Harangszó, 1919
1919-03-23 / 12. szám
88. HARANOSZÓ. 1919. március 23. ségnek megörökítésre méltó példája. Ezzel szemben nincs más megoldás: a vallás magánügy, az egyházak magánegyesületek, ezeknek céljaira az állam egy fillért se adjon, amit pedig már odaadott nekik, azt vegye tőlük vissza.“ Azután azt is mondja: »az egyházak kulturmissziója egészen a visszájára fordult, abból a kultúrából, amelyet az egyházak terjesztenek, ma már nem kér a nép. — — A prostestáns egyházak szemtelen falánksága bizonyára meg fogja erősíteni azt az irányt, amely valamennyi egyháztól megtagadja az állami támogatást és valamennyitől visszaveszi a bitorolt állami vagyont.« Ha a régi szerény igényeinktől való eltérés telhetetlenség, falánkság és szemtelenség, mért nem az a szociálisták követelése is, mikor mindenben tizszer-huszszor annyit követelnek, mint a háború előtt. Ha magunkra utal teljesen az állam, szabad szegénységhez szokott prostestáns egyházaink tpegküzdenek így is a nehézségekkel. Hanem azt a hazugságot határozottan visszautasítjuk, mintha protestáns iskoláink kulturmissziója egészen a visszájára fordult volna, vagyis néprontást és népbutítást végeznének. Ezzel szemben nyugodtan mutatunk protestáns népünkre, amelyen csak a rosszakaratú elfogultság és pártszempontok fölé emelkedni nem tudó vakság láthat butítási nyomokat. Elfogulatlan szemlélő előtt az tűnik fel, hogy aránylag mi adtuk az államnak a írja Molnár 1608. március 13. a naplójába: »Megnéztem honfitársaimmal Szent Erzsébet igen drága sírját.« És bibliájának előszavában mondja: »Kinek (t. i. Erzsébetnek) tiszta aranynyal és drága kövekkel fénylő királyi koporsóját mi itt látjuk és csudáljuk Marpurgumban az hostati nagy templomban, melyet azon királyné asz- szony fundált életében.« Janssen elfogult történetiró durva vádját, hogy Hesszeni Fülöp kidobatta volna ősanyjának, Erzsébetnek csontjait a koporsóból, ma már katholikus történetírók is megcáfolták. A marburgi székesegyház 1913. tudatta Csernoch prímással, hogy előkerült Szent Erzsébet csontváza és nagy fénnyel fogják régi sírjába visszahelyezni. Molnár idejében pedig a kegye- letes emléken kívül másik vonzó ereje volt Marburgnak: a müveit Móric hesszeni fejedelem, ki büszke volt ősanyjának Erzsébetnek magyar legértelmesebb, legfelvilágosodottabb, i legönállóbb, legműveltebb és leg- | vagyonosabb dolgozó polgárokat. Különben melyik nagyobb népbutítás, a mienk-e, mikor azt hirdetjük, hogy az embernek a gyomrán és állati ösztönein kívül vannak tisztább, nemesebb vágyai is és az állati sorból szeretnénk magasabb világba emelni, vagy azoké, akik azt hirdetik, hogy az emberiséget egyedül gazdasági utón, a gyomrán át lehet a legmagasabb fejlődésre és boldogságra vezetni. Megjárta már ezt az utat igen sok tékozló fiú, kezdetben jónak is tetszett, de a vége testi lelki nyomorúság, keserű önvád és szégyenfejjel való visszatérés lett. Visszafelé azonban sokkal nehezebb volt koldusán, kifosztottan, megtörtén azt az utat újból megtenni. Hogy ma már nem kér a nép a mi kultúránkból, (ami nem igaz, mert igenis kér,) az majd elválik. Mi megbecsüljük a testet, elismerjük a gazdasági fejlődés szükségességét és fontosságát, de nem ezt tartjuk egyedül és elsősorban a haladás és boldogság utjának. Vagy azért