Harangszó, 1919
1919-03-16 / 11. szám
“ X. évfolyam. ■m — 1919. március 16. 11. szám. Felelő« uerfcesrtő kimét: SZALAY MIHÁLY. Tár»M«rfce»xtő: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lová«zpatoná-a (V«*iprémmepro), elöfi- zeté»l dijak, reklamációk a HARANGSZÓ kladőhlva- falénak Srentgotthárdra (Vatvémtacye) küldendők. Előfizetőit elfogad minden evang. lelkész és tanító. HARANGSZO EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. Szerkesztő s a kiadóhivatal vezetője: CZ1POTT GÉZA SZENTGOTTHÁRD (Vasvérmegye.) A ,,Harangszó'* előfizetési ára: egész évre közvetlen küldéssel 10 kor., csoportos küldéssel (legkevesebb 10 példány) 8 kororva. A ,,Harangszó“ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. Megjelenik minden vasárnap. Nehéz napokban. Gyászba borult a magyar-ég, Vagyunk-e még, leszünk-e még? Harag-é ez, bánat-é ez, Ami rajtunk most erőt vesz ? Itt bujkál majd, itt integet Kertek alatt a kikelet, De mosolya elhalványul Hulló könnyek fátyolátul. Neked dalol, szántóvető, A barázda-billegető, Ám mit gondolsz te most véle: Lelkeden a gond ekéje. 0 dohét vissza fecske, gólya, Békés kunyhók hü lakója: Nem köszöntik nyájas arcok, Ki még él, vív lelki harcot. Magyar lányok, szép virágok, Bánatosan nézek rátok: Nem örömre nyit a rózsa: Tietek csak a szurósa. Ha csattog a fülemüle, Bús menyasszony zokog vele: Sírva gondol a párjára, S boldogtalan hazájára. Gyászos nők a búgond mellett így szítják a honszerelmet: Kár volt nekik ott meghalni, De feltámad valamennyi. ^Csillag ragyog vak éjjelen, Bánatban a honszerelem, I S gyújt szent lángra: fel a gátra, I Aki magyar, nem all hátrál I Aki magyar, mind merészen ( Szálló sasként napba nézzen, Minden népek félve lássák , Szemünk tüzes villámlását. ( Süt a nap s nem látunk mégse, De világit hitünk mécse, m Amely biztat, hogy reméljünk, Mert van jogunk rá, hogy éljünk. Ezeréve élünk itten, Megtart minket a nagy Isten, Visz új és új ezerévre, Dicsőségrcl-dicsöségre. Turul madár szárnya bontva, Hírnevünk száll a mennyboltra; Kiderül még a magyar-ég: Voltunk mi már, leszünk mi mégi SÁNTHA KÁROLY. Hitünk drága kincsünk. Az ember kezdettől fogva érezte gyarlóságát és kereste a mindenség Urát, aki őt az ő képére és hasonlatosságára teremtette. Nem is volt nép, melynek hite ne lett volna. Az igaz, hogy a hit a műveletlen népeknél csak kezdetleges állapotban található fel, de ahol az emberek a tökéletesedésnek Krisztus által megjelölt utján haladtak, ott tiszta, boldogító azoknak hite. Ez a hit az igaz keresztyén hit. Valóságosan drága kincsünk ez nekünk. Kincse lett ez annak a Kánaán nemzetéből való asszonynak is, kihez Jézus így szólott: óh asszony, nagy a te hited! legyen a te kívánságod szerint. És meggyógyula az ő leánya a szempillantástól fogva. A hit által mi is gyógyulást találhatunk még a bűnnek betegségéből is; hiszen hitünkért megbocsáttatnak a mi bűneink és megszabadulhatunk az örök haláltól. — Hit által vagyunk igazán képesek a jóra, munkálni imádattal Isten dicsőségét, önzetlenül felebarátunk javát és kegyességgel saját boldogságunkat és üdvösségünket. Hit által eljutunk az örök életre. »Mert úgy szerété Isten a világot, hogy az ö egyetlenegy Fiát adá, hogy minden, valaki hiszen ó benne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen.« Ellenben a hitetlenség, a vallástalanság boldogtalanságot, romlást, pusztulást von maga után. Jól mondja a zsoltáriró: »Sok bánáti vannak a hitetlennek.« (Zsolt. 32, 10.) És igaz az az állítása, hogy: »Boldog ember az, aki a hitetleneknek tanácsán nem jár«. A történelem tanúsága szerint család, város, állam csak addig virágzott, míg hitből, vallásból származó erkölcsi alapja meg nem bomlott. Jézus előre megfenyegette a hitetlen városokat: »Jaj neked Korázin I« — »És te Kapernaum, mely mind az égig íelmagasztaltattál, mind a pokolig lenyomattatok« (Luk. 10, 13 és 15.) A hívő vallásos emberek nem keresik csak a maguk hasznát, hanem jót tesznek mindenekkel és így előmozdítják a közboldogságot. Hitünk drága kincsünk ! Készséggel is akarjuk ám teljesíteni Pál apostolnak parancsát: »Vigyázzatok, álljatok meg a hitben; úgy cselekedjetek, mint férfiak, legyetek erősek.« (I. Kor. 16, 13.) Gyermekeinket is vallásosan akarjuk nevelni, tanítani családban, iskolában és templomban követvén Jézusnak intését: »Engedjétek, hogy jöjjenek én hozzám a kis gyermekek és meg ne tiltsátok őket; mert ilyeneké az Istennek országa.« (Márk 10, 14.) Mesterházy Sándor. A vallás közömbös. A »Néptanítók Lapja,« amelyet a közoktatásügyi minisztérium szer- kesztet és küldet minden iskolának, Zigány Zoltán szerkesztő tollából cikket közöl a vallásoktatás kérdéséről. A cikk természetesen a vallásnak az iskolából való kiküszöbölését kívánja. Lapunk 7. számában »Magánügy-e a vallásoktatás?« című cikkünkben arra a következtetésre jutottunk, hogy »amennyire érdeke az államnak a gyermekeknek világi ismeretekkel való
