Harangszó, 1920

1920-06-06 / 22-23. szám

-----------------------------------------------------------------------------------------------------■

146. ' ✓ I1aRi^jsí(íSZÖ.! 1920. június 6.

. T "* V " 1

zetéért élő-haló igaz magyar; százada Széchenyije, aki pusztuld hazája sorsának javításán töpreng szüntelen. Hisz, remél, bízik nemzete életképességében és bár újabb és újabb csalódások érik, nem szűnik meg karddal, tollal, a diplomácia fegyvereivel egész életén át szolgálni hazáját.

Buzgó katholikus, szereti a saját vallását és éppen ezért tiszteletben tartja a másokét. Korában példátlanul áll a protestánsokkal szembeni jóindulata. Nemcsak türelmes irányukban, hanem megbecsüli és pártfogolja őket.

A soproni evangélikusok érdekében Lipót királyhoz kérvénnyel, a nádorhoz, Schwarzenberg főkamaráshoz és Portia titkostanácsoshoz levéllel fordul (1658.). — Méltányos ügyet pártfogolt, mert a soproni evangélikusságnak még a saját temploma (ekkor a Szent-Mihály templom volt az övék) után is a katholikus plébánosnak kellett harangozási pénzt fizetni. Ezért pereskedtek s ezen ügy békés és igazságos elintézését szorgalmazta Zrínyi.1)

Legvitézebb katonái protestánsok s hadait is előszeretettel mustrálta soraikból, mivel — saját kijelentése szerint ,— jobb katonáknak tartotta őket a katholikusoknál. Hadai lelki gondozására gyakorta hivott seregébe prédikátorokat. Legbizalmasabb embereinek egyike, a nagy evangélikus:

% L.: Payr S. Egyháztört. Emlékek,

I. köt. 200 1.

m T A R O A. I! Felejtés.

Elbeszélés; Irta: Cstte Károly.

A terebélyes gyümölcsfák, mint megannyi csodás nagy bokréták virítottak teljes ragyogd pompájukban az udvaron; A fák virágain ezernyi méh zümmögése olvadt egybe, mint valami távolból hangzó tündéri zene. Színes szárnyú lepkék szálltak virágról- virágra, s kergetőztek a verőfényes levegőben.

iS hogy teljesebb, ragyogóbb, bá- jolóbb legyen a tündöklő tavaszi kép, a lakóház verandájáról öt kis egészséges, vidám, kacagó leánytestvér szökdécselt ki az udvarra. A legkisebb tipegve járó babácskát tiszta arcú, mosolygós szemű kis dajka vezette. A virágos fák alatt körbe fogózkodtak s járták mindannyian

Mittnyédy István, sűrűn fordult meg udvarában, 1664. áprilisában is hozzá menendő, hadaihoz tábori papnak hívta Fekete István kőszegi prédikátort.1)

Wittnyédyhez, a Wesselényi összeesküvés legbuzgóbb tagjához való viszonya jellemzi Zrínyinek a dinasztiához való viszonyát is. Zrínyit hír, dicsőség, hatalom, népszerűség környezi haza- és világszerte, a török elleni hősi harcaiért a pápa és a külföldi fejedelmek halrrtbzzák el kegyeikkel ; mind oly okok, melyek a bécsi udvar féltékenységét egyre élesztik ellene. Amúgy is gyanús már régen, mert nyilván való, hogy szívén viseli hazája sorsát, ez pepiig — tudjuk — Habsburg szempontból sohasem volt erény, annál inkább bűn és minden más érdemet lenyomott. Terveit is sejtik, amiket szövöget- fonogat. „Hogy édes nemzetünkre teljes végromlás ne szakadjon “ — írja — irányítja a Wesselényi összeesküvést megelőző szabadság mozgalmakat. Nagy és nemes a célja: egyesíteni a keresztyén magyarságot: katholikiist, protestánst egyaránt, a közös ellenség : a török és a német ellen! Korát messze-messze túlszárnyaló eszmék! Annyira messze, hogy halála után két és fél évszázadnak kellett eltelni, amig napjainkban, az általa kijelölt útra lépett a magyarság Eszméi Ma aktuálisak 1