vagyunk népbutítók, mivel nem tartjuk azt, hogy ott a hazánk, ahol jól megy az üzletünk, akár Qaliciának, akár Magyarországnak, akár Angliának nevezik? Az esztelen hányi-veti, másokat lenéző, magát világelejének tartó üres magyarságot helytelenítjük, de divatos jelszavak és idegenből tegnap idepottyant, vagy idetolakodott uj magyarok kedvéért nem tudjuk megrokonságára s iránta való kegyeletből még a magyar nyelvet is megtanulta. Késmárki Thököly Miklós bizonyítja, hogy vele a fejedelem magyarul beszélt. Nem csuda, ha Molnárunk ide sietett. Magyar zsoltárait és magyar bibliáját Móric fejedelemnek ajánlotta, aki ezt nagy örömmel vette és Molnárt is bőven segélyezte Marburgban. Molnár 1607-ben jött először Mar- burgba. Már ekkor is Victer tanárnál étkezett, így ismerte meg Kunigunda asszonyt. A férj eltűnése után pedig szállásra is ide jött hozzá. A szegény nő több diákot is tartott. Nála lakott ugyanakkor a szepességi Farkas- falváról való Filiczky János tanítványaival, négy cseh báróvla, a Hodiegova testvérekkel. Filiczky irta Szenczi Molnár zsoltárai elé az ismeretes magyar verset, melyben a »tisztes« csehekről is megemlékezik. (Folyt, köv.) tagadni magyarságunkat, mert nekünk a gyökerünk is ebből a földből való és nekünk a dédapáink is ezen a földön örültek, bánkódtak s ezért a népért és hazáért verejtékeztek — véreztek. Ha a protestáns egyházak szemtelensége meg fogja erősíteni az egyházellenes irányt: a vallástalan népboldogítók hasonló kirohanásai még jobban meg fogják erősíteni a protestánsok között is az együttérzést, az egyetértést; a szociálismus nemes törekvéseit pedig mindig az evangéliumból fakadóknak ismertük fel és támogattuk. gzm. Nemzetgyűlési választások. A kormány kitűzte a nemzetgyűlési választásokat. Tizenöt nappal előbb be kell nyújtani a jelöltek lajstromát őtszász választó aláírásával. I.ajstromos választás lesz. Ez azt jelenti, hogy nem olyan kicsi kerületek lesznek, mint eddig, hanem egész megyére, sőt néhol még ennél nagyobb területre kiterjedő választó- kerületek. Egy ilyen kerület 8—10 képviselőt választ. A kerületek nagyjában összeesnek a megyékkel. Az egész országot 48 kerületre osztották be, amely kerületek 418 képviselőt küldenek a nemzetgyűlésbe. Minthogy azonban az ország nagyrésze megszállás alatt van, csak 21 kerület van, ahol a választást tényleg meglehet tartani. A képviselőket 2 évre választják. A 21 kerületben 236 képviselőt választanak. A képviselőjelölés a következőkép történik: A választási hivatal elnökéhez. akit a törvényszéki birók közül neveznek ki, kell benyújtani ötszáz választó eredeti aláírásával a jelöltek lajstromát. Ezen lajstromon annyi jelöltet lehet ajánlani, ahány képviselőt választ az illető kerület. A rendes jelölteken kívül pótjelölteket is lehet ajánlani. Egy-egy ajánlatban szereplő jelölteknek közös meghatalmazottjuk van, akik a lajstromkészítési eljárást ellenőrzik. A jelöltek lajstromát szavazólapon, meghatározott formában közzé kell tenni, ki kell nyomatni és a szavazatszedő bizottságoknak megküldeni. Más szavazólapot nem szabad használni. A választásnál egy választó csak egy jelölési ajánlatot irhát alá. A szavazóigazolvány felmutatása után a választó a szavazólapot az elnöktől átveszi és a szavazófülkében nyilvánítja aka-
