Harangszó, 1919
1919-01-12 / 02. szám
X. évfolyam. 1919. január^!2. \ 2. szárny i NÉPLAP. Alapította: KAPI BÉLA 1910. Felelős szerkesztő, kiadó: SZALAY MIHÁLY. Társszerkesztő: NÉMETH KÁROLY. A kiadóhivatal vezetője: CZIPOTT GÉZA szerkesztő, Szentgotthárd (Vasvármegye) Előfizetési ára 62 számra közvetlen küldéssel 10 korona, csoportos küldéssel 8 korona. Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémmegye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANOSZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító. TARTALOM: Br. Podmatüczky Pál: A bölcs atya dorgál. (Vrs) — szm.: Misszió. — A dunán»úli püspök főpásztori szózata. — Törvényiéi vezet a birtokreformról. — Egy gondnok széljegyzetei — Reformtörekvés: k. — Gyermekvilág: Csite Károly: Az édesanya emléke. — Imrék Samu: Fohász K irossy D zső szabadkai lelkész koporsójánál. — Csöndes percek. — Kérdés. — Hírek. — Szerkesztői üzenetek. — Tárca. Szabó Gyula: A magyarról (Vers.) — Lojdl Béla: Az otthon. r A bölcs atya dorgál. A beles alya dergál, ha sajeq is szíré; A fenyílé eszJiézf részi a itezibe, £>újl Dtle,. ül rde, de mégis a karja-, Annak, akii sújl, ül, a jarál akarja. A mennyei Alya színien csak így lészen, 0 szereié szíré mienk eqeszen. Mire ran szükségünk mind jél tudja, Dija, Úgy lákqal kil-kil megprébáilalása. Egyiknek az áldás kijul bizeny béren, \an ugyancsak része gazdag eszlendében. Másiknak a kérészi rajta ran a rállán, berdja ge-nyedezre, reges ulal járrán. De ferdul a kerék, öé napekal r'állja Ama beldeqnál ím, bús napek prébája. *> a beldeqlalannak kénnyül a keresztje, Egyszer csali azl érzi, hegy az Hr lerelle. Islennek szerelme sasunkat intézi, Dicsére!, dicsőség legyen érle néki! Br.*Podmaniczky Pál. Misszió. Vizkereszt napját annak a kegyelemnek dicséretére szenteltük, hogy Isten az ő egyszülött fiát a pogányok- hoz is küldötte. A napkeleti bölcsek voltak az első pogányok, akik Jézushoz mentek. Utánuk az apostolok és hittérítők munkássága nyomán százezrével tértek a pogányok a keresztyén vallásra. Ma már a világnak minden részében vannak Krisztusnak követői. A parányi mustármag hatalmas fává növekedett, ágai elnyúlnak a földnek minden részébe és minden fajú nép árnyékot talál alattuk. A hittérítők, vagy misszionáriusok ezer akadály, ezer veszély között, egészségük, sőt igen sokszor életük feláldozásával teljesítik ezt a missziói parancsot: Menjetek el mind e széles világra, tegyetek tanítványokká minden népeket és kereszteljétek meg őket az Atyának, Fiúnak, Szentleieknek nevében. Munkájukat külmisszió- nak nevezzük s erre szoktak gyülekezeteink évenként rendesen Vízkeresztkor oífertóriumot tartani. Misszió küldetést, térítést jelent. Nevét az apostolok kiküldetésétől vette. Külmissziónak pedig külön is a keresztyénségen kívül állók térítését nevezzük. A külmisszid a háború előtti években olyan nagy eredményeket ért el, a pogányság körében olyan tömeges ébredés és olyan mély vágyódás támadt Krisztus követésére, hogy joggal lehetett még ebben a nemzedékben a világ általános evan- gelizálását remélni. Mintha csak a pünkösdi lélek fuvalt volna a pogányságon keresztül, meglepő tömeges megmozdulások, megtérések és meg- qjulások történtek Afrikának minden részében, de különösen Ázsiának keleti részeiben: Japánban, Kínában, Mandzsúriában. Legtöbbet tettek a hittérítés terén Angolország, Németország és Amerika. De közbe jött a háború a maga borzalmaival és a keresztyének méltán botránkozásul szolgáltak a pogá- nyoknak s fölkeltették azokban azt a kérdést, vájjon jobbá lesz-e az ember a keresztyénség hatása alatt, mikor a keresztyénség vezető államai olyan rettenetes gyűlölettel törnek egymás összezüzására ?!
