Harangszó, 1920

1920-01-04 / 1. szám

XI. évfolyam. 1920. január 4. I. szám. Felelő* szerkesztő és kiadó: SZALAY MIHÁLY. Társszerkcsztő: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lová-zpatoná a (Veszprémmefté), előfi­zetési dijak, reklamációk a HARANQ9ZÓ kiadóhiva­talának 8zentgoitliirdra (Vasvármógye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910 ben. Szerkeszti s a kiadóhiva­tal vezetője: CZ IP OTT GÉZA SZENTGOTThArD (Vasvármegye.) A „Harangszó“ előfizetési ára: egész évre közvetlen küldéssel 20 kor., csopor­tos küldéssel (legkevesebb 10 példány) 16 korona. A ..Harangszó“ terjesz­tésére befolyt adományok­ból szórványban lakó hí­veinknek ingyenpéldányo­kat küldünk. Megjelenik minden vasár­nap. Te hozzád közelebb. Repülnek a napok, eltűnnek az évek, Siromhoz miniennap közeikre érek, Mindennap köteleik kozzam a népkatár Melynélreám,anagy számadás napja vár. Vepetlen szerelek ki eddig kísértei. Megváltó Jézns, ki ériem is véreztél, Megszentelő lelek, maradjatok velem, ínv nlam vénével iirtviimet fellelem... Új esztendő — új jövendő, A vesztes háborúval, borzalmas forradalmakkal s megalázd bekével ránk szakadt rettentő összeomlás új irányba tereli történelmünket, egész nemzeti, társadalmi, valláserkölcsi, kulturális, politikai, gazdasági életün­ket. Feldarabolt, koldussá tett hazá­ban, széjjelszaggatott s részben ide­jén rabságban szenvedő magyarság­gal, egymást gyűlölő társadalmi osz­tályokkal, megingatott s beszennye­zett hittel, sárba tiport erkölccsel, sránytalanul megfogyott felsőbb is­kolákkal s kulturális közpon­okjcakszinte emselhetetien terhekkel cell nekivágnunk a jövőnek. Új jövendő les?; az eddigitől kü- önböző út lesz; de ki tudja: életiin- cet jelenti-e, vagy halálunkat? Az azonban bizonyos, hogy amint sten nélkül mngupílpvJettük tönkre nagunkat: Isten után Jaső sorban a nagunk kezében vaflfjövő életünk, r'agyJiaiálunk is. Ebben j^sok se­ctor vagy ártó keze csjm nagyon ilárendelt szerepet játszink. Isten itán — nem győzzük ezt eléggé hangsúlyozni — elsősorban magunk­tól függ minden 1 A történelem ezer példával bizo­nyítja, hogy a népek politikai buká­sát rendesen megelőzi az erkölcsi bukás. Tiszta erkölcsű népek nagy szerencsétlenségekből is megújulva és megerősödve kelnek fel, romlott erkölcsű népek ellenben nagyobb megpróbáltatás nélkül is lefelé csúsz­nak s ha meg csapás is éri őket, menthetetlenül kivágatnak az élők közül. Hazánk utolsó évtizedeire gondolva Berzsenyi szavai juthatnak eszünkbe : >Most lassú méreg, lassú halál emészt, Né/d p Vsjvé'v tö1pT. m Ivet *■» é«- szaki szélvész le nem dönt, benne termő férgek erős gyökerit megőriik s egy gyenge széltől földre téríttetik 1 Így minden ország támasza, talpköve a tiszta erköics, mely ha megvész: Róma ledül s rabigába görbéd.« Minket is az erkölcstelenség lassan, de biztosan ölő mérge juttatott a ha­lál küszöbére; ez őrölte meg gyöke­rünket, fufidamcinomunkat, ezért kel­lett Rómaként összeomlanunk. Ránk is ránk illenek Jugurtha numidiai király szavai, aki a római szenátorokat megvesztegetve ezekkel a szavakkal távozott a romlott Rómából: só te megvesztegethető város, mily hamar elpusztulsz, ha vevőre akadsz!« Nálunk is eladó volt már minden : a hívek hite, a nők és családok tiszta­sága, a férfiak ineggyß^g^e, a köz­élet és gazdasági élet becsületessége, a haza boldogsága, a lélek üdvös­sége. RotháÉó mocsár terült tjj min­denütt, amelyben csak itt-otP akadt egy-egy érintetlen tiszta szigef. A jó emberek eljbgytAk közülünk, akikért Sodorna n®e irgalmat nyerhetett volna, a gcJroszok pedig ijesztő mód eiszaporodt® és magukkal rántották hazájukat a romlás örvényébe. Ez pedig csak azért történhetett, mert meggyöngült, sőt jórészt telje­sen kiveszett a szívekből a fölfelé emelő, tisztító, megerősítő és megújító hit s elfoglalta helyét a lefelé zül- lesztő, romlást termő, testi-lelki erőt elsorvasztó hitetlenség. Ha ez tovább tart: az új jövendő kérlelhetetlenül halálunkat jelenti. Mocsárba sülyedten csak vergődni, fuldokolni lehet, sokáig fenmaradni nem. De ha hittel megtöltetve s hittől megújulva magasabb színvonalú éle­tet tudunk élni erkölcsileg, politikai­lag, társadalmilag, kulturailag, gazda­ságilag : akkor az új jövendő feltáma­dásunkat jelenti. Akkor az elszakasz- fnn is őfttidattann1 viss?.a­von/ódnak és összeforrnak velünk. Yálasszunk ! Isten után rajtunk áll: Élet jöjjön-e, vagy Halál!? szm. Istenért — hazáért! Az ókorban példásóletü papnőkre, a Vesta-szüzekre volt bízva a nagy fontosságú föladat, hogy az oltár tüzet ápolják, gerjesszék ,soha kialud­ni ne engedjék, és halálbüntetés érte azt, kinek mulasztása folytán a szent láng mégis kialudt, mert nagy sze­rencsétlenség előjelének tartották azt az egész országra nézve. Ilyen égi-láng a hazaszeretet is. Minden időknek minden magyar asszonya szent kötelességének tar­totta hogy annak gondját viselje. Ádáz viharok fújják minden felül, bűnös kezek hamut hintenének reá, — de jaj I ha eloltani engedjük, mert az mindnyájunknak veszte lesz. Láthattuk, sajnosán tapasztalhattuk a közelmúltban, milyen fanyar gyü­mölcsöket termett mindnyájunk szá­mára az a rideg éleifölfogás, mely megtagadva hazát, erkölcsöt, vallást, aljas ösztöneinek rabszolgájává tette az embert. Ha minden könnyünket

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom