Harangszó, 1920

1920-03-28 / 13. szám

102. HARANGSZÖ. 1920. március 28. nem következett, épen úgy kezeljük, mint fentebb a palántanyerés cél­jából készült melegágynál említettem volt. További teendőnk mindkét eset­ben egyelőre csak a lehetőleg gya­kori szellőztetésből, a talajnak állan­dóan mérsékelt nedvesen tartásából és a mslegágynak a kihűlés ellen való megvédéséből áll. Szellőztetésre mindig a nap legmelegebb szakát használjuk fel, olyképen, hogy mele­gebb időben az összes, hideg idő­ben pedig csak a végső ablakok szél ellenében való feltámosztásával igyekezünk a levegőt gyorsan kicse­rélni. Ahogy az idő tavasz felé eny­hül, különösen meleg, napsütéses időben, az összes ablakok hosszabb időre is feltámaszthatók, még később pedig, midőn már a nappalok jó melegek, el is távolíthatók és csak éjjelre rakandók fel. Az éjszakai gondos betakarás — különösen ad­dig, amíg az éjszakák fagyosak — soha el nem maradhat. Tavasszal azonban, ha már az éjszakák elég enyhék, takarnunk nem szükséges, mert egyedül az ablakok is jó vé­delmet nyújtanak. Ha a melegágyban még május első felében is volnának növényeink, az ablakok felrakását úgy éjjel mint nappal teljesen mel­lőzzük, mert ilyenkor már a növé­nyek olyan nagyra vannak fejlődve, hogy azokat a letörés veszedelme nélkül be sem takarhatnánk. A fen­tebb ismertetett szellőztetésnek gon­dos végrehajtása minden esetben, de különösen a palántanevelés cél­jából készült melegágynál bir igen­igen nagy fontossággal, mert csak így tudjuk növényeinket az állandó helyre való kiültetés idejéig hozzá­szoktatni a külső légmérséklethez. Az ugorka és a sárga dinnye melegágyban is a harmadik rendű indáján szereti a termést hozni Ha tehát ezen növények palántái már 3—4 levelesek, hegyüket vissza kell csípni, mert így a második és ezek­ből — megint visszacsipés után — a harmadik rendű indák, gyorsabban és tökéletesebben törnek elő. Paláníanevelés céljából készült melegágyban addig kell a növények­nek maradni, amíg a sziklevélen kívül 3 -4 valódi levéllel nem bír­nak. Ezen idő alatt tanácsos a pa­lántákat egyszer átültetni (kertész­nyelven pikirozni), mert ezáltal gyö­kérzetük nagyban gazdagodik és a szabadföldbe kikerülve, gyorsan, tö­kéletesen, fejlődnek. Melegágyat pa­lántanevelés végett leginkább nyári káposzta-félék (fejes káposzta, kel, kalaráb, karfiol, stb.), a paradicsom, paprika, zeller és a nyári saláta igényelnek. Tudnunk kell végül, hogy a meleg­ágyat, csak lanyha, tehát nem túl hideg, a melegágy hőfokát megkö­zelítő hőmérsékletű vízzel szabad öntözni. Hideg vízzel sokkal többet ártunk mint használunk, mert a melegágy hőmérséklete csökken és növényeink megfáznak, fejlődésükben visszamaradnak. Ha — mint fentebb említettem — növényeinket gyökér­gazdagítás végett a melegágyban át­ültetjük (pikirozzuk), uj helyükön pár napig, a napsugaraktól árnyékolással óvnunk kell. /c? , . ... . (Folyt, kov.) HETI KRÓNIKA. Karczag város küldöttsége a kor­mányzónál. Karczag város hódoló küldöttségét fogadta Horthy Miklós kormányzó. Az oláh megszállás után csak most ébredezik dermedtségéből ez a nagy magyar város is, amint a vérkeringése újból megindul, első dolga, hogy siessen hitet tenni ma­gyarsága mellett. A küldöttség, váro­sának magyar rajongását, hitét, re­ménységét hozta magával és tette a kormányzó elé. És