Harangszó, 1920
1920-06-06 / 22-23. szám
-------------------------------------------1 ^20. június 6 HARANOSZÖ 147. „Ha iff az, hogy a hal a fejétől bázhöilik, élő képet találsz a magyar- országi prímás érsekben, kinek esze, mint a világnak négy részéről fújó forgószél, irigysége, mint az eb, nemzete cseh, de inkább tót, ki ordít,'visit a hamis mammonára. Édes mézet nyal ajkain, midőn szemtelenül hazad. Gyalázatos fösvénysége, rendetlen magaviseleté, ocsmány, disznó részegsége világ előtt nyilván vagyon; soha életének rendibe maga erszényéből se Isién tisztességére, se hazájáért, se barátjáért, se atya fiáért noha ökör-, ló-, disznó-pásztor elég vagyon szűkölködő köztük, de mégis semmit ki nem ad, hanem az Antikrisztusnak gyűjt latrai És mégis neki vagyon az oltalmazónál (a császárnál) hitele, minden jó, ami ő neki tetszik. Milliókat érne, mennyi jószágokat a Koronának haszna nélkül elharácsolt, egyházi tiszteket , bencficiumokat adott cl pénzen s nincs oly hamisság, mi nála pénzen nem áras... Ezeket az oltalmazó/: (Lipót császár és az udvara) nyilván tudják, tiirik, mert tapasztalják, hogy édes nemzetünkre hasonlók által romlásnak kell következni. “ Ez a Szelepcsényi volt a legbefolyásosabb „magyar“ Lipót udvarában, ellehet képzelni, milyenek voltak a német miniszterek: Kollonics, a Magyarországra plántált hasonlóan gonosz emlékű nyitrai püspök, később méltó utódja Szelepcsényinek priinási székben, Sinelli es a többiek: Lob- kowitz, Lamberg, Hodier, kiket ni ég Koch osztrák történész is „nyomorultaknak és higvelejüeknek“ nevez. Ha Magyarország' sorsát intéző körök eme bogáncs koszorújához fonjuk még a dinisztikus érzésű főarak összességét, akik vak eszközei voltak az udvarnak qemcsak a protestánsok üldözésében, hanem a nemzet elnyomorításában is tisztán egyéni: anyagi, hatalmi érdekből, — könnyű megérteni az okokat, melyek már Zrínyi Miklós életeben megindult nemzeti mozgalmat annyira, megérlelték, hogy az a Wesselényi össze- f esküvésben tört ki. Zrínyi Miklós halála megpecsételte a mozgalom sorsát, elveszítvén hivatott vezérét, elsekélyesült és tragédiába fulladt. Vezérei: Zrínyi Péter, horvát bán, a költő testvér öccse, vitéz katona és gróf Wesselényi Ferenc nádor, sok szép és kiváló tulajdonsággal megáldott férfiak, buzgó vezérlői is az ügynek, de hijján az európai látókört kiváló vezéri képességeknek. Aki még mellettük számba jöhetett volna: gr. Nádasdy Ferenc, országbíró, eszes ember, nagy tekintély, de egyéni érdekből lépett az „ interessátusok" közé (ahogy önmagukat nevezték), nem lévén más célja, mint a zavarosban halászni. Diplomatájuk, e kor legérdekesebb alakjainak egyike: Wittnyédy István, a Nádasdyak sárvári gazdatisztjének fia, soproni ügyvéd, hazájáért és vallásáért mindenre kész hazafi, páratlanul fáradhatatlan munkása az ügynek. Örökké úton van, buzdítva, lelkesítve járja be az egész országit: a soproni hegyektől a Sátorhegyekig, Kolozsvártól Eperjesig, Csáktornyától a Morva határig el és vissza. Az ő eszméje a dunai confoederatio terve, geniális gondolat, de kissé ábrándos — akkor, nem is valósulhatott meg. A vezérek közül hiányzott az összhang, a megértés, tervekben, módokban, célokban is eltértek egymástól; közbe jött Wesselényi halála, benne a higgadt mérséklet férfiút veszítették el az interessátusok, akire pedig a szenvedélyes Zrínyi mellett különösen nagy szükség lett volna; a nádori szék megürültével csak újabb tér nyilt a haza érdekét háttérbe szorító egyéni célok érvényesítésére; végre közéjük fért még az árulás fekete ördöge is és bekövetkezett a bécsújhelyi katasztrófa. .., felállíttatott a pozsonyi vértörvényszék és folytatódott a Kobbok hóhérmunkája... 