Harangszó, 1920
1920-01-11 / 2. szám
XI. évfolyam. 1920. január II. 2. szám. Felelős szerkesztő *s kiadó: SZALAY MIHÁLY. Társszerkesztő: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémmegye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANOSZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. f EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Szerkeszti s a kiadóhivatal vezetője: CZ IP OTT GÉZA SZENTOOTTHÁRD (Vasvármegye.) A „Harangszó“ előfizetési ára: egész évre közvetlen küldéssel 20 kar., csoportos küldéssel (legkevesebb IS példány) IS kerena. A „Harangszó“ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Alapította: Kapí Béla 1910 ben. Megjelenik minden vasárnap. Csak te Veled. (’sak \c PíltíJ, éh Uézusem, fittel- itten nyugodt sersem. $sak te benned lelhet lelkem Beldegsáqet már e földén! Nálad nélkül nincs mi itten Küzdelembe lelkesítsen, Mi lépésem rezérelje é> hulló könnyem letörölje. ilézusem, §át maradj nálam, Míg küzdelmes után járem. Jezesd lábam, őrizd szírem, K)egy köoct^esselek híren. Krésíts a kísértésben, Vigasztalj a szenvedésben. Ua itt élre reled gyűjtök: Veled meg is diesőülek . . . A gazdag nehezen megy be a mennyországba. A »gazdag* szó alatt ne értsük csupán a nagyvagyonuakat; hanem egyszersmiad a hatalmasakat, a hírneveseket, a pompátokat is, az érzéki élvezetekben tobzddókat is; szóval mindazokat, akik világi, anyagi jókra támaszkodnak, ezekben keresik örömüket, az ezek utáni törekvést tartják élethivatásuknak. Krisztus urunk korában nagy volt a száma a világi javak imádóinak, azért volt az a korszak oly sivár, az ember szive oly üres. A gazdagok, előkelők lelkét az unottság dermesztette meg; a szegényeket a nélkülözés sújtotta le; az általános elégedetlenség az ember leikétől messze száműzte az igazi örömöt, az égi vidámságot. A pihenést, üdülést nem ismerő lázas hajszának és a reményt vesztett boldogtalanságnak kora volt az. A nagy Mester bizonyára nem egy esetken tapasztalta, hogy akik a világi javak szolgálatába szegődtek, azokat milyen nehéz arra a meggyőződésre vezérelni, hogy boldogtalanságuk oka épen rabszolgaságukban rejlik. Szavainak örök igazsága villan ma is szemünkbe, amikor azt látjuk, hogy annyi véráldozat, annyi becsérték pusztulása, annyi szenvedés és gyász sem tudta megpuhítani a világi javak imádásában megkérgesedelt szíveket. A bűnbánatnak, kiengeszte- lődésnek, áldozatkész emberszeretetnek forrásait hasztalan keressük. Nem buzognak azok üdítő cseppeket a nyomornak, fájdalomnak enyhítésére ; a féltékenység, gyűlölködés, hatalomvágy és kapzsiság pusztító tüzének lecsillapítására. Sem a békekonferencia tárgyalásai alkalmával, sem az egyes államok uj berendezési törekvéseikben, sem a kibontakozási módozatok tervezésében, sem a közéletben nem látjuk megnyilatkozni a keresztyéni emberszeretetet, az Istenfiuság érzületét, mely a lélek nyugalmát hason- líthatlanu! magasabbra értékeli, mint a nemtelen indulatoknak, vagy a világi javak utáni kívánságoknak kielégítését. Váltjuk meg őszintén, hogy mikor előttünk a mérleg egyik serpenyőjében a hatalom- vagy a haszonvágy. a másikban a közjó, vagy felebaj^unk szorult anyagi helyzete érik, Ki tudunk lemoncfani a kínálkozó «italomról, hogy hatalmunkat, befolváMfnkat fenntartsuk, sőt megerősít®!, aranygarmadánkat öregbítsük#! nem tudjuk elnémítani a mamtmiivágy édesborizü szózatát, hanernjföláldozzuk a közjót, a felebaráti fizeretetet, oda dobjuk a Moloch ömkéhes torkába lelkiismeretűnk nyugalmát. ,'Äem ébredt még fel a lelkekben remíázoknak a bűnöknek utálata, a melyek a romlásnak példátlan örvényébe sülyesztettok bennünket, sem pedig a tisztességes, becsületes munka édes gyümölcse utáni vágyakozás. A gyülölködőket, konkolyhintöket, irigykedőket, a gyengébbek vérén élősködőket nem éri utói méltó büntetés sem az álamhatalom, sem a társadalom közszelleme részéről. A munkásság mezeje hasztalan vár élet- vidor tetterőt, mely örömmel, élvezettel forgatja a kapát vagy a kalapácsot. Valljuk meg őszintén, hogy még mindig benne vagyunk a bálványimádásban. rabszolgái vagyunk azoknak a sátáni hatalmaknak, amelyek távol tartják a mi lelkünket az egy igaz Istennek, a szerető mennyei Atyának oltárától, az Isten országának küszöbétől. Ha ennek a tagadhatatlan ténynek hamisíthatlan beismerése fellobbaa a társadalom lelkűidében, akkor ez a fényvillanás megmutatja majd egyszersmind azt a biztos ösvényt, mely a mennyországba vezet. Fel kell tehát szabadítani magunkat és mindeneket, kik vezetésre szorultak, a világi javak imádásának rabságából, uralomra kell juttatni a lelki javak utáni buzgó vágyakozást. Szóval legyünk igaz keresztyének, Krisztus Urunknak igaz lélek szerinti követői s akkor megnyílnak előttünk kapui a mennyországnak: eljö hozzánk az isten országa. Sass János. A háborúban eltűntek holttányiivánítása. Irta: Dr. Berta Benő. Rendkívül nagy a száma azoknak, kik a világháború során eltűntek, hirt hosszú időn át egyáltalán nem kapunk életbenlétükről, viszont azonban elhalálozásuk a különböző hírek,
