Harangszó, 1920
1920-03-28 / 13. szám
1 UV. HARANQSZO. 1920. március 28 hozzuk el mi is azt az erőt, amely igazi életre képesít. Amint újra megtelnek a kőből épült templomok, úgy majd felépül a szívekben is a lerombolt oltár s hallunk új harangszót a kihalt pusztaságban. Pel erre a munkára 1 »Akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul I< Nemzetgyűlés. A kormány programmja. 1848 :XX. Élénk érdeklődéssel vártuk az uj miniszterelnöknek, Simonyi Semadam bemutatkozását a nemzetgyűlésen. Miután sikerült a pártokkal megegyeznie, a kormányt megalakítania, márc. 17-én mutatkozott be a nemzetgyűlés előtt. A nemzetgyűlés figyelemmel hallgatta Simonyi Semadam-ot, aki nem annyira az érzésekre ható szónok, mint inkább az értelemhez beszél. Beszédének feltűnő részét képezi a hely, ahol a pártok szövetségére utal s ahol egyben célzást tesz a románok lassú visszavonulására. A legnagyobb melegséggel nyilatkozott a miniszterelnök a tisztviselőkről, a kiknek nyomasztó helyzetén sürgősen segíteni kell. De már a pénzügyi kérdések taglalásával, a midőn utalt azokra az óriási terhekre, amelyeket a gazdasági konszolidáció érdekében mindenkinek vállalnia és viselnie kell, vegyes érzelmeket keltett. Ellenben osztatlan tetszéssel találkozott, a midőn megemlékezett a nemzeti hadseregről. Majd a katonai kérdéssel kapcsolatban a fegyveres erőnek alkotmányos megszervezését és a felelős honvédelmi miniszternek való alárendelését helyezte kilátásba. Közgazdaság, ipar és a munkáskérdés, földreform, katolikus autonómia, a közoktatás keresztény és nemzeti iránya, a rendőrség államosítása stb. sorra felvonult a miniszterelnök program-vallásában, mindez azzal a körülírással, hogy ezek sürgősen megoldandó faladatok s hogy a kormány ezekből csak annyit foglalt bele programjába, a mennyit ez a mai nemzetgyűlés megoldhat. * Azután következett a beszédnek az izgalmas fordulata. Simonyi-Semadam felolvasta a békebizottság elnökének, Apponyi Albert grófnak a kormányhoz intézett levelét, a melyben rámutat a külföldön elterjedt káros hírekre, azzal a U«J——■— súlyos záradékkal, hogy ezek az állapotok a békeakció sikerét vesze- delmeztetik. Mindjárt az első mondatok elhangzása után mozgás keletkezett az egész Házban s a miniszterelnöknek meg kellett küzdenie azokkal a heves közbeszólásokkal, a melyek részint a háta mögött, részint pedig a szélső baloldalról sűrűén zavarták. Védekezéséül a szemrehányások özönével szemben kiemelte Apponyi levelének fontosságát. A miniszter- elnök kerve kérte mindazokat, akiket illet, hogy a gyűlöletet és az indulatokat égessék el most a hazaszeretet oltárán. Amikor Simonyi miniszterelnök befejezte beszédét, olyan nyugtalanság és olyan lázas izgalom volt az egész Házban, hogy a viharjósok már a falra festették a robbanást. * Midőn az ülés újból megnyílt, a keresztény nemzeti pártnak egy sima- szavu szónoka, — Dömötör Mihály — tapintatosan szóvátette az Apponyi levele nyomán fölfakadt aggodalmakat. Egy kisgazdapárti képviselő, — Rendes János — pedig figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy kifelejtette beszédéből az 1848 : XX. törv.-cikket. Ezek után szólalt föl újra Simonyi- Semadam s nyomatékosan hangoztatta, hogy távolról sem azonosítja magát az Apponyi levelében foglalt adatokkal. Az ezredrésze sem igaz abból, a mit a külföldi sajtó rosszindulattal terjeszt rólunk. De hozzátette: éppen Apponyi levele mutatja, menynyire káros minden magánakció, a mit a külföldön rágalmazó hadjáratra használnak ki az ország ellen. A mi pedig az 1848. XX. törvénycikket illeti, ezt a miniszterelnök a csata hevében csakugyan kifelejtette beszédéből s most kijejentette, hogy ennek a törvénynek végrehajtását a katolikus autonómia életbeléptetésével egyidőben tervezi. A kékpénz felülbélyegzése és a kényszerkőlcsőn. A békeszerződés tervezetének 189. §-a szerint az osztrák szerződés életbelépte utáni két hónapon belül azok az államok, melyek az egykori monarchia valamely területét megkapták, vagy amelyek a monarchia széteséséből keletkeztek, Ausztriát és Magyarországot is beleértve, ha még nem tették, kötelesek az OsztrákMagyar Banknak területeiken lévő bankjegyeit egy külön bélyeggel lebélyegezni. Ezt a műveletet ezek az államok már végre is hajtották, egyedül Lengyelország és Magyarország az, ahol a bankjegyek fölülbélyegzése mind- ezideig nem történt meg. Lengyel- országban azért nem, mert ott a koronát a felülbélyegzés helyett lengyel márkára cserélik be, nálunk pedig azért nem, mert itt a proletár- diktatúra, majd a román megszállás ideje alatt ilyen intézkedést nem lehetett végrehajtani. Hogy a bankjegyek fölülbélyegzése mielőbb nálunk is megtörténjék, az főleg azért kívánatos, mert a felülbélyegzéssel kapcsolatban fölveendő kényszer- kölcsönre az államkincstárnak most már sürgős szüksége van. Az államkincstár jelenleg abban a helyzetben van, hogy az óriási állami kiadásokkal szemben számottevő bevételek alig vannak. Az állami szükségletek födözcséről múlhatatlanul gondoskodni kell s erre jelenlegi helyzetünkben, addig, amig sikerülni fog az állami bevételeket a kiadásokkal egyensúlyba hozni, nincs más mód, mint vagy kölcsönt fölvenni vagy államjegyeket kibocsátani. Ez utóbbi mód növelné a forgalomban lévő papirospénz tömegét, melynek káros hatását közgazdaságunk annyira érzi és amely tagadhatatlanul egyik oka pénzünk elértéktelenedésének. A kényszerkölcsönt tehát állampénzügyi és közgazdasági szempontok egyaránt indokolják. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy ó teljes tudatában van annak az ellenvetésnek, hogy az ilyen kényszer- kölcsön bizonyos igazságtalansággal jár, mert e kölcsönben az egyes gazdasági alanyok nem vagyonuk arányában részesednek, hanem az ilyen kényszerkőlcsőn azt éri, akinek birtokában a bankjegymennyiség épen van. Ennek az igazságtalanságnak ellensúlyozását az államkincstár azzal véli elérni, ha a kényszerkőlcsőn után megfelelő kamatot fizet. Sasok — hollók. Ftt vannaka hollók—azt gondolják, meghalt— Undok csőreiket hogy testébe vájják. .. Hisz olcsó a préda, —nem kel! érte hős kard... Nem kell rettegni sem, — vissza még nem [vágják .. . Károghat a holló — beteg a sas madár,... Áléit a büszke sas, — hollóé a határ.
