Harangszó, 1920

1920-12-19 / 51. szám

nARANQSZO. 1920. deietnber It. m. Üzenet. Kerülő utakon jutott el hozzánk az elnyomatás országából tőlünk elszakított testvéreink és honfitársaink szomorú otthonából egy szerény nyomtatott lapocska. Magyar betűk­kel, magyar szavakkal volt telenyom­tatva a papiros és kérő, könyörgő szavak voltak rajta a megszállott területek magyarságához. Arra kérték kenne idegen járom alatt görnyedő testvéreinket, hogy ne üljenek föl a fájdalmak vonatára, ne hagyják ott szülőfalvaikat, állásaikat s főleg, ne hagyják el ott lakó testvéreiket, mert a magyarságnak Erdélyből és i felvidékről való tömeges távozása a románok és a csehek újabb tér- ;oglalását jelenti. Gondoljuk csak el, ha Erdély és i Telvidék intelligenciája, magyar hi- ratalnokai átengedik az iskola, a cözigazgatás és egyéb hivatalok ve­títését az idegeneknek, ha helyeikre tsehet vagy románt ültetnek be, a itlyhez, a földhöz kötött magyarság ízenvedései, üldözései milyen rettentő irányban fognak megnövekedni. Az ilcsehesítés és az elrománoiítás or­dákat ülhet és szabadon garázdál- ;odhatik a megszállott területek ma- ;yarjai között. Gondoljunk csak Mszász-Lotharingiára! Az elszászi ranciák sem hagyták el szülőföldjüket német uralom alatt, hanem ott laradtak, dolgoztak, harcoltak és endületlenül hittek szabadulásukban s föltámadásukban. Ne felejtsük el zt sem, hogy a megnyomorított, ifosztott Csőn ka-Magyarország ma éptelen befogadni a megszállott te- íiletek magyar intelligenciáját. Vérző szívvel, fájó lélekkel kell ijelenteni, hogy nem tud gondoskodni állóképpen azokról, akiket hosszú onatsorok hoznak Erdélyből és a •lviddkról. A kegyetlen béke követ­eidben az itt maradottaknak is csak fára* kenyér, kopott, rongyos ruha i HUetlen szoba jut. Magyarország iá száz sebből vérzik és az élethez áld erejét «sak a jobb jövőbe vetett it és meggyőződés adja meg. Ezeket üzeni a megszállott terű­tek magyarjainak a velük egy sor­ii szenvedő névtelen. Mi pedig fájdalomtól elszorult szív- >1 adunk igazat neki. 4 szobás ház, mellékhelyiségekkel, sebb gazdasági épületekkel meg­yeire kerestetik. — Cím a kiadóban. Olvassuk a bibliát. Zsolt. 119, 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. Jézus Krisztus születése. Dec. 20. 1. Mózes 22. í—u. Jézus szü­letését nem csak Kér. János és Mária, hanem Isten is várta. Amazok őrömmel, Isten fájdalommal. Hiszen egyetlen fiát vitte el tőle karácsony s még hozzá nyomrúságba vitte. Amit Ábrahám érezhetett az áldo­záshoz vezető utón, azt érezhette Isten is Jézus születése előtt. Milyen nagy szere­tettel szeretett minket, hogy egyetlen fiát leküldte értünk! Érdemes engem így sze­retni ? Dec. 21. Lukács 2. í—s. Isten terve szerint Jézusnak Betlehemben kellett szü­letnie. E tervet szolgálja Augusztus paran­csolata, Augusztus e föld leghatalmasabb ura volt s amellett pogány is, mégis ön­kénytelenül is kénytelen engedelmeskedni Istennek. Milyen hatalmas Isten! Nem kell féltenem az ö ügyét! Dec. 22. János 1. u. Hogyan fáj nekünk, ha önzetlen, szolgálni akaró szeretetünket durván visszautasítják! Hogyan fájhat az Atyának, hogy a betlehemiek az ó érde­kükben is lejövő fiát nem fogadják be! Í ézus most is ajtónk előtt áll és zörget, íeeresztem-e házamba? Itt lakik-e velünk? Dec. 23. Lukács 2. «—7. Isten fia a fényes mennyország sok hajlékából egy homályos istállóba, az ég szeretettel teljes környezetéből e világ durva önzésébe, a világ Úra mellől egy szegény ácsmester családjába kerül. Szegénnyé lett önként, hogy én meggazdagodjam. Hogyan viselem el földi körülményeim esetleges szűkös voltát ? Dec. 24. Lukács 2. *—9. A mezőn, a legeltető élet mellett nem kell okvetlenül eldurvulni, Istentől eltávolodni, lehet ott kijelentéseket is venni, Istenhez is köze­ledni. A környezet nem mentség bűneimre. Dec. 25. Lukács 2. ío—u. Sok minden­nek örülnek az emberek karácsonykor. Örülök-e annak, ami a karácsony lényege, hogy megváltóm született nékem is? Dec. 26. Lukács 2.13—14. Az angyalok által hirdetett