Ha nagyszabású terveit, hijján a megértésnek, meg nem valósíthatta

J) Ugyanott, 235. lap.

dalolva a körtáncot. *

Derűsek, vidámak voltak a gyermekek s legboldogabb volt valamennyi közt Mariska, a kis dajka. Legvidámabb játék közben azonban elhalt ajakaról a játékdal, csillogó szemében sejtelmes ijedtség villant meg. Merően nézett a kapuszin felé, lionnét ünnapies öltözetű falusi anyóka ballagott befelé bátortalan léptekkel.

— Nini, jön a Mariska mamája I — kiáltotta Piroska s kiugrott a körből. Felbomlott teljesen a körtánc, iramodtak a gyermekek Mariska után, aki édesanyja elé sietett aggodalmas szívvel. Mert hát valami nagy okának kell lenni, hogy most hétköznapon, a legsürgősebb kapálás idején meglátogatja.

Jóidéig a kapuszin sarkában sug- dozódtak.

— Jaj, én nem merem megmondani a tekintetes asszonynak! tördelte Mariska kis kezét kétségbeesetten.

volna is teljességükben, azért a tragédiák bizonyára nem követik oly sűrűn egymást nemzetünk történetében és más véget ér a Wesselényi összeesküvés is, ha 1664 november

18-án, a kiírzsaneci erdőben, be nem következik tragikus halála. De a „sors bona“ hütelén lett már ekkor a Zrínyiekhez és messze elkerülte Magyar- országot is.

Becsben jól tudták: mit jelent Zrínyi elvesztése: mert míg az egész müveit világ őszintén meggyászolta, addig a bécsi udvar nagyon megörvendett — írja az egykorú — halála hírének és a kanizsai török lövetett örömöt.

5. A bécsi udvar erkölcsei közé tartozott: megígérni mindent, de be nem tartani semmit. így csak természetes, hogy Bethlen által kivívott szabadságjogok is írott maiasztok maradtak, mihelyt nem volt, aki fegyverrel őrködjön felettük. Bethlen korát követő fél évszázad alatt nemcsak megismétlődtek a múltak sérel- mei, hanem hallatlanabbakkal tetéződ- tekj azok.

A magyar- és protestáns-irtásban, > a sérelmek végletekig vitelében járt elől e kor számos sötét alakja közt is egyike a legfeketébbeknek : Szelep- \ csényi György kancellár, kalocsai érsek, hosszú élete utolsó 20 évében esztergomi prímás. A protestánsok történetébe vérrel irta be a nevét, de gyüjlölték a katliolikusok is. Saját hitsorsa és kortársa, gróf Nádasdy Ferenc, a vértanú, írja róla íOratio- jábaru :

— Hisz megmondom én. Neked egy szót sem kell mondanod.

— Akkor is félek !. . . Jaj, én úgy félek... éji úgy nem szeretem a dolgot. . ,

Elrejtőzött aztán Mariska a ri- bizke , bokrok mögé, onnét figyelt, hallgatózott szívszorongva.

—• Azt csak nem teszi, édes Cserné asszony, hogy ilyenkor, a legrosszabb időszakban viszi el leányát tőlünk!

— hallatszott az úrnő méltatlankodó hangja a verandáról.

— Én is igen restellem a dolgot, édes tekintetes asszony, de megbocsásson, nem tehetek róla ! — men- tegetődzött a szegény zsellér asszony.

— Elromlott a kis házam teteje, beesik szobámba az eső. Uj zsupp kell bizony rá, de most ebben a szörnyű világban borzasztó pénzbe kerül az is. Pedig nekem semmim sincs. Azért gondoltam, hogy beszegődök leányommal együtt részben