Harangszó, 1920
1920-08-29 / 34-35. szám
XI. évfolyam. 1920. augusztus 29. 34—35. szám. éi kiadó: ÍZ SZALAY MIHÁLY. Tárnzarkaiztő: \A NÉMETH KÁROLY. 4* Kéziratok Lováizpatonára IV) (Vaizprémmicya), alófl- •». zatéil dijak, raklamáclók 1 • a HARANOSZÓ kladóhlva- ili Italénak Szantgotthérdra <V')(V<iivArmagyé) küldendők Elóflzatéit elfogad ilnn mindén avang. lelkész 4. tanító. HARANGSZO EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. Szerkeszti e • kiadóhivatal vezetóje: CZIPOTT QÉZA szentootthAro (Vasvármegve.) A „Harangszó" aldflzetésl Ara: fél évre közvetlen küldéssel 20 kor., csoportos küldéssel (legkevesebb 10 példiny) 16 korona. A „Harangszó“ terjesztésére befolyt adományokból szórvAnyban lakó híveinknek IngyenpéldAnyo- kat küldünk. Megjelenik minden vasárnap. A „DUNÁNTÚLI LUTHE R-SZÖVETSÉG* HIVATALOS LAPJA. M Miatjánk, legyen meg a te akaratod ... M Miatyánk, legyen meg a te akaratod, jHHogy sorsüldözöttként, szürke gyászban állunk. iH Hiában küzdve hát évek harcviharja; Részekre bontották szép szülőországunk. i3 Erdély bérces ölén ... lenn a Tiszaháton, IM Kárpáti hegylánctól kéklő Adriáig M Magyar nóta járta kerek ezer évet I 2 S ma nincsen nálunknál koldusabb, szegényebb. > í Lelkűnkig ostoroz felséges haragod ; JA Miatyánk, legyen meg a te akaratod ... iÁ, Árpád ezeréves büszke, szittya népe, iVf Rákóczy, Bercsényi kuruc nemzetsége, IT Tépett lobogódnak lesz mégegyszer útja I M Mi elveszett sok átkos, régi hibánkon: — t Honszerelmünk: ez a lángpallosu Cherub ;J Csaba táborával visszaszerzi újra! ÍV Vértanuk emlékén megszentelt határink i(] Durván bitorolni idegen nemzetnek iH Hatalmas Istenünk, nem engedheted meg! >A Add vissza rónáink tilinkó szólását, i'l Piros csizmánk járta zöld erdő zúgását, 2 S veszendő hitünket.. . lA Amelyért hullhasson orcánk harmatgyöngye: JA Miatyánk, add vissza barna kenyerünket... >H Hogy bölcsen igazgatsz fönn a csillagokban, 2 S megsejtetten idők fényét osztogatod >H Hetedizig sújtó kemény ostorodban: Í3 E hitnél immár, lásd, nincs egyebünk. Tán a múlt bűneit letörli malasztja ... Mig jut hely földünkön maroknyi virágnak, Ne fájduljon telkünk lemondó panaszra I IT Tűzkeresztje alatt a Golgothának, i2 Szószólóink: dicső magyar szellemárnyak, 2 S ősi tradíciónk: — az'erő és étet, — Halódó, árva nemzetünket iM Mely visszaemelje — fölé a világnak . .. iM Miatyánk, tegyen meg a te akaratod ......... So mboryné Pohánka Margit. Ki tud róla? Varga Pál, 69. gyalogezredbeli, íjp sárszentlőrinci születésű gyalogos állt! Utólag orosz hadifogságban van. Aki ív valami hírt tud róla,, közölje az ev. Isi lelkészi hivatallal Kötesd, Tolna m. 2-3 Futóhomok. Peat, a magas Északon, a fehér homoktalajon lengő tengeri fű hazájában, a tenger viz és fellegek között, széllel versenyezve szállongó ezüstös sirályok birodalmában, hátrahagy a tenger szeszélye a szárazföldnek egy romlást okozó, alattomos ajándékot — a futóhomokot. Napról-napra az örökös apály és dagály játékában döntik a habzó hullámok a finom fehér homokot a tengerpart szélére, hogy onnan a száguldó széllel messze, a sík part belsejébe hatoljon. Útjában a futóhomok maga ala temetve bokrot, erdőt, pusztulással fenyegeti az üdezöld rétek és vidám kertek között kedves tanyát nyújtó halászfalucskát. Ráku- szik az útját elálló akadályra, hogy felette magas homokbuckává nőjön. És itt állunk a homokbucka csú- csán, végignézve a hullámtarajhoz hasonlóan kiemelkedő homokhegyekkel megrakott síkságon. Köröskörtil homok és csak homok — és lábunknál a futóhomok eltemetettjei az égmagasságig törtető erdei fenyők. Fáradságos továbbvándorlásunkban lábunk beleütődik egy a homokból kiálló vasba. Vájjon mi lehet? Ásunk — egy kereszt I Mily különös — kereszt ebben a homoksivatagban! Talán temető volt itt valaha? De nem! Ez lehetetlen — nincs sírkereszt, mely a fenyő magasságával keljen versenyre. Egy halász halad el mellettünk, megszólítjuk: Mondja, barátom, mit jelent ez a kereszt itt a homokban? >Az a mi régi templomunk.« A templomunk ? — Itt a homokban ? Többet is szerettünk volna hallani, de a mi emberünk tovább haladt s már nem hallja szavunkat Azonban a homoksírba temetett templom maga panaszolja el sorsát. Itt volt tehát, itt állott a szegény halászok büszkesége, öröme: a csinos templom. Égfelé nyúló karcsú tornyában harsányan csengtek a tenger zúgását túlharsogó, a falu apraját, nagyját templomba hívogató harangok. A templom tornyában védve voltak az időjárás mostohasá- gától, ha kint vihar korbácsolta a hullámokat vagy az eső csapkodta a templom ablaktábláit. Itt hallották a falucska lakói, miként tartja hatalmas kezében Isten az életet és a halált. Itt harsogott a lelkűkbe bátorságot és bizalmat öntő énekük, hogy a jövő hét veszedelmeivel szembe tudjanak szállani. Mégis csak nagy örömünkre szolgálhat, hogy meg van a templomunk — mondták az öregek. »Mily erős az alapja, mily szilárdak a falai. Dacol ez a viharral, hullámmal, nem fenyegeti ezt veszély« — toldották meg a szót a fiatalok. De, a futóhomok ! — Nem lenne-e jó, ha védőfalat emelnénk? — hangzott néhány értelmesebbnek a figyelmeztetése. >Eb, a homoki Majd ellapátoljuk.« — volt a fiatalok véleménye. »Most a munka szólít, most nincs »időnk. És jött a futóhomok halkan, halkan csaknem észrevétlenül kúszott a templom alapjához. Az öregek felemelték figyelmeztető szavukat: itt volna már az ideje a homok eltávolításához fogni. De a fiatalok azzal ütötték el a dolgot, hogy még nincs veszély — s az öregek megadták magukat. És egy vasárnapon templomba menet látták, hogy a homok már az ajtóig ér. Most egyszerre rájöttek
