Harangszó, 1920

1920-03-14 / 11. szám

I92Ö. március 14. HARANOSZÖ. ________87. s ereg altisztjeinek nemzeti szellem­ben való továbbképzésére. Raffay püspök legelőször is rá­mutatott arra, hogy a múltban a polgárság és katonaság között va­lami kis érzelmi különbség mindig volt. A polgárság bizonyos köteles tisztelettel, elismeréssel és talán némi félelemmel nézett a hadse­regre, de szeretettel és bizalommal nem mindig tekintett reá. A pol­gárság és hadsereg közé éket vert a reglama, amely a föltétien en­gedelmességet gyakran még a haza- szeretet szent kötelessége fölé is rendelte. Ma a nemzeti hadsereg életének első korszakában ez az érzésbeli különbség mindjobban kezd elmosódni és hisszük és re­méljük, hogy rövidesen egészen meg fog szűnni, mert ma vala­mennyien egy szent érzés uralma alatt állunk, egy szent kötelesség parancsszavára hallgatunk, a nem­zet szolgálatának kötelessége vezet bennünket. Ma egymásra talált a nemzet egésze és annak fegyveres ereje. Az altiszt hivatása a nem­zeti hadsereg egészében olyan, mint a paedagogsu-é volt a görög társadalomban. A tiszt és a törzs­tiszt közvetlenül nem igen érint­kezik a legénységgel, a közvetítő szerepet az altiszti karnak kell ját­szania. Ezekután rámutatott arra az útra, amelyen az altisztikarnak haladnia kell, hogy fontos hiva­tását a nemzet érdekében teljesít­hesse. Ez az ut az önfegyelmezés­nek, a szilárdságnak, a tiszta szó­nak, tiszta gondolatnak, a becsü­letes jellemnek az útja. Jellembeli meggyöngülésünk okozta a magyar­ság összeomlását. De nem szabad gondolnunk, hogy a jelen állapot­tal befejezett helyzet előtt állunk. Nekünk csak egy gondolatunk lehet, amely minden cselekedetünket irá­nyítja, hogy ezeréves hazánkat ősi határai között mielőbb ismét erős­nek láthassuk. Erre az alkotó mun­kára össze kell forrnia minden magyar ember lelkének és első- I sorban azoknak, akik a várfalat alkotják. A román görögkeleti egyház egye- ; sitcse. A szenátusnak azon az ülésén, amelyen az egész román terület görög-keleti egyházának L egyesítéséről tárgyallak, Schullerus szenátor a német néppárt nevében a következő nyilatkozatot tette: — Minthogy az anyanyelv hasz­nálata általánosságban még nincs rendezve, engedjék meg nekem, hogy társaim nevében én is nyi­latkozzam. Véleményem szerint a görögkeleti egyház egyesítése olyan kérdés, amelynek megoldása nem a parlamentre, hanem az autonóm egyházra tartozik. Ezért csak azzal a föntartással fogadom el ezt a javaslatot, hogy nem teremtenek olyan precedenst, amelynek alap­ján a parlament a többi egyház autonóm ügyeit befolyásolhatja. Bejelentem továbbá azt a föntar- tásunkat is, hogy a görögkeleti egyház egyesítésének elintézése nem lesz precedens arra nézve, hogy a görögkeleti egyháznak mint állami vallásnak nem adnak kivált­ságokat az államban levő többi egyház rovására. Nagy osztrákellenes tüntetés Sop­ronban. Neugebauert és Hauen- schildot, az osztrák kormány ki­küldötteit, akiknek feladata a nyu­gatmagyarországi hangulat tanul­mányozása, amikor Sopronba ér­keztek, a néptömeg izzó elkesere­déssel fogadta és zajosan abcugolta, úgy hogy ezek a fenyegető maga­tartástól halálsápadtan szálltak ko­csiba és menekültek a Pannónia szállóba. A közönség azonban ide is felvonult és zajosan tüntetett az osztrák kiküldöttek ellen. Ugyan­csak aznap érkeztek meg Sopronba szintén a viszonyok tanulmányo­zására a magyar kormány kikül­detésében báró Villány Frigyes és Pacor tábornok egy angol tábor­nokkal, akik azonban nem az osz­trák kiküldöttek vonatán jöttek. A közönség a magyar kormány ki­küldötteit lelkesen ünnepelte. Interpelláció a magyar ügyekről az