Harangszó, 1920
1920-04-18 / 15-16. szám
116. HARANOSZÓ. katolikus testvéreken múlik — úgymond — hogy a keresztény kurzus valóban keresztény és ne klerikális legyen. Az előadás után Kaas Albert br., a Protestáns Szövetség társelnöke szólalt föl, s beszédében hangoztatta, hogy csak nemzeti és keresztény megújhodás az egyedüli fix pont, amely Magyarországot megmentheti. Elitéli a most divatos politikai tülekedéseket és szomorúan látja, hogy a kölcsönös jóindulatú megértés a közéletből mintha kiveszett volna. A különböző egyesülések, koalíciók — úgymond — csak széthúzások taktikai leplezői. Ha a politikai keresztény kurzus vezetői nem ügyelnek teljes energiával arra, hogy a felekezetiesség fejét föl ne üthesse, ha maguk nem utasítanak el minden egyházpolitikai vitára okot adható intézkedést vagy incidenst, akkor nem lehet tudni, hogy fogják a felelősséget az igazi keresztény alap és a történelem előtt viselhetni. A napilapok és fájdalom, legtöbbször a katolikus sajtóvállalat lapjai meggondolatlan és tájékozatlan közleményeikkel a békének igen rósz szolgálatot tesznek. Pölszólalását azzal fejezte be, hogy fölkéri a katolikus egyházi és politikai vezetőket, hogy kövessenek el mindent és akadályozzák meg őket, hogy az egység meg ne bomoljek. A két előadás nyomán megindult vitában részt vett Hamar István teológiai tanár, Láng Mihály báró és Heinriczi József Józsefvárosi katolikus tanár, Rásó Lajos ügyvéd, Mikler Károly jogakadémiai tanár és végül denre csak ez a jelszava : »Ej ráérünk arra még!< Okatootája c. költeményében keserű gúnnyal rajzolja a magyar állapotokat, civilizálatlanságunkat.*) És így tovább, nem lehet valamennyi költeményét felsorolni. Kesereg, a múlton ábrándoz, lelkesít, ostoroz, gúnyol, követel minden szavát lángoló nemzeti érzése sugallta, minden betűjét a magyarság aváért vette papírra. De nemcsak a haza, a nemzet sorsáért lángol az ő lelke, hanem a népért, az emberi egyenlőségért, szabadságért is. Haragra gerjeszti a nép elnyomott volta, szegénysége. Ö mondta ki: »Haza csak ott van, hol jog is van, — S a népnek nincs joga!« Szerinte a költőknek az a hivatá*) Olykor követel: így követeli az or- szággyüléstől a sajtószabadságot, mint minden haladás alapját. (Az orszgy.-hez.) Rovács J. István nemzetgyűlési képviselő. A Keresztény Szövetség intézőbizottsága Kacziány Géza dr. miniszteri tanácsos elnöklésével ülést tartott, amelyen Persián Ádátn ügyvezető elnök előadása után egyhangúan a következő határozatokat hozta: Felhívással fordul a Keresztény Szövetség az összes keresztény felekezetekhez teljes és maradandó felekezeti béke megteremtéséért. Országos agitációt kezd a szövetség abban az irányban, hogy mindennemű felekezeti torzsalkodás veget érjen. Minden erejével meg akarja előzni azt a veszedelmet, amely a keresztény felekezetek viszálykodásából származhat. Ezért fel fogja kérni a magyar katolicizmus vezető tényezőit, eiső helyen a magyar katolikus püspöki kart, hogy a római szentszéknél eszközöljék ki azt, hogy az uj kánonjogi kódexnek a reverzálisra vonatkozó rendelkezései ne teljes merevségükben hajtassanak végre Magyar- országon, hanem hanem hazai törvényeinkkel összhangzásban Magyar- ország speciális viszonyai figyelembe vétessenek: és ez a kérdést akként rendeztessék, hogy egvik keresztény felekezet érdekeit se érje sérelem. Mozgalmat indít a keresztény szövetség abban az irányban is, hogy a katolikus autonómia minden további halogatás nélkül a legrövidebb időn belül megvalósíttassák és ezzel kapcsolatban a vagyoni kérdésekre vonatkozóan is végrehajtassák az 1848: XX. t.-c. E mozgalom keretén belül arra kíván törekedni a keresztény suk, hogy a nép vezetői legyenek. (A XIX. sz. költői) vezessék azt, míg el nem éri a szebb, jobb világot. Mint mondja: „Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, — Ha majd a jognak asztalánál Mint egyaránt foglal helyet. — Ha majd a szellem napvilága Ragvog minden ház ablakán: Akkor mondjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kanaán!“ Bőség, jog, műveltség. Kell-e ehhez a programúhoz hozzátenni valamit s lehet-e elvenni belőle valamit!? Ez az emberi jólét Szentháromsága! Ezekből a szemelvényekből is láthatjuk, mi volt Petőfi ideálja: szabad, gazdag, művelt Magyarország és az, hogy ebben a Magyarországban minden egyes ember szabad, gazdag s müveit legyen. A nemzeti érzés tehát őbenne összeforrolt a szociális érzéssel. Részben ennek a két világ1920. április 18 szövetség, hogy olyan közhangulat alakuljon ki, amely az 1848 : XX. t.-c. végrehajtásánál figyelembe veszi azt a változást, amely elsősorban az államháztartás helyzetében állott be az Apponvi-féle törvényjavaslat benyújtása óta. Ez a változás ugyanis ki- kerülhetetlenné teszi, hogy az 1848 : XX t.-c. végrehajtását a katolikusoknak áldozatok meghozásával is elő kell segíteniük es protestáns részről méltányolni kell azokat a megszükült kereteket, amelyekben a megoldásnál mozogni lehet. Földmivelés és növénytermesztés. Irta: Németh Dénes al!. kertészeti'feiügy. A palánták át- és kiültetése. Mint fentebb említettem, tanácsos a melegágyban nevelt palántákat — mielőtt azokat a szabadba állandó helyükre kiültetnénk —■- gyökérzetük gazdagítása végett egyszer átültetni (pikirozni). Ezen melegágyi átültetésnél a palántáknak már valamivel ritkább állást kell adni és olyan mélyen átültetni, hogy sziklevelük közvetlen a talaj felszínére essék. Ugvanis a melegágy — bármilyen gondosan készült legyen is — sohasem elegendően világos és ennek következtében a palánták szárai megnyúlnak. Ha most már az átültetésnél a többé-kevésbé felnyúlt szárakat is a talajba juttatjuk, azok — még mind fiatal zöld részek lévén — meg- gyökeresednek és majdan, mint igen mozgató örök erőnek harmonikus egyesülése adja meg Petőfi költészetének általános és örök varázsát. — Mindkettő a rajongásig emelkedett az ő lelkében, épen azért nem lehet csodálni, hogy olykor túlságosan szilaj, vad hangokat hallat. — Az ő politikai ideálja azonban lényegében minden népnek s minden időnek ideálja, — és az is marad, ideál, melyet vezércsillagul szem előtt tartani, megközelíteni lehet, — de elérni nem ! — Örök emberi érzések, vágyak, törekvések lángszavú lantosa Petőfi, s ez világirodalmi nagyságának talán főtényezője A mi jelenleg tárgyalt tételeinket, a politikai s irodalmi élet viszonyát is fényesen példázza Petőfi költészete. Tulajdonképen a saját korának s népének politikai eszmeit fejezi ki a maga égő lelkének lángjában áttü- zesítve azokat, — s viszont korára,
