Harangszó, 1920

1920-06-06 / 22-23. szám

-----------------------------------------------------------------------------------------------------■ 146. ' ✓ I1aRi^jsí(íSZÖ.! 1920. június 6. . T "* V " 1 zetéért élő-haló igaz magyar; szá­zada Széchenyije, aki pusztuld hazája sorsának javításán töpreng szüntelen. Hisz, remél, bízik nemzete életké­pességében és bár újabb és újabb csalódások érik, nem szűnik meg karddal, tollal, a diplomácia fegyve­reivel egész életén át szolgálni ha­záját. Buzgó katholikus, szereti a saját vallását és éppen ezért tiszteletben tartja a másokét. Korában példátlanul áll a protestánsokkal szembeni jóin­dulata. Nemcsak türelmes irányuk­ban, hanem megbecsüli és pártfogolja őket. A soproni evangélikusok érdeké­ben Lipót királyhoz kérvénnyel, a nádorhoz, Schwarzenberg főkamarás­hoz és Portia titkostanácsoshoz le­véllel fordul (1658.). — Méltányos ügyet pártfogolt, mert a soproni evangélikusságnak még a saját temp­loma (ekkor a Szent-Mihály templom volt az övék) után is a katholikus plébánosnak kellett harangozási pénzt fizetni. Ezért pereskedtek s ezen ügy békés és igazságos elintézését szorgalmazta Zrínyi.1) Legvitézebb katonái protestánsok s hadait is előszeretettel mustrálta soraikból, mivel — saját kijelentése szerint ,— jobb katonáknak tartotta őket a katholikusoknál. Hadai lelki gondozására gyakorta hivott seregébe prédikátorokat. Legbizalmasabb em­bereinek egyike, a nagy evangélikus: % L.: Payr S. Egyháztört. Emlékek, I. köt. 200 1. m T A R O A. I! Felejtés. Elbeszélés; Irta: Cstte Károly. A terebélyes gyümölcsfák, mint megannyi csodás nagy bokréták virí­tottak teljes ragyogd pompájukban az udvaron; A fák virágain ezernyi méh zümmögése olvadt egybe, mint valami távolból hangzó tündéri zene. Színes szárnyú lepkék szálltak virágról- virágra, s kergetőztek a verőfényes levegőben. iS hogy teljesebb, ragyogóbb, bá- jolóbb legyen a tündöklő tavaszi kép, a lakóház verandájáról öt kis egész­séges, vidám, kacagó leánytestvér szökdécselt ki az udvarra. A legki­sebb tipegve járó babácskát tiszta arcú, mosolygós szemű kis dajka vezette. A virágos fák alatt körbe fogózkodtak s járták mindannyian Mittnyédy István, sűrűn fordult meg udvarában, 1664. áprilisában is hozzá menendő, hadaihoz tábori papnak hívta Fekete István kőszegi prédi­kátort.1) Wittnyédyhez, a Wesselényi össze­esküvés legbuzgóbb tagjához való viszonya jellemzi Zrínyinek a dinasz­tiához való viszonyát is. Zrínyit hír, dicsőség, hatalom, népszerűség kör­nyezi haza- és világszerte, a török elleni hősi harcaiért a pápa és a külföldi fejedelmek halrrtbzzák el ke­gyeikkel ; mind oly okok, melyek a bécsi udvar féltékenységét egyre élesz­tik ellene. Amúgy is gyanús már ré­gen, mert nyilván való, hogy szívén viseli hazája sorsát, ez pepiig — tud­juk — Habsburg szempontból soha­sem volt erény, annál inkább bűn és minden más érdemet lenyomott. Terveit is sejtik, amiket szövöget- fonogat. „Hogy édes nemzetünkre tel­jes végromlás ne szakadjon “ — írja — irányítja a Wesselényi összeesküvést megelőző szabadság mozgalmakat. Nagy és nemes a célja: egyesíteni a keresztyén magyarságot: katholikiist, protestánst egyaránt, a közös ellen­ség : a török és a német ellen! Korát