Harangszó, 1920
1920-02-01 / 5. szám
34. HARANQSZO. 1920. február 1. talanságot követnek el, hogy épen ez ád nekünk legnagyobb jogot a jobb jövő reményére s velünk együtt akkora igazságot temetnek el, hogy jól eltemetni, kővel jól befödni és leszorítva tartani sokáig nem lehet. Ez a természettől egységessé alkotott, ezeréves múltjával történelmileg is eggyé forrott Magyarország eggyé fog forrni ismét minden emberi mesterkedés ellenére. Értünk mi már tatárjárást, mohácsi vészt, negyvennyolc után negyvenkilencet, feldarabolást, idegen elnyomatást: Isten segítségével mégis élünk, ha most ismét sír szélére lökve is. Mert nagy bűneink mellett igen sok nagy tulajdonságunk is van s valami csodálatos ős erő és szivódás lakik bennünk. Ezekkel tudtunk itt hazát alapítani, ahol előttünk állandóan megtelepedni és otthont verni senki sem tudott az itt megforduló s egymást váltogató népek közül, pedig voltak közöttük hatalmas fajok is. Ez a föld amely másoknak csak temetőül szolgált, nekünk ezer éves hazánkká lett és lesz újabb ezerévig. De nem magától és nem a mostani bűnök mellett! Ha most bűneink érvényesültek és romlásba döntöttek : ezután nagy tulajdonságaink érvényesüljenek és emeljenek magasra bennünket. Ne csüggedjünk! Kétségbe ne essünk ! Panasz és jajveszékelés helyett nézzünk a magasba és vágjunk neki bátran a nehéz jövendőnek. Ne bízzunk senkiben, csak az Istenben és önmagunkban ! Nekünk jóakarónk az Tárca. Farsang 1920-ban. Irta: Nagy István. A cigány kezében megreszket a vonó. A táncoló párok megállnak egy pillanatra. A legény elereszti a leány derekát. A jókedv elhallgat, — a kacagás elnémul. Valaki bekiáltott az ablakon. És mindenki szívéhez ezt kiáltotta oda: van lelketek mulatni, dalolni, táncra perdülni, muzsikáltatni ? Hiszen a királyhágón túl véres, zokogásba fúl a magyar élet,... a déli végeken rablócsapat portyázik,. . . Erdélyből száműzik a magyart,... Bánát elveszett,... Tátránk nincs... s nem zúg többé a magyar Adria !. . . Bontsátok ki hajatokat lányok, vessétek le báli viganótokat, öltözzétek feke-------- .»a/*tt/í*fllr Wí IrnntlTAfnVK^I SK Isten en kívül nincsen! De ha ő benne bízunk, bízhatunk önmagunkban is, mert az Istenben való bizalom megtisztít, megacéloz és kitartóvá tesz bennünket. Eszembe jut a rómaiak példája, hogyan tette őket a szerencsétlenség még nagyobbakká és elszántabbakká. Mikor Hannibál a Cannae melletti csatában tönkre tette seregüket, és mindenkitől elhagyatva álltak, nem estek kétségbe, nem okozták a vezért, Terentius Varrót, hanem eléje mentek és köszönetét mondtak neki, hogy a haza sorsán képségbe nem esett, még a nőknek is megtiltották, hogy köny- nyet ejtsenek. Egyetlen gondolatuk a szégyen és veszteség jóvátétele volt és nem nyugodtak, míg ezt el nem érték. Eszembe jut az is, hogy Párisban, ahol most nekünk a megalázó békét diktálják, Franciaország nyolc nagy városának kőbe faragott szobrai közt ott láttam az 1871-ben elvesztett el- szászi Strassburg városának szobrát is gyászfátyolt viselve Az 1871-iki béke után tüntető gyászünnepet rendeztek a szobor előtt s gyászuk jeléül sötét fátyolt viselt az a szobor egész a háború végéig, míg Elszász- szal együtt Strassburgott vissza nem szerezték. Mi se vádoljuk vezéreinket, akik rósz békét hoznak, hanem köszönjük meg nekik, hogy ott idegenben a sok roszakaratot látva hazánk rettentő sorsán kétségbe nem estek. Azután könnyet visszafojtva hazánk térképére és címére gyászfátyolt kötve szívünkvirágot, dobjátok le a földre oly szelíden, szomorúan, mintha koporsó után hullana a mély sirgödörbe. Ti meg legények »megálljt« parancsoljatok a cigánynak; nem illik most mulatni. Gyász van. Sötét, komor, fekete gyász. Halottas ház az, mely fejetek felett emelkedik. Magyarországot temetik, a ti kedves, szép ezeréves hazátokat!.. . Nem tudom meghallják-e e kiáltást nagy Magyarországon ? Mit mondtam? Meghallják-e e kiáltást azon a kicsi, megtépett, megrabolt, összezsugoritott kis Magyarországon, ahol még szabad magyarnak lenni ? Meghallják-e a duhaj kedvű legények, kacagó leányok, akik a farsangon s épen ezen a farsangon akarnak mulatni, hogy kárpótolják magukat azért a sokért, amit elmulasztottak?... De én meghallom és titokban törlőm le könnyeimet, hogy valahogy valaki me? ne lássa és meg ne ben megkeseredve és nekibúsulv< csak az legyen a gondunk, hogy í szégyent lemossuk amit elvesztettünk visszaszerezzük. Nem fegyverre, hanem emelkedet tebb életre van ehhez szükségünk Ez biztosabban visszahozza és bizto sabban megtartja nekünk a leszakasz tott részeket, mint a vér és vas ha talma. Csak röviden mutatunk rá, hog; ez mikép történhetik. Mindenek előtt szálljunk magunkbf Lássuk be, hogy nem mások, hanet a magunk bűnei juttattak bennünk« ekkora romlásra. Mások csak készr siettek, mint a prédát leső és prédár gyűlő saskeselyük. Nem ellenségein vertek le, mert nem a harctéren vesz tettük el hazánkat, hanem itthon gc nősz prófétáink tanácsára. Nyílta megmondták ellenségeink, hogy forradalmak miatt keményebb bék< fogunk kapni. Mert ha a Piavén,' nem dobtuk volna el a fegyvert < nem eregettük volna magunk be s ellenséget, soha nem mertek volc hazánkból akkora darabokat kérn amekkorákat magunk dobtunk od megszállásuk alá. S ha a hábor után a forradalmak tébolyába ne esünk, nem kellett volna nagyot nyomorúságot érnünk és több gazdi sági kárt szenvednünk, mint a háboi alatt. Bűneink diadalmaskodtak, teh magunknak buknunk kellett. Azután több hit kell ide. Aki ne hitte el, most szemével láthatta magunk rettentő példáján, hogy hitetlenség csak romlást, pusztuld gyanúsíthasson kishitűséggel, as szonyos gyengeszívüséggel. * Farsang. Mulatni vágyó, mulat akaró fiatalság ideje. Azoké, akikm jogcímük van a jókedre, mint nyíló virágnak az illatozásra. Farsan szerelmes szívek egymásörülésén* mámoros boldog időszaka, 1920-b; de komoruan, gyászosan, böjties* köszöntöttél be! — Amig a Cigá ráhúz a szép palotásra, zengő m gyár csárdásra, a szívünk megrem« de nem a jókedv, a szilaj mulati vágyás hanem a jövő rémes, szomo képe remegteti meg. * És ismét hallom, amint az a ha bekiált az ablakon. A bércekről . űzött sasoknak hangja ez. Nem lágyulás, hanem elszántság, minder készenállás csendül ki a szavukb nem lehet most, nem szabad m mulatni.