6. A magyar nemzet történetének böngészője megszokja könnytelen szemekkel nézni végig az előtte lejátszódó legmegrázóbb tragédiákat, oly sűrűn következnek egymásután, — mégis fátyolossá lesz a megedzett tekintet is és belerázkódik a legerő- sbb lélek a Wesselényi összeesküvés tragédiájába. Ökölbe szorul a leg- gyöngédebb kéz, mikor a Zrínyi család kiirtásának története tárul élénkbe, méltóan sorakozva ez is a bécsi udvar gazságaihoz, amelyek pedig ekkor még nem értek véget, mert hiszen egy század múlva a budai Véraratni. ügy legtöbbet kereshet a szegény ember gyereke, Tetszik tudni ? — Nekem adnak aratórész fejében öf mérő gabonát, Mariskámnak négy mérőt. Bizony, nagy értéke van most annak. . . Aztán az aratás végeztével visszajöhet a leányom ismét, ha vissza tetszik fogadni..». w- Öh, nem várhatok addig. Ennyi apró gvertnek mellől egy hétig sem nélkülözhetjük a dajkát. Nagyon sajnálom Mariskát, mert jó, engedelmes, szorgalmas, vig leányka ügy szerettük, úgy tekintettük már, mint a- családhoz tartozót. De ha megfelelő lesz az új dajka, nem küldhetem el miatta. .. Mariskának elszorult a szive, ragyogó könnycsepp gurult végig álcáit. Valami titkos sejtelem azt s%ta neki, hogy soha többe nem kerülhet vissza. Örökre elveszíti helyét, második otthonát, ahol két evet töltött el legnagyobb boldogságban, ahol úgy szerették, mintha ő is a család gyermeke lett volna. S a gyermekek testvérkép ragaszkodtak hozzá. — Picikém gyémántom el kejl mennem! Itt hagyom magukat, — ölelte magához a legkisebb tipegő leánykát. — Ne menjen el, Mariska!. . . Ne menjen el! — ragaszkodtak a leánykük Mariskába. —. Megmondjuk anyukának, hogy ne eressze el... •— El kell mennem ! Elvisz édesanyám haza, aratni. Neki engedelmeskednem kell. . . Maid lesz új dajkájuk, akit talán jobban szeretnek, mint engemet. — Nem kell nekem új dajka. Én Mariskát szeretem mindig ! — ölelve át Piroska Mariska nyakát édes szeretettel, ragaszkodással. —. Nekem sem kell!... Nekem sem ! — mondták a többi apróságok. A kis dajka szívének jól esett a meleg szeretet, ragaszkodás s reményt öntött szívébe, hogy a gyermekek visszavárják, mindig csak őt szeretik ; visszajöhet még hozzájuk... Beköszöntött a búcsuzás napja Korán kelt a kis dajka, egész éjjel alig aludt egy órányit. Izgatottan, elszorult kebellel járt, kelt, végezte reggeli teendőit. A kis leánykák is korán keltek a búcsuzásra. Mariska csak akkor kezdte ruháit csomagolni, mikor megérkezett érte az édesanyja, óh de úgy reszketett szegénynek a keze, még jobban a szíve! Tán estig sem végzett volna a csomagolással, ha-édesanyja nem segédkezik neki. S akkor is annyi igazítani valót talált rajta, hogy végre unszolta az özvegy: — Búcsúzz már, leányom, induljunk, mert még a dél is itt talál bennünket I Felegyenesedett a kis dajka bu- gyorja mellől. Szomorú tekintete az úrnőjét kereste.
