite mellett, mezt aki protestáns müveket vásárol és terjeszt jobbágyai és katonái között, az bizonyára maga is protestáns volt. 6. A protestáns lelkészek nagy lelkesedéssel ápolták Zrínyi emlékét s irataikból a hitrokoni szeretet melege is kiérzik. Szigetvár sorsa iránt az evang. lelkészek kezdettől fogva nagy érdeklődést mutattak, mert hiszen gyülekezetük is volt ott. Már Tőke Ferenc >az szigeti hősökhöz való szerelmében« énekelte meg az első ostrom históriáját. Schesaeus Keresz- tély segesvári evang. lelkész 1571- ben Wittenbergben latin versekben megírva adta ki Sziget elvesztésének históriáját (De Capto Sigetho) s Zrínyit azzal vigasztalja benne, hogy néki, aki Krisztus népéért ontotta ki vérét; majd Krisztus is az ő vére árán szerzett ajándékokat fog adni. Kulcsár György alsólendvai evang. lelkész 1573-ban megjelent munkáját Zrínyi három fiának ajánlván, nem csak ezeknek, hanem általában a Zrínyieknek vallásos buzgóságát dicséri s így ebbe már az atyjokét is beleérti. Forgách Imre trencséni főispán is, a hősnek buzgó protestáns veje, Zrínyi Kata férje, apósának emlékére Wittenbergben 1577-ben emlékkönyvet adott ki (De Sigetho Hung propuguaculo) s ebben a már említett és Sziget el veszténél is jelen volt Siklósi Miklóson és Schesaeus- son kívül Miskolczi, Cibrádi, Szik- szai, Hellopaeus, Batizi, Sartorius, Sommer és több más, csupa protestáns lelkész és tanító írt emléksorokat. Szikszai megemlíti, hogy a szigetvári hősnek már első éveitől fogva gondja volt arra, hogy Krisztust megismerje és >az egyháznak szere- tetével« rettentheletlenül ment végzetes sorsa elé. A lelkészek akkor így csak a saját hitsorsosaikról írtak. 7. Közel egykorú forrás Zrínyit határozottan protestánsnak mondja. Ifjabb Perlaki Márton lévai református lelkész ugyanis, ki mint idősb Perlaki Márton vizlendvai esperes fia a Zrínyi urodalmak szomszédjában a Dunán túl nevelkedett és értesüléseit atyja révén a XVI. századig vihette vissza, 1646-ban írja: »Zrínyi Miklós, ki Szigetben veszett anno 1566-ban mi vallásunkon volt, annak fia, Zrínyi György is, kinek udvari prédikátora Paulus Lonchaeus trfíénk volt, ez idén holt is meg. Gyermekkoromban ismertem azt az urat (Györgyöt), ki Monyorókeréken holt meg és Csáktornya mellett az fejér barátok klas- tromában, kit Szent Ilonának hívnak, temették el.« 8. Zrínyi fiai, lányai és ve/ei mind protestánsok voltak. Három fiát, Györgyöt, Miklóst és Kristófot Kulcsár György lendvai lelkész mondja buzgó protestánsoknak 1573. évi müvében. Különösen a fentebbi György volt igen buzgó, ki az egész Muraközt reformálta. És leányai közül is Kata (előbb Thurzó Ferenc, később Forgách Imre neje), Dorottya (Batthyány Boldizsárné), Orsolya (Bánffy Miklósné), Borbála (Thurzó Elekné), Margit (Homonnai Drugeth Miklósné) férjeikkel együtt mind protestánsok voltak. A gyermekek bizonyára már atyjok életében szívták magukba az evangéliom igéit. S nevelő anyjok, Rosenberg Éva fe evangélikus volt. 9. Horvát és osztrák történetírók is protestánsnak mondják Zrínyit. így Smiciklas, Bucar, Kosirencic, Pindor, Elze saÉ A magyarok közül pedig Tóth Ferenc, Rácz Károly, Zsilinszky M., Varga Lajos és legutóbb Haller Jenő. De állításukat ezek vagy hiányosan, vagy éppen nem okolták meg. J Ha Széchy Károly ezeket az adatokat ismeri, nem mono. atta volna, hogy »a szigetvári kapitány, kinek az igaz hittől elszakadt, bálványimádó és különb-különb vallásban gyönyörködő magyar nemzetet kellett megváltania, nem csak a Zrínyiász eszméjénél és vallásos világnézeténél fogva, hanem saját öröklése és meggyőződése szerint is katolikus volt«. Mi a fentiek alapján, azt hiszem, nyugodtan tekinthetjük a szigetvári hőst protestánsnak. Egy régi vitakérdéshez akartunk e sorokkal hozzászólni és ajánljuk érveinket, melyeket eddig csak kevesen ismertek, az irodalomtörténet barátainak figyelmébe. Egyházlátogatás Zalában, j Kapi Béla püspök a zalai gyülekezetekben. Természeti szépségekkel, gazdag történelmi múlttal ékes, hullámzó Balatonnak zalai partvidékén elterülő gyülekezeteit, — ahol valamikorszintén korán kezdett derengeni a lelkekben az evangéliumi világosság, hamar meghallották a wittenbergi fülemülének a dalát, — az angyalok nyelvén szárnyalni tudó magyar léleknek ez ősi otthonát tisztelte meg, egyházlátogatásával csak a közelmúltban adunántűli egyházkerületnek fáradhatatlan püspöke : Kapi Béla, hogy itt is lelket öntsön a fáradt magyar keresztyén keblekbe, hogy hazaszeretettől. Krisztus evangéliumától izzó, lángoló, imádkozó lelke világító szövésekéként világoljon be a megpróbáltatás eme nehéz napjaiban, a magyar Tem- pe völgyének napsütötte lejtőin sűrűn elszórt fehér falvakba, salugáteres házakba, ahol ma szintén nem egy helyen a földön, a porban hevernek a máskor oly szépen imádkozó nek magasba törő szárnyai. A zalai gyülekezetek ezúttal cedszer részesültek a püspöki egyhá látogás áldásaiban. 1775 és 178 ben Perlaky Gábor látogatta meg gyülekezeteket; '•tirabovszky Sámu