békesség nincs meg, mert mi nem tartottuk meg a békesség föltéte­leit, azt, hogy dicsőséget adjunk Istennek s jóakarattal legyünk minden ember iránt. Hogy sóvárgunk a békesség után! Rajtunk áll, hogy meglegyen ! Rajtam is ! HETI KRÓNIKA. A politikai helyzet. A politikai hely­zet komoly fordulóponthoz, érkezett és ha a legutóbbi tárgyalásokon nagyjában tisz­tázott helyzet az utolsó pillanatban fel nem borul, nemcsak a jelenlegi kormányválság­ból bontakozunk ki, hanem az eddigi fél­megoldások rendszerével szemben olyan lesz a megoldás, hogy a rég sürgetett konszolidáció biztosításával egyelőre nyug­vópontra juthat egész közéletünk. A honvédelmi miniszter a takaré­kosságért. A honvédelmi miniszter már több alkalommal igazolta, hogy komolyai veszi a munka és a takarékosság elvét és arra is van gondja, hogy a nemzeti had­sereg e tekintetben követendő példányké­pül szolgáljon. E nemes intencióból fakad két rendelete is, mellyel a katonai ünnep­ségek mellőzését rendeli és fölhívja a nem­zeti hadsereg tagjait, hogy a mulatozástól és felesleges költekezéstől, tekintve baj- társaik szerény anyagi helyzetét, még azok is tartózkodjanak, akiknek ezt esetleg ma­gánviszonyaik megengedik. Mindenkinek meg kellene szívlelni ezt a helyzetünkhöz illő komoly szózatot. Ne rendezzünk ün­nepségeket, ne mulatozzunk és kerüljük a felesleges kiadásokat; dolgozzék mindenki és akiknek feleslegük van, segítsen ember­társain. Tisza Kálmán gróf a halottaskocsi bakján. Igen szomorú történet ez. Azzal a halálesettel kezdődik, amely a biharme- gyei Csegődön mély gyászba borította Tisza Kálmán grófot, néhai boldog emlé­kezetű Tisza István gróf testvérét, akinek a felesége, született Keglevich Érzsébet grófné elköltözött az élők sorából. Csegö- döt a románok tartják megszállva, a halot­tat pedig Gesztre, a szabad magyar földön lévő családi sírboltba akarta elszállítani a mélyen lesújtott férj. Természetesen erre az átszállításra- engedelmet kellett kérnie a román hatóságtól. Meg is kapta az en­gedelmet az elhatároló vonalon való át­kelésre a halott és a maga számára. A ha­tárőrök megvizsgálták az iratokat és ki­jelentették, hogy a dolog nincs rendben, mert — a kocsis kimaradt. Semmiféle ka- pacitálás nem hatett az őrökre. Tisza Kál­mán gróf telefonon próbálta az illetékes román hatóságot meggyőzni arról, hogy a halottszállításhoz kocsis is kell, de onnan azt a választ kapta, hogy telefonon nem lehet ilyen ügyet elintézni. A gyászoló férj erre hazaküldte a kocsist, maga ült föl a bakra, kezébe vette a gyeplőt, elindította a lovakat és vitte feleségének kihűlt tete­mét örök nyugvóhelyére, a geszti sírboltba. Lengyel hang a trianoni békéről. A Varsóban megjelenő Narod című lap Magyarország és a csehek címmel hossza­san foglalkozik a trianoni békével és erő­sen támadja a cseheket. Nemcsak a ma­gyarok — mondja többi között a lap — de a tótok, a horvátok és a rutének is tiltakoztak Magyarország egyes‘részeinek elszakítása miatt. A cseh államban, ebben az önkényszülte szörnyben ugyanaz a ha­lálos kór pusztít, mint amely valamikor a régi Ausztriát megtámadta és szétbomlasz­totta. Csehország 14 millió lakosa között csak nagy üggyel-bajjal lehet 6 és fél mil­lió csehet 'találni. A csehek tehát kisebb­ségben vannak, mégis az ő igájuk alá ve­tették milliószámra a németeket, magyaro­kat, tótokat, lengyeleket és ruténeket, holott ezeknek a nemzeteknek egyike sem érez legkisebb vonzalmat sem a cseh ura­lom iránt. Csehország mesterséges alkotás, nincs meg benne az állandó létnek semmi­féle föltétele és a csehek brutalitása esak arra jó, hogy kiélezze a nemzetek elsza­kadó törekvéseit. Bukarest, Prága, Zágráb. Bukarest­ben a román szenátus ülésén bomba dur­rant el, melynek áldozata lett többek kö­zött a hazaáruló nagyváradi görögkatholi- kus püspök: Radu Demeter. — Prágában utcai harcok tombolnak a kommunisták és a védőrség csapatai között. — Zágrábban pedig fellázadtak Radics hivei, akik nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom