Harangszó, 1919
1919-12-14 / 50. szám
X. évfolyam. ■— —— 1919. december 14. 50. szám. Felelős szerkesztő és kiadó: SZALAY MIHÁLY. Társszerkesztő: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lovásrpatonára (Veszprémmé Éje), előfizetési dijak, reklamációk a HARANQ8ZÓ kiadóhivatalának Szentgetthárdra (Vasvármegye) küldendők Előfizetést elfogad minden avang. lelkész és tanító. tál vezetője: CZIPOTT GÉZA 8ZENTQOTTHÁRD (Vasvármegye.) EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910 ben. A „Harangszó“ előfizetési ára: egész évre közvetlen küldéssel 20 kor., csoportos küldéssel (legkevesebb 10 példány) 16 korona. A „Harangszó“ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Megjelenik minden vasárnap. tr* Apámnak. Apám, teneked ajánlom e pár sort. Legyen fiadtól egyetlen ajándok Mit kincstelen szegénységéből adhat. Hisz jól tudod te, édes jó apám: Milyen mostoha hozzánk ez az élet, Krisztus keresztjét mi is hordozzuk. Együtt tapossuk a Golgota útját, Szúró tövissel van az telehintve, Minden lépésnél megsebzi a lábunk. De mi csak megyünk, törtetünk előre Zordon, göröngyös, irdatlan utunkon, Bár az út sara az arcunkba freccsen. 1* Kínos utunkat most is büszkén rójjuk, ^Ajkunkon zokszó most sein fakad, f j Szívünkben él egy ezebb jövő reménye. HI I Nagy adósunk nekünk már ez az Élet! Ha majd egyszer lerójja tartozását, Ábrándszőtte álmunk mind valóra válik. Bízzunk csak várva, rendithetlen hittel, ( Boldog jövendőnk hajnalhasadását, I Életadónak büszke lerovását! I I ' Óh, mily édes lesz majd a pillanat! Élet-adóját lábadhoz teszem S örömkönnyeket sírok kebleden. Apám, addig is fogadd el e pár sort. v Legyen fiadtól egyetlen ajándok, Mit kincstelen szegénységéből adhat. HORVÁTH IMRE. ^Keresztyén Magyar- ország fölépítése. Világi javak után tülekedő korszakoknak egyik jellemző tünete az, hogy akkor az ember az ő életmódjában, szokásaiban, godolkodásában, 1 egész lelki életében a divatnak hóÍ dol feltétlenül. Most is, a mióta az aranyborjú imádásának korszakában t'-'sinlődik a lelek, lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy az ember a szeszélyesen váltakozó divatnak valóságos rabszolgája nemcsak a nyilvánosság terén, hanem még a magánéletben is. Igen jogosult tehát Németh Károly irótársunknak e lap hasábjain kifejtett aggodalma amiatt, hogy a keresztyénség uralmának ez a har- sonaszerü hangoztatása, követelése, mely nemzetünk és hazánk rettenetes bukásának mélységeiből ez idő szerint felhangzik, politikai jelszóvá alacsonyul »s a politikai pártok marakodásának tárgya ... A keresztyén- ségből nem a magas eszmények vétetnek át a politikába, hauem a politika irányítja s keresztyének viselkedését. Ebből nem származhatna más, mint a keresztyénség lejáratása.« Hálás szívvel kell fogadnunk a keresztyénség és az emberiség jövője iránt érdeklődő szívnek ezt a figyelmeztetését. Mert ebben a hataloméhes korban igen közel áll a föltevés, hogy a honboldogításra törekvők sokaságában akadnak majd olyan vezérférfiak, kik »nagy hajlandósággal viseltetnek arra, hogy a politikai arénában csillogtassak képességeiket és a keresztyénséget felhasználják politikai célok elérésére, politikai sikerek kivívására. A Keresztyén Magyarország című cikk írója tehát remélem jó szívvel veszi, ha közlöm alábbi gondolataimat, amelyek az ő cikke olvasása közben érintettek. Igen valószínű, sőt figyelembe véve korunk általános erkölcsi gondolkodásmódját, szinte bizonyosnak mondhatjuk, hogy nem egynek ajakán puszta jelszó a keresztyén politika, keresztyén Magyarország. De viszont az is bizonyos, hogy ezt az eszmét nem azok teremtették, kik fenszóval hangoztatják. Az egész társadalom belefáradt ebbe az örökös küzdelembe, melyet az égvén az ó léteiéért folytatni kénytelen az egész külvilággal, az egész társadalom megunta ezt a pihenést nem ismerő nyugtalanságot, ezt a lélekfojtó, ködös bizonytalanságot, ezeket a vigasztalan keserűségeket, ezt az általános elégedetlenkedést és megundorodott ettől a mélységes erkölcsi sölyedtségtől. Minden ember érzi a változás, a megigazulás szükségszerűségét. Az egész társadalom lelki békéjének olthatlan vágya szülte a világrend örök törvénye szerint a kiáltó szót: Térjetek meg a Mindenható Atyának hiitleniil elhagyott oltárához. Annál- fogva nincs is hatalom, mely ennek az áramlatnak terjedését meggátolni^ képes lenne. Mivel azonban nem"“ lehetetlen, hogy a társadalomnak ezt a hangulatát, ezt az érzületét az önzés, a hatalomvágy, az irigység és féltékenység saját érdekében kizsákmányolja s a tévelygések kerülő htjára tereli; a nyugalmas, csendes otthontól búcsút kell veniök és ki kell lépniök a küzdelem terére azoknak, kik arra meghívottak és a kik lelkűkben arra hivatást éreznek, hogy a feltámadt vallásos áramlat helyes irányításában, a beteg társadalom égő sebeinek gyógyításában közre működjenek. Prófétai ihletettség, apostoli buzgalom, reformálori fénnyel világító szö- vétnek kell a szenvedő lélek gondolat - és érzelemvilágának megismerésére, hogy a gyógyítás módja ehez alkalmazkodjék. Az anyagiasságba merült korszak — a minőben mi is élünk — nem szereti az általános kijelentéseket, figyelmeztetéseket, utasításokat, hanem mindent elemezni, részletezni felbon- colui kíván. Azért nem elég ma hz embert arra inteni általában, hogy legyen jó keresztyén, legyen igaz protestáns, hanem szeme elé kell tárni részletesen azokat a tulajdonokat, a melyek a jó keresztyénnek, az igaz protestánsnak legjellemzőbb is-
