Harangszó, 1920

1920-11-07 / 45. szám

XI. évfolyam. 1920. november 7. 45. szám.

F«I«I6« •«•rkeíztfl ét kiadó:

SZALAY MIHÁLY.

Táraazerkeiztó:

NÉMETH KÁROLY.

Kéziratok Lovázzpatonéra (■Vaazprémmegya), alóR- zatézl dijak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdi-« (Viitvármegye) küldendők.

ElőRzetést elfogad minden evang. lelkéaz éa tanító.

*

EVANGÉLIKUS NÉPLAP.

Alapította: Kapi Béla 1910-ben.

Szerkeszti e a kiadóhivatal vezetője:

CZIPOTT GÉZA •zentqotthArd

(Vatvármegye.)

A „Harangazó" előfizetési ára: fél évre közvetlen küldéssel 20 kor., csoportos küldéssel (legkevesebb 10 példány) 18 korona.

A „Harangszó“ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk.

Megjelenik minden vasárnap.

A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA.

Katona.

Születése századik emlékünnepén.

— 1892. november 11. — (Koszorúzott pályamű.)

* Jelige: Száz éve, hogy születtél századoknak.

Idő fájáról száraz levelekként Szállnak az évek, szállnak sebesen;

De a költőnek homlokán a repkényt El nem hervasztja semmi soha sem. Fogyó idővel híre csak növekszik,

S lángszelleménél késő kor melegszik; Csillag lehull, gyöngy elvegyül a földdel, De Katonánknak mirtuszága zöldéi.

itt, »melyben gyenge bölcsőd renge“, a ház. Az égi szikra itt fogantatott;

Vak éj borul rá feketén, mint a gyász, Majd fénybe von sok látó századot. Kétszer születtél e világra költő:

Nem bölcsőd, — sírod lett életre keltő, Rövid bús pályád bús temetkezés volt, Erőd duzzadt — s lézengtél mint a félholt.

Ifjúkorodnál hő csókjával ott állt Költészet, ábránd és honszeretet;

De melyen nékik áldoztál, az oltárt Lerombolá kínos balvégzeted.

Repülne lelked fel, fel. De mihaszna! Szárnyszegetten nyitsz ajkat panaszra. Lent jár, ki egykor a magasba szállott — Korod nem értett és ez lön halálod.

És mégis éltél! Oh minő egy élet A költő álma, e szent látomás!

Örökléttel fölér a percnyi ihfet,

Az Ideálért a fellángolás.

Hol zeng a dal, megszépül a valóság, Szúró tüskéi mindmegannyi rózsák;

Hol zeng a dal, megistenül, mi földi,

És enyhe béke a szívet betölti.

És mégis éltél I Ki ijrt a világnak,

Világ nem ismeré föl érdemét;

Örök dicsőség dajkáló anyádnak:

Babért rád ö font első, Kecskemét. Lemondásodnak néma éjjelében Szülöttefölded tart mécset kezében ; Közöny, mellőzés szívedet repeszti,

A sebet rajta anyakéz hegeszti.

És mégis éltél! Elméd nagy alkotása Küzd, érez és cselekszik szüntelen;

A múlt ködéből lelked lángvonása Csodás erővel ragyog a Színen.

A büszke Bánk jő. Szenvedélye égi,

S királyi lelkét balsors összetépi.

A szép Melinda jaj, hogy’ térdel ottan — „Bánk, Bánk, taposs meg engem!“ nyög

a porban.

Petur haragja gyújt, miként a villám, Költögeti a „vasravert hazát“

Tiborcznak ajka bús parancsra nyílván, Siratja a szegény nép igazát.

Borong, mint felhő, a „sötét szövetség“, Fénylik mögötte hűség s kötelesség;

Hű a magyar, hazához s királyhoz,

Értök mindenkor vért és éltet áldoz.

Élsz oh Dicső és élni fogsz örökre,

Míg egy magyar szív küld honért imát: Míg egy szív ég a szépért, fenn-re törve, Te élni fogsz, mert él tragédiád.

Száz éve, hogy születtél századoknak,

A véled testvér-szívek feldobognak,

S ünnepet ülvén e kis .Kör“ !) nevednek, Nép milliói áldva emlegetnek.

Idő fáiá/ÓJ száraz levelekként Csak dúljatok ti évek sebesen :

A nagy Költőnek homlokán a repkényt El nem hervasztja semmi, soha sem. Fogyó idővel híre csak növekszik,

S lángszelleménél késő kor melegszik. Csillag lehull, gyöngy elvegyül a földdel, De Katonánknak mirtuszága zöldéi!

Sántha Károly.

>) Katonakor Kecskeméten.

Aa ingéliomi Munkások Szövetsége.

Irta. Dr. Molnár Gyula, az E. M. Sz.

elnöke, törvényszéki biró.

Az evangéliomi Munkások Szövetségének aug. 3—6. napjain Östffy- asszonyfán tartott konferenciájáról a Harangszó aug. 29-iki számában két közlemény jelent meg. Az egyik egy krónika, a másik egy kép a szövetségről. A krónika tömör és hű, a kép azonban, — jóllehet ügyes kéz forgatta az ecsetet. — itt-ott reászorulna egy kis helyesbítésre.

Hálásan köszönöm a kép festőjének, N. K. igen tisztelt barátomnak a meleg elismerést, amellyel igénytelen személyemnek és egyes munkatársaimnak adózik, de köszönöm neki a bírálatot is, amellyel reá szorít bennünket arra, hogy a konferenciának egy nagy hiányát — legalább valamennyire — utólag pótoljuk. Ifjú munkatársaim, — akik a konferencia programmjának előkészítéseiben1 ter- heim nagy részét magukra vállalták, — buzgóságukban annyira megtömték előadásukkal a konferencia napjait, hogy a programm egyik fontos tárgyát: az E. M. Sz.-vel kapcsolatos szervezkedés kérdését már csak a déli szünidőre tudták beilleszteni. Mivel azonban a déli szünidőre a konferencia résztvevőit (éppen mert nagyon hívek és nagyon figyelmesek voltak), alaposan kifárasztottuk, nem volt szívem az erőgyűjtés idejét is megrövidíteni. így azután eltelt a konferencia anélkül, hogy csak egy szó is esett volna erről a fontos témáról: kik vagyunk és mit akarunk ? Hadd pótoljam tehát most mulasztásunkat.

Az E. M. Sz. célját alapszabályainak 2. §-a következőkép határozza meg : A szövetség célja a) keresztyén munkások nevelése az evangélikus egyház számára; b) a kötelékébe tartozó keresztyén munkásoknak céltudatos munkába állítása. — Van-e szüksége evang. egyházunknak ilyen célú szövetségre? Vannak, akik azt mondják, hogy nincsen; ott vannak a theológiák és tanítóképezdék, elvégzik azok munkásképzést, sokkal szakszerűbben, mint mi tudjuk. — A kínálkozó válaszok nagy tömegéből csak egyet iktatunk ide : az aratni való gabona sok, az arató kevés. A Bethánia-Egylet, — melynek iránya szövetségünk irányával sok tekintetben megegyezik, — az elmúlt esztendőben a gyakorlati keresztyén szeretetnek a következő munka mezőin dolgozott: a vakok, a szegényházak lakói, a prostituáltak, az életuntak, a javító nevelésre utalt leányok, a