Harangszó, 1920

1920-06-06 / 22-23. szám

•

......r V ■. ■ '

X

I ftvfoíynm. ^ ^ /íj£ 1320. j s 6 ^ 22—23. s/ám.

Feleld* szerkeeztd Ka kiadó;

S7.ALAY MIHÁLY.

Tár»*zerke»ztő:

NÉMETH KÁROLY.

Kéziratok Lové*zpntonrtra IVe^zprémmegye), eldfi zet*»l 'Jijak, reklamáeUH a HARAN03/Ó kladóhlva laliinak Szenteotthárdra , V isvir mez,y«) kiildenddk Flddzetést elfogad «rinden evang. lelkész A» tanító

EVANGÉLIKUS NÉPLAP.

Alapította £ Kapi Béla 1910-ben.

Szerkeszti s ■ kiadóhivatal vezetője:

C Z IP OTT GÉZA

8ZENTOOTTHÁRD

(VasvArmegye.)

A „Harangszó" előfizetési éra: fél évre közvetlen küldéssel 20 kor., csoportos küldéssel (legkevesebb 10 példány) 18 korona.

A „Harangszó“ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó hl veinknek Ingyenpéldányo kát küldünk.

Megjelenik minden vasárnap.

•-====== A „DUNÁNTÚLI, LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA.

Viharban.

Zúg, zúg a hideg, sebes szél I, S viharos szárnyún a felhő repül.

Félve lapul meg, ami él.

• A kis madár az ágra települ.

, „ Magát bőszítve sikolt a vihar,

[' Homályba vesztő porfelhőt kavar.

A kts madár ül,' védett rejtekén, f Miút kis gyermek édesanyja ölén.

. r

f*;:7aig,. zúg az élet viharja,

Í

V Fekete szárnyán sötét gond repül. ,'j^árhova elér hatalma, —

. * Öyarló ember hiába menekül.

'. If kora hitet adj jó Istenein,

Lpilfegy mikor vihar támad ellenem: llgy üljek kegyelmed árnyékában, Mint viharban kis madár az ágon.

Balogh István.

Föl a szívekkel!

Mire e sorok napvilágot látnak s a i Harangszó« június 6-iki száma mindenfelé bekopogtat a csendes kis hajlékokba, ahol sírnak időst a .bús magyarok: a kormány kifejezetten a kényszerhelyzet hatása alatt, aláírta már a békeszerződést, amely béke- szerződés tulajdon képen Szent István birodalmának halálos ítéletét, koronájának barbár széttördelését és palástjának a zsoldosok közt való szétosztását jelenti.

Hiábavaló volt tehát Apponyi minden ékesszólása, a magyar békedelegáció emberfeletti munkája. Hiába egy Keynes, Asquith, Newton, Montagu, Nitti intő szózatai Millerand és társai Hunniát halálra ítélték s eme halálos ítéletük melleit mindvégig ki is tartottak.

A kormány megbízásából, a körülmények kényszerítő hatása alatt Magyarország halálos ítéletét azonban

K. ’i..

hiába írta alá Teleki Pál külügyminiszter, a magyar nemzet sohasem fog belenyugodni megcsonkításába, sohasem fogja elviselni ezeréves javainak ezt az égbekiáltó kifosztását. Nem, nem, soha 1 Mert ha mi kényszerítve alá is írtuk halálos ítéletünket, az Élet nem fogja aláírni, annyi bizonyos. Az Élet, az igazságnak lelke, ereje, mely gyári kémények füstjében, az eke szarva mellett görnyedő földmives verejtékében és a világot behálózó gazdasági törekvések minden összefoglaló erejében nyilvánul meg és melynek legfőbb igazsága, hogy a lélekzéshez való jogától «megfosztani senkit sem lehet.

És az Élet, az igazság lelk'e, ereje a megpróbáltatás eme nehéz napjaiban máris biztató jóbarátként közeleg felénk: megfeszített erővel, szellemi és gazdasági kultúránk magas fokával hamarább, mintsem gondoljuk, visszahódítjuk azt, amit árulás utján átmenetileg elvesztettünk I

Föl tehát a szívekkel én jó keresztyén magyar népem! Jelszavad legyen : imádkozzál és dolgozzál! Ne feledd: imádsággal megszentelt munka Magyarországot hamar talpraállítja. Hunnia Isten segítségével szorgalmas munkával, vas akarattal erősebb, gazdagabb, virágzóbb, nagyobb lesz, mint volt valaha.

Föl a szívekkel, össze a kezekkel s akkor a kassai dóm öreg harangja nem sokáig siratja nagy Rákóczy második bujdosását,* Késmárk felől Thökölyinek lelke nem sokáig sír bele az esti szellőbe, Erdélynek bérces virányai, Hargitta rengetege, kincses Kőlozsvár, Temesnek, Szigetnek vára nem lesz sokáig hazát áruló zsebrákok bére, apáink büszkesége, alma materünk ősi fészke, Sopron mienk marad mindörökké. Csak föl a szívekkel, össze a kezekkel!

A Zrínyiek.

— Visszaemlékezés a költő születésének 300. évfordulója alkalmából. —

Irta: Porkoláb István.

„A lelkes eljár ősei sírlakához S gyújt régi fénynél új szövét- neket.“

2 üaray János.

4. A Zrínyiek!...

Kétségkívül legnagyobb közöttük Györgynek és Széchy Magdolnának a fia: Miklós. Háromszázév előtt : 1620. május 1-én született az ozalji- várban, Zágráb-megyében. Gyermekéveit Csáktornyán töltötte, iskoláit öccsével: Péterrel, Gráczban kezdte, majd a nagyszombati jezsuitáknál folytatta Pázmány személyes felügyelete alatt. Lángszellemét a jő iskolák s hatalmas pátrónusa: Pázmány,

veleszületett vitézségét már kora ifjúságában a harcmezők fejlesztették. Egyéni qualitásai nagyra praedesti- náltak, hogy valóban azzá lehessen, dem kellett más, csak, mint maga mondá: „Sors bona — nihil aluid!“

És Zrínyi Miklósból lett is Isten kegyelméből való költő, páratlan mint ilyen nemcsak korában, hanem még azon túl is jó sokáig. Jeles hadvezér; csatát soha el nem veszített, pedig se szere, se száma, melyeket a törökkel megvívott. Törökveró hős; nevét az akkor ismert világon mindenütt dicsőítve említik. Hadtudományi iró; munkái egy színvonalon állanak kora legkiválóbb hadvezérének: Montecuccolinak müveivel, kihez sokoldalú genialitás tekintetében különben is hasonlított. Előkelő rangot, fejedelmi vagyont, fényes családi emlékeket örökölt ugyan, de elsővé az elsők közt mégsem ezek tették, önmaga tette magát naggyá, egyéni tulajdonai, erényei emelték ki magasan korából. Tiszta erkölcsű, nem-