ezenkívül még valamit. Száz hold földet ajánlott föl Karczag városa a kormányzó által megnevezett alapítvány részére >a nemzeti eszmék és ősi vitézségek ki­váló képviselőinek jutalmazására. < Királyi adomány ez. Régi, dicső ma­gyar királyok jutalmazták földdel a magyar hősöket s most Karczag vá­rosa követi a királyok példáját és a magyar vitézség kultuszát földado­mányozásával akarja megteremteni, ellenséges csizmáktól megtaposott, megkínzott magyar földével, melyet kiömlött magyar vér áztatott termé­kennyé. A költségvetési provizórium. Ko­rányi Frigyes báró pénzügyminiszter a nemzetgyűlés ülésén előterjesz­tette az államháztartásnak 1920. évi február, március és április hónapjai­ban való viteléről szóló törvényja­vaslatot. A javaslat az állami kiadá­sok összegét 1.710,428.660 koronára teszi, míg a bevételeket 851,613.460 koronában állapítja meg. Ez tehát a három hónap alatt körülbelül 860 millió deficitet az államháztartásban. A kiadások tételei között a legna­gyobb összeggel a kereskedelmi tárca szerepel 536,461.800 koronával, földmívelésügvi minisztérium 65,345 450 koronával, a kultuszminisztériur 95,156.620 koronával. A románok pusztítása Hódmezö vásárhelyen és Debrecenben. Tudjul jól, hogy a románok, ahová csal betették a lábukat, mindenütt pusztí tottak és fosztogattak. Az erről szóh krónikának egyik érdekesen szomori fejezete az, amely a hódmezővásár helyi pusztításokról szól. íme: A re formátus főgimnázium könyvtárát a; mentette meg. hogy helyiségének vas ajtaja van. Ez mentette meg a régi ségtárat is, de hihetetlen vandaliz mussal pusztítottak a román katonái a többi tárakban, amelyek faajtaii fölfeszítették. A filológiai gyűjtemény­ben elhelyezett nagy atlaszokat, dísz­müveket széttépték, úgy, hogy a pad­lón térdig ér a papírhulladék; a kiasz- szikus szobrok gipszmásolatainak égj részét összetörték. Egy olasz tábornok vezetésével megérkezett Debrecenbe az ántánt jóvátételi bizottsága, hogy az oláh megszállás alatt történt károsodáso­kat fölbecsülje. A városi tanács a részleteket későbbi időre Ígérte a bi­zottságnak, ez alkalommal csupán a közvagyonban és magántulajdonban esett kár kerek összegét mondta jegy­zőkönyvbe. E szerint Debrecenben a románok nyolc milliárd korona ér­tékű kárt okoztak, az államvasuti gépjavító műhely elrabolt teljes be­rendezése egymaga két milliárd ko­ronára rúg, a többit a város és a gazdaközönség szenvedte elhurcolt javakban. Bejelentette továbbá a ta­nács, hogy a megszállás alatt a vá­rosban negyvennégy gyilkosságot kö­vettek el az oláh martalócok. Az án- tánt-bizottság megdöbbenve hallotta a jelentéseket és megtekintette azo­kat a helyeket, ahol a károkat okoz­ták. Hajdumegye községeiben eddigi megállapítások szerint több mint 223 gazdát gyilkoltak meg a románok. Berlin. Berlinben már megint a forradalom ütött tanyát. Forradalom, amely azonban a nemzetiszinü lobo­góval vonul föl és tör utat magának, . hogy a német nemzetet kiragadja ab­ból a hínárból, amelyben a háború gyászos befejezése óta vergődik. Si­kerül-e majd a nagy mű, amelyért mindent kockára tettek, vagy pedig csak újabb viszályt és gyászt hintenek el, az még ma meg sem jósolható. Poincaré, volt francia elnök cikke. Poincaré a Revue des deux Mondes március 15-iki számában cikket írt ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom