Harangszó, 1920

1920-01-04 / 1. szám

1920. január 4

HARANOSZÓ

5.

kék legmagasabb fóruma, mint korlátlan kényur működött, látszólag vér nem tapadt a kezehez s mint politikai biztos, úgy szerette volna feltüntetni magát, hogy alázatos és tehetetlen végrehajtója volt a diktatúra szellemének.

A másik vérszomjas felbujtó, Kor- vin-Klein Ottó, a politikai nyomozóosztály főnöke volt. Csak rá kellett mutatnia valaki nevére és az illető sorsát megpecsételték a forradalmi törvényszékek és a terroristák.

A bíróság mint felbujtókat halálra Ítélte László Jenő dr.-t, Dögéi Imrét, Horváth Károlyt három háromrendbeli és Ciombos Ferencet kétrendbeli gyilkosság bűntettéért. A többi vádlottat fcgvházra Ítélte a bíróság.

A büntető járásbíróság gyorsított tanácsa kihirdette az Ítéletet Kohn- Kerekcs és társai bűnügyében. Kohn- Kerekes és két cimborája Sturcz Károly és Kovács Lajos voltak azok a repülő terroristák, akik szalonko- csikban, autókon száguldottak Nagyváradtól CeglécTen, Szolnokon át a Dunántúlra, Sopronba, Kaposvárra, Dunavecsére, Dunapatajra, Kalocsára és mindenütt akasztófákon lógó holttestek hirdették, hogy arra elvonult a győztes proletárdiktatúra. A hóhér- legények közti 1 csak hármat 'síkerült elfognia a csendőrségnek, a főcinkos, Számuely Tibor megszökött a földi igazságszolgáltatás elől, úgy hogy ma nyolcvanöt gyilkosság büntette miatt három emberre tudott csak lesújtani az igazság ökle.

Négy Horthy-huszár és a csehek. Még a világháborúból nagyon jói ismerjük és tudjuk mindnyáján, hogy kik voltak a csehek. Tudtuk, hogy szívesebben mutogatták a hátukat az ellenségnek a háború öt esztendeje alatt, azért nem csodálkozunk azon az alábbi jóizü histórián, mely a Felvidék »vitéz hóditóival« esett meg a napokban. Úgy történt az egész kis komédia, hogy a bodrogközi katonai kirendeltség székhelyéről rendes szokás szerint járőrbe indult a nemzeti hadsereg négy katonája s ezúttal elsőizben négy sastollas huszár. A négy huszár útközben elvonult Per- benyik alatt is, ahol már a cseh előőrsök tanyáznak. Mellékesen tudni kell, hogy a laposorru morvák úgy dideregnek Horthynak a puszta nevétől is, mint víztől a cigány, s mikor az említett négy huszár csendesen kocogva feltűnt a bodrogközi akácok alatt, a perbenyiki alvégen strázsáló rózsaszálak kapták a puskát, lábukat

viszont a nyakukba kapták s oly szédítő tempóban kezdtek loholni Turóczszentmárton felé, hogy egy futóbajnok sem birt volna a nyomukba jutni. Erre a vad futásra a Bodrogköz 14 falujának a magyarsága baltát és kaszát fogott s megkergette a csehek tartalékát is. A négy huszárnak jtz az ártatlan felbukkanása olyan riadalmat keltett Prágában, hogy a cseh kormány a demarkációs vonalra nyomban a legszigorúbb határzárí adta ki s külön rendelet jött, hogy aki a magyar fővezér nevével ezentúl is idegesíteni merné az egyesült cseh-morva haderőt. azt rögtön vasraverik s becsukják Csak négy magyar huszár lovagolt a Bodrogközön s ebbe a lovaglásba beleingott a cseheknek 60 kilométeres arcvonala.

A komáromi magyarság szenvedései. Komárom varos derék magyar népe nagyon sokat szenved a cseh rablók uralma alatt. A szinmagyar város nyakára ráült egy vad cseh “zsupán-kormánybiztos, aki mint egy zsarnok úgy akarja a magyarságba belefojtani a szót, a szabad gondolatot. Legutóbb a következő rendeletét adta ki a magyar újságoknak: Felhívom a figyelmüket arra a körülményre, hogy tilos magyarországi ügyekkel vezetőhelyen, részletesen és tendenciózusan foglalkozni. Némelyik szerkesztő még azt is hiszi, hogy Magyarországon van. Erre a támadásra a komáromi újságok megadták a férfias magyar váiaszt. A2t izenték a hetvenkedő cseh kormánybiztosnak, hogy inkább beszüntetik az újságokat, de a csehek rabszolgái sohasem lesznek.

A kecskeméti népitélet. A? alföldi városok közül talán egy sem szenvedett annyit a vörös uralom hóhérjaitól és terror-legényeitől, mint épen Kecskemét. Vadállati kegyetlenséggel végrehajtott kínzások, gyilkosságok egész sorozata még mindig élénk színekkel vésődik be a kecskeméti nép emlékezetébe. A kommunista hóhéruralom után jött az oláh megszállás s így a visszafizetés órája ismét kitolódott. Mikor aztán az oláhok Kecskemétről is kivonultak, maga a vérig kinzott, meggyötört nép vett magának elégtételt azokon, akik négy hónapon át üldözték, vérig korbácsolták, ölték, gyilkolták. A boszuért lihegő tömeg maga hozta ki a kecskeméti törvényszék fogházából azokat, akiknek köszönhette négy rettenetes vörös hónap véres rémségeit.

A kihurcoltak közül 22-öt ugyanazon sorsra juttattak, mint amilyennel fizettek ártatlan embereknek Számuely és véreskezü hóhérai. Nem tudjuk helyeselni ezt az önbíráskodást, de megértjük a sokat szenvedett, sok keserves magyar kálváriát járt kecskeméti nép haragjának hirtelen való kilobbanását.

Ausztria bomlása. A világháború egyik nyomorult áldozata, a mi régi szomszédunk, Ausztria igen keserves napokat él át. A hatalmon levő szociáldemokraták izgatással, erőszakoskodással tgvre hajtják űzik a kummu- nista uralom karjaiba. A hatmillióra leapadt ország népe és fővárosa Bécs úgyszólván az éhhalálnak néz elébe. Mikor ezer és ezernyi baj és nyomorúság kopogtat az ajtójukon, még arra is ráérnek, hogy a csehek és a többi szomszédaink példáját követve, egy darabot kérjenek és követeljenek Magyarország testéből, pedig elég volna a maguk baja is. A vidék népe már torkig van a szociáldemokrata-kommunista gazdálkodással, aminek keserű következményei már kezdenek mutatkozni Voralberg tartomány, mely harmadíélezer négyszögkilométer kiterjedésű, 150.000 lakosával ott szándékozik hagyni az osztrák állami szövetséget és Svájchoz akar csatlakozni. Példáját követni akarják Tirol és a többi császári tartományok is. Az osztrákok magukra vessenek, ha a szociáldemokrata-kommunista uralom örökre megássa a sírját hazájuknak, Ausztriának.

Amerika cs szövetségesei. Azt a nagy, hatalmas világpárbait, melyet Európa népei vívtak egymással az 5 éves világháborúban, az ántánt- hatalmak csak úgy tudták megnyerni, hogy Amerika kimerithetetlen emberanyagával és nagy pénzforrásaival melléjük állott. Nagy volt a barátság és az egyetértés az Egyesült-Államok és a velünk szemben álló ellenséges országok között. Ezt az összhangot eddig nem zavarta semmi. Most azonban úgy látszik, hogy mégsem olyan nagy a barátság közöttük. Az amerikai békeküldöttség hirtelen elhagyta a francia fővárost s nem tér oda többé vissza. Maga Wilson, az Egyesült-Államok elnöke szintén csalódottan távozott Európából Az amerikai békeküldötteknek Párisból való eltávozása után mindjobban megerősítik azt az érdekes hirt, hogy az amerikai szenátus a békeszerződést nem fogja aláírni. A szövetségesek persze min-