angol alsóházban. Az alsóház ülésén Sir Greenwood az angol kormány nevében arra a kérdésre, hogy történtek-e lépések az irány­ban, hogy a magyar kormány túl­kapásainak gát vettessék, kijelen­tette, hogy az angol kormány nem tudja, milyen túlkapásokról van szó. Kijelentette Greenwood azt is, hogy az angol kormány mit sem tud arról a memorandumról, ame­lyet magyar liberális politikusok intéztek az angol kormányhoz és amelyben a magyarországi terror miatt a felelősséget az angol kor­mányra és Clerkre hárítják. Green­wood hozzáfűzte azt is, hogy má­sutt sem történtek túlkapások az angol kormány hozzájárulásával. egyházi közélet. Hírek, hirdetések és minden­nemű befizetések egyenesen a kiadóhivatalhoz küldendők. Vissza az evangéliumhoz. Albertin Zólyomi Pál ev. lelkész vezetésével az ev. szövetség keretében megkezdet fák a höjli bibliamagyarázó órákat, a fiatal, evangéli­kus szellemű lelkész teljes odaadással, nagy munkakedvvel s krisztusi szeretettel dolgozik az Úr S/öllőjében. Ezen biblia- órákon segítő- és munkatársai elhalt előd­jének 2 tanítónő leánya, Dubronyovszky Lenke és íren, kik vallásos tartalmú köl­teményeik eiszavalásával igyekeztek emelni és felújítani a vallásos érzéseket Az albertiirsai kér. nőegyesület, melv még a múlt év decembeiben alakult meg százezrek jajkiáitasának visszhangjára, hogy legalább egy-egy balzsamcseppel enyhítsen a szenvedők, nyomorban sínylő­dök keservein, e hó 7-én estélyt tartott, melynek tiszta jövedelmét ezúttal a hazá­jukból, családi hajlékukból idegen ellenség által elkergetett és sokat nélkülöző vaggon- lakók részére fordítja. Nem mulaszthatjuk el ezúton is a legnagyobb clismeré ünket kifejezni Szentpétery Gézáné alberlii, vala­mint Anvander Oszkárné irsai elnöknőnck önfeláldozó ügybuzgóságukért, mellyel fá­radságot nem ismerve munkálkodnak az egyesület kitűzött célja érdekében. Vajha számos példa követné munkálkodásukat a szükség e szomorú napjaiban. W. Oberún Károly, a bécsi ref. egy­ház lelkésze, a föegyháztanács tagja, a theol. fakultás tanára 73 éves korában meghalt. Az osztrák protestantizmusnak ez a legkimagaslóbb alakja református volt. Régi elszászi patrícius család ivadéka volt, ez az impozáns megjelenésű, fáradhatatlan tevékenységű, kiváló lelkész, aki anyai ágon a nagyhírű steinthali lelkésznek, Oberlinnek, a kisdedóvodák megalapítójának volt le­származottja. Párisban, Strassburgban, Er- langenben tanult. Az elszászi Mühlhausen- ben, Vischweilerben váló lelkészkedése után, a bécsi ref. gyülekezet hívta mee, ahol haláláig nagy hűséggel és eredménnyel szolgált. A budai „Mária Dorottya Nőegye­sület“ az. Oroszországoan sínylődő hadi­foglyok segítésére fényes sikerű estélyt rendezett, melyen Augusta kir. hercegnő is megjelent gyermekeivel. A fenséges vendégeket belépésüknél Dr. Raffay Sándor püspök üdvözölte néhány szóval. A temp­lomot egészen megtöltő közönség a Budai Dalárda énekében, Thormay Cecil végtele­nül bájos és közvetlen, szívig szóló alka­lomszerű beszédében, Dr. Székelyhidy Ferenc és Steinhausz Gyula művészi énekében, tésai Foglár Krisztina hegedű- mfivé?znő és Sugár Viktor orgonamfivész pompás játékában s Farkas Győzőnek, az estély rendezőjenek szavalatában igaz gyönyörűségét lelte. — Az estély bevétele megközelíti az 5000 koronát. Kiközösítés a református egyházból. A budapesti református egyháztanács Petri Elek püspök és Kovácsy Sándor fogondnok elnöklésével tartott ülésén tárgyalta, hogy minő eljárást kövessen Garbai Sándor, Kunfi Zsigmond dr.. Jászi Oszkár dr. és Fényes László egyháztagokkal szemben. Kiss Károly dr., az egyháztanács ügyésze

Next

/
Oldalképek
Tartalom