Harangszó, 1920
1920-04-04 / 14. szám
1920. április 4 HARANUSZO 109 A bárányka hűségesen követte kis gazdáját. Kimentek a faluvégi útra. Ott leste, várta Jóska, mikor bukkan fel a távolban az édes apa szekere. A bárányka nem várta annyira a saját csengőjét, mint a kis gazdája. Jobban érdekelte az űtszéli szántóföldbe vetett gyenge lóhere. Mindinkább beljebb került a lóherébe, vigan legelészett Jóska elmerülve leste a vásáros szekereket s nem vette észre, hogy tilosban legel a bárányka. Meglátta azonban Gergő bácsi, a csősz Szokatlan haragos hangon támadt Jóskára. — Megállj, te gyerek!... Miért n m vigyáztál jobban a báránykádra, hogy ne ment volna tilosba?! Jaj lesz most neked... Elhajtom a báránykát !. . . Keserves sírásra fakadt Jóska s könyörgött, hogy bocsásson meg neki Gergő bácsi most ez egyszer, ne hajtsa el báranykáját! Úgy vigyáz ezután a báránykára, hogy egy tapodtat sem ereszti el maga mellől. Sőt többé el sem jön vele hazulról... Gergő bácsi, a máskor oly tréfás, jószívű ember, most hajthatatlan maradt : elhajtotta a báránykát. — Jaj, mi lesz most?! — zokogott Jóska, szlvecskéjét kétségbeesés, szállta meg. Sok vásáros szekér bukkant már föl a távolból, de most nem érdekelte. Nem várta a csengőt. Minek is már, ha nincs meg a bárányka! Pista: Mi tanultunk egy szép legendát szent László Királyról hogy ez még sírjában se tudott nyugodni Nagyváradon mikor a magyar seregek nem bírtak a sok törökkel, hanem fölkelt, nagy fekete paripáján a hadak élére nyargalt s diadalra vezette őket. Apa: Sok bajlink volt bizony hajdanában a törökkel. Pista: No, hiszen elbánt velük alaposan Hunyadi János. Az lehetett ám a futás, Nándorfehérvárnál. Hát még a fia, Hollós Mátyás. Dédapa: Mátyás, az igazságos. Nem volt, nem is lesz nekünk soha többet olyan dicső királyunk. Eszti: Azért hívták Hollős Mátyásnak, mert egy hollómadár volt a címerében. Juliska: Igen, én is tudom. Attól küldött neki az édesanyja levelet Pápára! (Mind nevetnek.) Pista: No, egy kicsit messzebb annál — Prágába. De vissza is Nem is merészel többé szülőivel találkozni. Mit mondjon nekik, hogy hová lett a bárányka? Lekanyarodott az útról a kertek aljába vezető gyalogösvényre s forró könnyet hullatott a gyepes útra. — Óh, édes jó Istenem ! Tán soha többé nem mehet haza!... A kertaijdban bujdosott hosszú ideig, míg végre a saját kertjük végébe húzódott, onnét sirdogált befelé csendes zokogással. Egyszercsak valami hangra lett figyelmessé. Mintha csengő szót hallott volna. — Oh jaj! megjöttek édesapámék a vásárról. . . Bizonyosan az édesanya csenget a bárányka számára hozott csengővel, hívja őket haza. És ő nem mehet, nem tud bemenni! Mintha gyökeret vert volna a lába ... A csengő hangja mind közelebbről hallatszott, mintha csak a bárányka nyakán lett volna és szaladt volna, oly gyorsan csengett. S ime a pajta mellől legnagyobb meglepetésére a bárányka futott feléje a csengővel. — Aranyos báránykám, itthon vagy?! — rohant kitörő örömmel a megkerült báránykához. Kedves halottunk emlékét méltóképen megörökíthetjük, ha van jó fényképünk róla. Fényképe után megrendelhetjük művészi olajfestésü élet- hű arcképét. A címet és feltételeket lapunk kiadóhivatala közli. szolgálta később a cseheknek a vendéglátást. De szerettem volna én is Mátyás király idejében élni. Beálltam volna én is a fekete seregbe és segítettem volna nevelni a magyar dicsőséget. Bizony, én is inkább leugrottam volna a mélységbe mint Dugovics Titusz, de a zászlót mit reám bíztak oda nem adtam volna az ellenségnek én se. Anya: Miért hogy a férfi, még a bajusza se ütközik, már a csatába kívánkozik? És ha ma fújnák meg a riadót, még talán öregapó is fölkereskednek és kend is lóra kapna a fájós lábával is. Apa: Bizony, megtennem én, hívást se várnék. Gyáva magyar embert még nem látott a világ. Pedig de nehéz elgondolni, hogy mind ez a sok szenvedés, százezrek halála, mind hiába való volt. idegen cenk bitorolja szép magyar hazánkat. Dédapa: Azért ne csüggedjünk el fiam. A balsorsban nagy vigasz= Hogyan = lábolunk ki? A nagy világégés tiszke R lepted a magyar földet. Ezer-8 éves hazánkat romjaiból kell | újjáépíteni Az elkövetkezői nehéz idők mindenkitől vilá-l I gos kötelességtudatot, a fele-1 lősség átérzését és Ilii köte-S lességteljesítést kívánnak. Krisztusnak lelke nélkül elpusztulunk. Egyedül az evangéliom isteni hatalma menthet meg bennünket. Méltán számíthatunk tehát! a jóakarata emberek támoga-j tására azok az intézmények,! amelyek az evangéliomi szel-1 lem megerősítését, Krisztusi ügyének diadalra juttatását! Itűzték ki célul. I A Dunántúli Luther-Szö-1 vétség az evangéliom védel-1 mére alakult. Legyen Ön az első tízezer! között, akik a Szövetség tag-1 jaivá lesznek. Senki sem re-8 mélheti, hogy csak a maga! erejére hagyatva elérhet any-j nyit, mint abban az esetben,! ha összefog a vele egy aka-l raton levőkkel, egy cél felé | törekvőkkel. Egymásra vagyunk utalva. A Dunántúli Luthcr-Szövet- ségnek szüksége van Őrre; Önnek szüksége van a Dunántúli Luther-Szövetségre. Jelentkezzék belépésre lelkészénél, tanítójánál, vagy Szombathelyen az evangélikus püspöki hivatalnál! I Tagsági díjak: I. alapitól tagság 200 K, 2. rendes tag ! ság egyesnek 6 K, családnak I 9 K, 3. segítő tagság 2 kor. I