messze-messze túlszárnyaló eszmék! Annyira messze, hogy halála után két és fél évszázadnak kellett eltelni, amig napjainkban, az általa kijelölt útra lépett a magyarság Eszméi Ma aktuálisak 1 Ha nagyszabású terveit, hijján a megértésnek, meg nem valósíthatta J) Ugyanott, 235. lap. dalolva a körtáncot. * Derűsek, vidámak voltak a gyer­mekek s legboldogabb volt valamennyi közt Mariska, a kis dajka. Legvidá­mabb játék közben azonban elhalt ajakaról a játékdal, csillogó szemé­ben sejtelmes ijedtség villant meg. Merően nézett a kapuszin felé, lionnét ünnapies öltözetű falusi anyóka ballagott befelé bátortalan léptekkel. — Nini, jön a Mariska mamája I — kiáltotta Piroska s kiugrott a körből. Felbomlott teljesen a körtánc, iramodtak a gyermekek Mariska után, aki édesanyja elé sietett aggo­dalmas szívvel. Mert hát valami nagy okának kell lenni, hogy most hét­köznapon, a legsürgősebb kapálás idején meglátogatja. Jóidéig a kapuszin sarkában sug- dozódtak. — Jaj, én nem merem megmon­dani a tekintetes asszonynak! tördelte Mariska kis kezét kétségbeesetten. volna is teljességükben, azért a tra­gédiák bizonyára nem követik oly sűrűn egymást nemzetünk történeté­ben és más véget ér a Wesselényi összeesküvés is, ha 1664 november 18-án, a kiírzsaneci erdőben, be nem következik tragikus halála. De a „sors bona“ hütelén lett már ekkor a Zrí­nyiekhez és messze elkerülte Magyar- országot is. Becsben jól tudták: mit jelent Zrí­nyi elvesztése: mert míg az egész müveit világ őszintén meggyászolta, addig a bécsi udvar nagyon megörven­dett — írja az egykorú — halála híré­nek és a kanizsai török lövetett örömöt. 5. A bécsi udvar erkölcsei közé tartozott: megígérni mindent, de be nem tartani semmit. így csak termé­szetes, hogy Bethlen által kivívott szabadságjogok is írott maiasztok maradtak, mihelyt nem volt, aki fegy­verrel őrködjön felettük. Bethlen ko­rát követő fél évszázad alatt nem­csak megismétlődtek a múltak sérel- mei, hanem hallatlanabbakkal tetéződ- tekj azok. A magyar- és protestáns-irtásban, > a sérelmek végletekig vitelében járt elől e kor számos sötét alakja közt is egyike a legfeketébbeknek : Szelep- \ csényi György kancellár, kalocsai ér­sek, hosszú élete utolsó 20 évében esztergomi prímás. A protestánsok történetébe vérrel irta be a nevét, de gyüjlölték a katliolikusok is. Saját hitsorsa és kortársa, gróf Nádasdy Ferenc, a vértanú, írja róla íOratio- jábaru : — Hisz megmondom én. Neked egy szót sem kell mondanod. — Akkor is félek !. . . Jaj, én úgy félek... éji úgy nem szeretem a dolgot. . , Elrejtőzött aztán Mariska a ri- bizke , bokrok mögé, onnét figyelt, hallgatózott szívszorongva. —• Azt csak nem teszi, édes Cserné asszony, hogy ilyenkor, a legrosszabb időszakban viszi el leányát tőlünk! — hallatszott az úrnő méltatlankodó hangja a verandáról. — Én is igen restellem a dolgot, édes tekintetes asszony, de megbo­csásson, nem tehetek róla ! — men- tegetődzött a szegény zsellér asszony. — Elromlott a kis házam teteje, beesik szobámba az eső. Uj zsupp kell bizony rá, de most ebben a szörnyű világban borzasztó pénzbe kerül az is. Pedig nekem semmim sincs. Azért gondoltam, hogy besze­gődök leányommal együtt részben

Next

/
Oldalképek
Tartalom