Harangszó, 1920
1920-03-07 / 10. szám
kiáltsuk, csak csendes szóval mondjuk magunkban: »Íme az Ur egy követ tett le, egy próbakövet és mi megpróbáltuk a mi életünket és megláttuk múltúnk minden gyarlóságát.« Azután próbáljuk meg a történelem nagy megpróbáltatásaiban a mi hazaszeretetünket. A mostani idő a szó szoros értelmében megpróbálja a lélek hazaszeretetét. Most bizonyítjuk be : a születés véletlenjében, avagy a lélek erős érzelmében s az élet- közösség elszakíthatatlanságában áll-e a mi honszerelmünk ! Miben áll magyarságunk? A magyar név hordozásában, a magyar nyelv beszélésé- ben, avagy abban, hogy életünk, lelkünk, gondolkodásunk, világnézetünk gyökérszálaival eszakíthatatla- nul belebocsátkozunk a nemzet egységébe s a nemzet történelmi hagyományainak levegőjéből merítjük életerőnket? Szó-e, avagy valóság, hogy: >a nagy világon e kívül nincsen számodra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élnek, halnod kell!« Próbáld meg a szívedet s erősítsd meg hazaszeretetedet 1 Ébreszt fel lelkedben múltad emlékeit. Erősítsd e hazához fűző szent kötelékeidet. Nézd Hunnia tiszta, nemes alakját. Palástját rongyokra szakgatták. Arcán piros vércsikokat rajzolt a kemény korbácsülés. Koronáját letépték, ékszereit szerte szórták, koldus szegényen, kifosztottan emeli feléd köny- től fátyolos tekintetét. El tudnád hagyni nyomorúsága rettenetes idején ? Meg tudnád tagadni múltadat, lelked érzelmét, bű édesanyádat? Nem, nem és százszor nem! Nyújtsd feléje hát két karodat. Add néki az eddiginél százszorta inkább szívedet, lelkedet, mindenedet, amid van I Sirasd és szeresd, úgy mondd: ,,tiéd vagyok, tiéd hazám e szív, e lélek!“ Hű anyád volt mindig, légy hű gyermeke mindvédig! De az Úr nemcsak próbakövet tett le, hanem drága szegelletkövet is erős alappal s az írás az mondja: ,,aki benne hisz, nem fut.“ A nemzet létét befolyásolhatják . külső körülmények. Életének kialakulásába természetszerűleg befolynak gazdasági feltételek, külső történelmi események De a nemzet léte felett csak a nemzet maga határozhat. Lehetséges, hogy a nemzet élete hazug- < Ságon épül fel. Előbb-utóbb ledől. Ilyenkor önmaga Ítélkezik maga felett. A történelem tulajdonképen nem ítél, csak kimondja az ítéletet. Ha . azonban a nemzet igaz értékeit meg1920. március 7. HARANQSZÓ. 75. mutatja, ha kidolgozza azt, amire az emberiségnek szüksége van s amivel épen ő ajándékozhatja meg az emberiséget, akkor a nemzet új Ítéletet mond maga felett s új itéletmondásra kényszeríti a történelmet. Az Ur ítélete tőled függ magyar nemzetem. Életed, jövendőd csak akkor lehet, ha szegelletkőre épídet jövendődet. Fundamentom pedig csak egy vettetett: a Krisztus. Rettenetes megaláztatásunkból, siralmas nyomorúságunkból, erkölcsi és anyagi kol- dusságunkból csak akkor emelkedhetünk ki, ha nemzetünk életét az egyetlen szegelletkőre, a Krisztusra építjük. Ma sokat beszélnek a keresztyén- ség megújulásáról. Jelszó lett a Krisztus neve. Emlegetik, zászlóra írják talán ott is, ahol arra nincsen szükség. Különben arra, hogy üres jelszó legyen a Krisztus neve, soha sincsen szükség. Nem is a jelszóra van szüksége a magyar jövendőnek A keresz- tyénség ne legyen politika, mert annak változó divatja van, hanem legyen állambölcseleti elv, mert annak igazsága mindig megmarad. A keresztyénség nagy eszményeit csak úgy‘lehet belevinni a nemzet, az állam, a társadalom életébe, hogy először az egyes ember élete formálódik át. Krisztushoz csak az vezethet, ki megismerte az igazi Krisztust, a megfeszített és feltámadott, a halálban is életet biztosító életfejedelmet, Krisztushoz csak az vezethet, ki maga is eljutott a törödelem útján a bünbánat ruhájában a Krisztus keresztjéhez. És útközben sokat, nagyon sokat meg kell tanulnia, önmagáról, hogy kicsoda és micsoda, hogy szolgálatra, avagy uralkodásra küldetett-e, hogy e világ haszonta- lanságaiért, vagy az örökkévalóságért küldetett-e? És meg kell tanulnia, hogy kicsoda az, akit keres? Nem jelszó, hanem Ítélő életvalóság. Amit nyújt, nem hatalom és e világ értelmében való életelöny, hanem erő, kegyelem, megtartás, élet. Kérdezem testvérem: meg akarod menteni e nemzetet? Akarod, hegy a halállal való frigykötés megsemmisüljön, hogy romjaiból életre ébredjen?... Úgy kezdd magadon! Kezdd a munkát saját életeden, saját családodban, saját körödben! Állj a szegelletkőre, élj a Krisztusban. Tedd élethatalommá őt a te életedben! Vidd kötelességteljesítésedbe ! Embertársadhoz való magatartásodba ! Vidd családodból ki az utcára, a piacra, kereskedésbe, iparmúhelybe. közéletbe, sajtóba, mindenhová s akkor megújul nemzetünk uj élete, s lesz benne tartalom, erőérték, hivatás, élet és megmaradás. És akkor a történelem újra Ítél. És akkor az Úr, aki az igazságot mérőkötéllé teszi és az igazságot szinelővé, újra Ítél, És akkor hisszük, várjuk, reméljük, könyörögjük: „eltöröltetik a halállal való frigykötés és megsemmisül a sírással való szövetség.“ Most idegen országban, idegen nemzetek tanácsában emberek Ítéltek. Mint kemény acélököl csap arcunkba az Ítélet. Porba sújt. Szemünket elönti a könny s a szívünkből lassan permetez a vérünk. Egy pillanatig tart ez a rettenetesség, azután felemelkedünk. Megkeményítjük arcunk vonásait, nagy elhatározások tüzében megfürdetjük lelkünket s beletekintünk a sötét, bizonytalan jövendőbe. Soproni gyülekezeti Ha megindulna lábaid alatt a föld, apáid temetője, karod, agyad munkaereje, gyermekeid, késő unokáid jövendő kalász- termője, ha kiszakítanának édesanyád, a magyar nemzet ölelő karjai közül, emeld fel fejedet s kiáltsd oda erős. bátor szóval: „nem, nem, soha!“ Ha lelkedbe mélyed millió magyar izzó tekintete s nem is szóval, csak néma tekintettel kérdezik: a mienk-e a szíved, a mienk maradsz-e hűséggel?... felelj vallástétellel és cselekedettel: „igen, igen, mindig!“ Ha sötét éjszaka borulna reád és reánk s magadon kívül senkid se lenne, ki bátorítva vigasztalna, ha csüggedt virrasztásodban feléd szállna milliók lelke remegése s azt kérdezné: tudsz-e még most is bízni és kitartani?..., mutass az ég felé: „igen, bizom örökké 1“ Soha, mindig, örökké! E három a magyar jövendő feltétele. A jogfenntartás, a hazához, a nemzet közösségéhez való hűséges ragaszkodás, a nemzet létéért és jövendőjéért való komoly dolgozás s mindez kiegészítve és megszentelve az Isten célt és erőt adó nagy kegyelmével, ez magyar nemzet a te jövendőd I Azért: soha, mindig, örökké! Soproni gyülekezet, állj meg te is hűséggel magyar hazánk mellett, dolgozz Krisztussal szivedben e nemzet jövendőjéért s akkor a te életmunkád által is uj élet virrad e nemzetre s az emberek kárhoztató ítéletét megdönti az Úr kegyelmes, életadó Ítélete!
