Harangszó, 1920

1920-12-26 / 52. szám

i" T XI. évfolyam. Falaiéi «iprkpaztó ét kiadó: SZALAY MIHÁLY. Társazarkasztó: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lovóazpatonéra (Vaazpréinmegyaj, elöfi- zatétl dl|ak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhiva­talának Szentgottliárdra (Viitvármegye) küldendők Előfizetést elfogad minden evang. lelkész ét tanító. Megjelenik minden vasár- nap. EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. 52. szám. Szerkeszti és a kiadásért felelős: CZ1POTT OÉZA SZENT GOTTHÁRD (Vttsvármegye.) A „Harungszó“ előfizetési ára egész évre: Luther- Szövetségl tagoknak clm- szalagos kü d-ssel 83 K, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-Szövetségl tagoknak clmszaiagos kül­déssel 94 K, csportos kül­déssel 88 K. A ,,Harangszó" terjesz- tézére befolyt adományok­ból szórványban lakó hl- veinknek Ingyanpáldányo- kát küldünk. A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Karácsonykor! Ha csak testi szemeinkkel nézzük : sötét, csillagtaian éjszaka 1... Ha lel­künk szemeivel nézzük: karácsonyi fényességben csillogó égboltozat!... Lábunk előtt elpusztult föld, szét- döntött ország. Bármerre fordítsuk tekintetünket, leszakított országrészek hevernek előttünk. Államunk címer­darabjai széttördelve, nemzeti létünk meggyalázva, erkölcsi és anyagi kin­csesházunk kifosztva. Mi vagyunk a világháború kifosztott koldusai, mé­gis prédára éhes ellenségek állják körű' megmaradt országunk szűkre szabott határait. Mit várhatunk ? Van-e ennek a sötétségnek világos­sága? Van-e ennek az elesettségnek megtartó Krisztusa? Ha a lelkekbe tekintünk, ugyan­csak sivár képet látunk magunk előtt. A nemzet hat éven át igazán erkölcsi magaslatokon járt. Hőskölteményre méltó a bátorsága, legendás ajkak beszédére a vitézsége. Fiai, akár fia­talok, akár deresedő hajúak, egész emberek, egész hősök voltak a har­cok mezején. És nagyok voltak az itthoniak is: lemondásban, munkában, kitartásban és erős hitben. De azu­tán a végén összeroppant minden. Ha a vasház vasgerendáinak csavar­jait meglazítjuk s egymásba simuló végeit kiemeljük, összedől az egész ház. A belső szerkezettől függ a ház élete. Mi egy belső összeomlást szeráf, vedtünk végig. Erkölcsi étetünk, Uj istenük: a vagyon. Sohase volt annyi földi kincsük, mint most, és sohase voltak olyan kapzsiak és önzők mint épen most. a nyomorúság leg­nehezebb idejében. Meglazult a fe­gyelem, megingott c tekintély, 'sza­badossággá lett a szabadság. Nem mondom, hogy üresek a templomok, mert nem üresek, azt sem mondom, hogy közönyösségbe temetkezik min­denkinek az élete, mert az egyház­szeretetnek, az egyházhoz ragaszko­dásnak, az evangélikus egyházi öntu­datnak sokféle bizonyságait nem tagad­hatom meg. De bizonyos, hogy a pusztító forradalmak viharfelhőjének egy-egy felhője i rtg mo*>F is tVünk felett úszik és sötét árnyékát ráveti életünkre. A nemzet pedig a sötét éjszaká­ban a szabadulás útját keresi. Eze­rén és ezeren függesztik tekintetüket a bizonytalan jövendőbe: a Megvál­tót várják. Politikusok a külpolitikai viszonyok tisztulásától, meg a párt- politika munkaprogrammjától várják helyzetünk javulását. Közgazdászok a csodálatos pénzügyi műveletektől. Azok pedig, kik a lélek munkáját ér­tékelik s a földi életet a lélek és er­kölcs szépségével akarják áthatni, a kultúra erősítését sürgetik. Mindegyik szükséges és mindegyik fontos. És mégis az igazi, a legelső feladatot nem a külömböző munkaprogramm, hanem a régi karácsonyi üzenet je­löli meg. Ha az óceánon végpusztulásba lkr* #rohant a hajó, ha gyűrűző örvényei mélységes hullámsirt nyitnak meg világunk csavarjai megtágultak esték, tartó oszlopaink uiegino$|fö$fé előtte s az emberek százainak szívét ezért omlott össze szegény hazáfUvj megérinti az elmúlás bizonyosságá- államunk, társadalmunk. Először nak érzete, akkor utolsó kérésképen belső pusztult, azután a külső. De ^ ezeket a szavakat küldik drótnélküli külső összeomlás még a megmaradt távíróval szerteszét: »mentsétek meg belső értékek közül is sokat maga lelkünket 1« Nemzetünk hajója is ör- alá temetett. Sivár lelkek ezrei élnek vénylő forgatagba került. Történel- körülöttünk. Anyagiasságban élnek, műnk ismét a temetés rettenetes idő­szakát mutatja. Oly sok mindent el­veszítettünk s még ezután is oly so­kat el kell temetnünk. Égő tekintettel, megdöbbent, sokszor kétségbeesett lélekkel állunk romjainkon. Mentjük a menthetőt! De valljuk, hogy élet nincsen lélek nélkül, hogy jövőnk csak akkor lesz, ba megtartjuk a nagy intést: »mentsd meg a lelkedetI« Az egyes embernek, de az egész nemzet­nek is a lelkét kell megmentenie. Karácsonyi üzenet: ma született nékünk a Megtartó! Eijött e sötét földre, hogy a szent Isten örökkévaló szeretetével bearanyozza életutunkat. Eljött, hogy a bűn, kárhozat és halál hatalmából megtncnise !flVürk°L F? karácsony boldogsága, ez karácsony jelentősége. Krisztus az élet. Csak ott van élet, ahol Krisztus él. Ha nem születik meg a lelkekben, avagy meghal az emberek szívében, akkor ott meghalt maga az élet is. Azt mondja egy hagy angol író: mindenkinek kell egyszer találkoznia a Krisztussal és akkor mindenkinek határozni kell a Krisz­tus felől. Az életet fogadja be az, aki őt befogadja, de az élet kapuját zárja be önmaga előtt, ki a karácsonyi tör­ténet fájdalmas sorát elismétli: »nin­csen számára hely«. .. A Krisztus számára legyen hely a te lelkedben, embertestvérem Éle­ted, boldogságod, megtartásod csak akkor lehet, ha van számára hely a te lelkedben. A legdrágábbat hozza magával: Isten bűnbocsátó, megtartó kegyelmét. Fogadd bünbánattal, élő hittel, hogy megtarthassa a te lel­kedet. De vigyázz, Krisztusod élő Krisztus, eszmények, valóságok, kö­vetelések foglalata legyen, ne pedjg üres jelsző, üres dogma. Lelked böl­csőjében erősödjék, nevekediék, hogy te új teremtmény légy általa. Az emberek közösségében is min­den a Krisztushoz való viszonytól

Next

/
Oldalképek
Tartalom