Harangszó, 1920
1920-01-18 / 3. szám
20. látóhatára még sötét és az év igen súlyos küzdelmekkel teljes lesz. Legkritikusabb szaka májusban záródik. Ósz végén tisztul csak a helyzet, ámde csöndes és biztos révbe csak 1921-ben érünk. Teljes belső nyugalomról egyelőre nem lehet szó, mert, akik a hatalmat elvesztették, még többizben igyekezni fogaak azt visszaszerezni, ámde — ha nagyobb izgalmakat is idéznek föl — sikertelenül. Károlyi nem természetes hallálal múlik ki s a kommunisták többi főbb vezetője is csúf véget ér. Megmondtam előre és figyelmeztettem is azokat, a kiket illet, hogy a nemzeti hadsereg fővezére ellen merénylet készül. A torzsalkodás és pártvillongások nem érnek véget. Kenyéririgység dúl a lelkekben. Magyarország újra királyság lesz. De ehhez is elkeseredett pártoskodások között visz az ut. — Kit fog díszíteni Szent István koronája? — kérdem. — A kire sokan gondolnak, annak nem szabad a korona után nyúlni, mert ez halált hoz rá. Végül az lesz a korona viselője, a kit az ország népe a legméltóbbnak tart reá. A magyar közéletnek különben egy igen népszerű vezetőszemélye is át fogja adni a helyét egy energikus, céltudatos kéznek. — És a magyarság kétségbeesett helyzetében nem lát, asszonyom, egy segítő kart? — A magyarságnak semmerre sincs barátja. Senkire sem számíthatunk. csak a saját erőnkre. És mégis talpra fogunk állni. Megmondtam, hogy Magyarország hatalmasabb és erősebb lesz, mint volt. Ezt ma is állom. Külső politikai bonyodalmak fognak minket hozzásegíteni ahhoz, a miről ma minden magyar álmodik. Fegyvercsörgést hallok mindenfelől : közelben és távolban. A világbékétől messzebb vagyunk, mint valaha. Már a tavasszal kigyul körülöttünk minden. A csehek és lengyelek alig várják, hogy leszámoljanak egymással s Bulgária erősen fegyverkezik Románia ellen. Egy dél-európai nagy hatalmasság, amely azelőti jó barátunk volt, alkotmányválságot fog megérni. Ez azonban korántsem lesz olyan radikális, mint a hogy hiszik. A szocializmus, mint politikai irány, teljesen letűnik a világ szinpadáról. Franciaországban fogják kiteríteni, a hol nagyarányú forradalom jeleit látom. Clémenceau nem természetes halállal múlik ki és HARANOSZÓ. Franciaország újból monarkia lesz. Nem császárság, hanem királyság. De közelebb is: Magyarország délkeleti szögletén vérpirosnak látom az eget. A ma nagy Románia összeomlik és eltűnik az életképes nemzetek sorából. Bellaághné elhallgat. Kissé fáradt. Komolyan néz maga elé, majd még néhány megrázó közlést tesz, de megigérteti, hogy ezekről hallgatok. Megköszönöm kedvességét. Kikisér az előszobaajtóig s nesztelenül zárul be mögöttem a kapu, amely mögött oly biztosan érzik meg a jövőt, — a mi jövőnket. Föidmívelés és növénytermesztés. Irta: Németh Dénes áll. kertészeti felügy. Az ige már réges régen megira- tott: »Te jer és olvass, tanulj és munkálkodjál. Munkádon pedig Isten áldása lészen.« Ebből indulok ki én is, midőn lapunk hasábjain igazi jóbarátainkra a növényekre, különösen pedig a mindig igen nagy fontossággal biró úgynevezett kerti zöldségfélékre hivom fel a figyelmet és azokat, valamint a termesztésüket illető helyes eljárásokat ismertetem. Szent könyvünk, a biblia szerint ősapánk és anyánk földünknek akkor legékesebb leggyönyörüségesebb helyén, a paradicsomkertben laktak. Ézt azonban később elveszítvén súlyosan kellett küzdeniük a létért és ezt a küzdelmet mi késő utódok is folytatjuk azzal az Istenben vetett bizalommal, mely az első emberpárt a mienknél szinte elképzelhetetlenül súlyosabb helyzetben is — gépek, eszközök híján egyedül a karjaikra utalva-megoltalmazta a kétségbeeséstől. Azaz ékes és gyönyörűséges hely, a paradicsom kertje is nem veszett el sem az első emberpárra, sem pedig mireánk késő utódokra egészen, mert megtaláljuk mi azt, ha akarjuk, sok helyen: szívünkben, lelkűnkben, szorgalmúnk, becsületes munkánk gyümölcsében. A régen elmúlt idők sűrű ködét megvilágítja előttünk a tudomány örökké lobogó fáklyája és bele hagy tekintenünk Istennek ama csodálatos műhelyébe, ahol világunk a maga teljességében született. Látjuk földünket mint aetherikus ködöt, majd pedig mint roppant tűzgolyót száguldani az űrben. Látjuk később a már ismert természeti erők nagyszerű megnyilvánulását, földünk lassú lehűlését és a termő talajnak, vele együtt növénynek, állatnak és az embernek megszületését. Minden helyesen, önállóan, céltudatosan végzendő munkához testi erőn kívül szellemi erőre, a tudásra és az életből leszűrt sok tapasztalatra van szükség. Tehát okoljunk, tanuljunk és ne riadjunk vissza a nehézségektől. Zengjen fülünkben az isteni szózat édes muzsikája mindenkoron : »Küzdj és bizva bízzál«, mert csak a tudás és az érvényesülésre törekvésre visz bennünket a boldoguláshoz, közelebb a tökéletesedéshez, az Istenhez. Minden foglalkozás között legszebbnek a földmivelőét tartom, inert a szabad természet ölében, Istennek eme gyönyörűséges templomában dolgozva éli le napjait. Munkája súlyos, de a leghasznosabb és nemesen szórakoztató. Egyedül a földmivelő az, aki állandóan szövetségben van mindannyink édes testvérével a földdel, mely a reá hulló verejtéket a legigazabban hálálja me. Fontos tehát, hogy mindenek előtt ezzel kössünk szorosabb ismeretséget. A talaj. Föld elnevezés alatt tulajdonképen itteni világunkat értjük, melynek felső rétege is eredetileg izzó és folyékony, később pedig a lehűlés következtében kemény sziklaszerü anyag volt. Ezen felső réteget vették azután munkába a különféle természeti erők (a meleg, a hideg változásai, a levegő, a viz stb.) és a korhadó növényi állati részek későbbi hozzájárulásával megalkották az úgynevezett termő talajt, mely a benne foglalt oldódó tápsókkal és talajbakíériumokkal egyetemben a növényi élet fentaitására, szaporítására és táplálására egyedül alkalmas. A talaj tulajdonságai. A talajnemek sokfélesége közül csak a legfontosabbakat említem meg, mint amilyen az agyag, a homok, a vályog, a televény, a meszes és szikes talaj. A tiszta agyag csak becses alkotórésze a talajnak, jó nedvességtartd, de a növénynek nem tápláléka. Kötöttségénél fogva a gyökerek elhelyezkedését sem engedi meg. e mellett hideg természetű és igen nehezen munkálható. Tiszta agyagot azonban a talaj legfelső rétegében nem találhatunk, mert itt már rendszerint nagymennyiségű növényi tápanyagot 1920. január 18.
